A 2191-es számú szentpétervári választókörben David Frenkelnek eltörték a karját. A Médiazóna nevű internetes lap újságírójára a szavazóhelyiségben lebzselő „megfigyelőkkel” közösen tört rá egy rendőr, mert kérdezni próbált. A honlapot a Pussy Riot nevű ellenzéki punkegyüttes két tagja alapította 2014-ben. A történtek után szinte az összes nem kormányzati befolyás alatt álló médium újságírói szolidaritást vállaltak az összevert kollégával. A többiek szerint viszont magának kereste a bajt, sőt, biztosan provokálni akart.
Oroszországban egy hétre széthúzott, felettébb érdekes szabályok szerint megtartott véleménynyilvánító szavazással fogadták el a több mint 200 pontból álló alkotmánymódosítást. A szerda este zárult voksolásban a hivatalos adatok szerint a választókorú lakosság 65 százaléka vett részt, akiknek csaknem 78 százaléka egyetértett a javaslatokkal.
Az adatok szinte tökéletesen megfelelnek a Kreml ellenzéki források által előre jelzett célszámainak, ugyanakkor jócskán túlmennek a független közvélemény-kutatások előrejelzésein. Az utóbbiak országosan mindössze 50 százalék körüli támogatottságot mutattak, ám végül összesen két hely akadt, ahol a „nem” győzött: Nyenyecföld és a New York-i szavazókör. A kétharmad körüli részvétel sem feltétlenül tükrözi a valóságot, pedig ajándékcsomagot, telefont, sőt, lakást is lehetett nyerni a szavazókörökben osztogatott kaparós sorsjeggyel. A főnyeremény Fortuna kifürkészhetetlen szeszélye folytán pont egy szavazóköri bizottsági tagnak jutott. Ennél is nagyobb meglepetés érte azt a házaspárt, amelyik Moszkva Lefortovo kerületében, a 1403-as választókörzetben próbálta leadni a szavazatát. Ott azzal fogadták őket, hogy de hiszen már voksoltak, sőt, a fiúk és a lányuk is: személyi adataik akkurátusan sorakoztak a jegyzőkönyvben. A Dozsgy (Eső) nevű, az internetre szorított független tévé egyik riportere előre bejelentett módon demonstrálta a rendszer sajátosságait: két helyen is szavazott. Amikor erről beszámolt, a választási bizottság elnöke őt jelentette föl csalásért. Ráadásul az interneten is lehetett szavazni, ahol még annyira sem lehetett nyomon követni a voksokat, mint a választókörökben. A Gólosz (Voks) nevű civil szervezet több mint 2100 panaszt regisztrált, ám a hivatalos választási szervek szerint semmi olyasmi nem történt, ami befolyásolta volna a végeredményt.
Az alkotmánymódosítások egy része a nacionalista érzelmekre apellál. Ilyen például a 2. világháború „történelmi igazságának” védelme és az ország területének sérthetetlensége – vagyis a Krím bekebelezésének megkérdőjelezhetetlenné nyilvánítása. A konzervatív rétegeket szólították meg az olyan pontok, mint „az elődeinktől örökölt vallás” vagy a csakis egy férfi és egy nő között elismert házasság. A szegények és a nyugdíjasok számára a szociális juttatások szintjének emelése és indexálása lehetett vonzó, míg az igazi lényeg, ami miatt az egész szavazást megtartották a harmadik nagy témakör, az államigazgatás átszervezése, ezen belül az államtanács szerepének felértékelése. Ez Vlagyimir Putyinnak a belátható időben aligha okozhat nehézséget, ellenben esetleges utódját egyfajta „kollektív”, a Szovjetunió utolsó évtizedeire emlékeztető vezetési módszerre kárhoztatja. Amiről a referendum kapcsán Oroszországban végképp nem esett szó: Putyin az alkotmánymódosítás révén, ha akar, akár 2036-ig elnök maradhat. Azt viszont senki sem tudja, hogy tényleg 83 éves koráig kormányozni szeretne, vagy csak még nem találta meg, kire bízza az országot.
