Az első rejtélyes eset június 26-án történt Teherán közelében: a hivatalos beszámolók szerint a parcsini katonai támaszpontnál gázrobbanás következett be, de a New York Times - műholdfelvételekre hivatkozva - arról számolt be, hogy a detonáció egy közeli rakétagyártó üzemet érte. Néhány nappal később egy teheráni klinikán volt gázrobbanás, melyben tizenkilencen meghaltak. Csütörtökön a perzsa állam egyik legszigorúbban őrzött létesítményében, a közép-iráni natanzi nukleáris telepen ütött ki tűz, és a szatellitek ez esetben is észleltek robbanást. Több amerikai elemző szerint egy olyan épületben keletkeztek károk, amelyben az urándúsításra használt centrifugákat gyártják. Az iráni hatóságok már másnap azt közölték, hogy azonosították az incidens okát, de azt csak a “megfelelő időpontban” hozzák nyilvánosságra. Szombaton aztán az ország délnyugati részén található ahvázi erőműnél csaptak fel a lángok, az állami energiacég közlése szerint egy transzformátor gyulladt ki. Mindeközben egy délkelet-iráni vegyiüzemben klórgáz-szivárgás történt, emiatt legkevesebb hetven dolgozó szorult orvosi ellátásra.
Az incidensek lehetnek egy rendkívüli pechszéria eredményei, azonban nem kizárt az sem, hogy egy részük mögött szándékos szabotázs áll. Ilyen szempontból leginkább a Teheránhoz közeli rakétagyártó üzem, illetve a natanzi nukleáris telep esete a gyanús, hiszen mindkettő fontos katonai célpontnak számít. Utóbbi létesítményt 10 éve már érte kibertámadás: a valószínűleg amerikai-izraeli közös fejlesztésű “Stuxnet” nevű számítógépes vírus. A kártevő megfertőzte a telep gépeit és mintegy 1000 urándúsító centrifugát tett tönkre azzal, hogy észrevétlenül túlpörgette azokat. A Reuters hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó iráni illetékesek úgy vélték, hogy Natanzban ezúttal is kibertámadás történt. A három forrásból ketten is Izraelt sejtették a háttérben.
Beni Gánc izraeli védelmi miniszter a feltételezés kapcsán egy rádióinterjúban annyit mondott, hogy országának nincs köze “minden, Iránban történő incidenshez.” A tárcavezető hozzátette, hogy a nukleáris létesítmények “komplex rendszerekkel” rendelkeznek, amelyeket nem biztos, hogy az irániak mindig megfelelően karbantartanak.
Mindenesetre nem kizárt, hogy Izrael áll legalább a natanzi tűzeset mögött. Benjamin Netanjahu miniszterelnök a teheráni rezsim az évek során többször is egyértelművé tette: nem fogja hagyni, hogy a perzsa állam atomfegyverhez jusson. Márpedig a natanzi telepen a hírek szerint az eddieknél fejlettebb centrifugát gyártanak, amelyek rövidebb idő alatt képesek előállítani a fegyverkész dúsított uránt. Irán egyébként azután kezdte meg az újgenerációs eszközök előállítását, hogy nukleáris ambíciók féken tartását célzó 2015-ös atomalku az összeomlás szélére került. A többhatalmi egyezményből két éve lépett ki az Egyesül Államok, a perzsa állam pedig erre hivatkozva fokozatosan felmondta vállalásait, mondván, hogy az országnak ígért gazdasági fellendülés elmaradt az életbe léptetett szigorú amerikai szankciók miatt.
A teheráni rezsim valószínűleg nem hagyja annyiben a dolgot, amennyiben tényleg szabotázsakció történt. A polgári védelem vezetője, Golamreza Dzsalali már múlt csütörtökön arról beszélt: megtorolják, ha bebizonyosodik, hogy Iránt kibertámadás érte.
