Polt és a perui követ

Nehéz eligazodni a Kaleta-ügyben, feltehetően ez is volt a cél. Hogy kinek a célja, még nem tudjuk, és tekintve, hogy tíz évre titkosítva van a lényeg, nem is tudjuk meg egyhamar. Annyit tudunk, hogy ez a Kaleta Gábor nevű ember, aki történetesen Magyarország perui nagykövete volt, az Orbán-kormány kiküldötte, 19 ezer gyermekpornó képet őrzött egy nemzetközi hálózat tagjaként a számítógépén. Most azonban csak újra el akarok gondolkodni a Polt Péter vezette ügyészségen. Óvatosan persze: egyszer a legfőbb ügyészt fideszesnek minősítettük, amiért legott be is perelt bennünket, amely pert annak rendje és módja szerint elveszítettük. Vigyáznom kell tehát, hogy mit mondok Poltról és az általa vezetett ügyészségről – még a végén súlyosabb büntetést kapok, mint Kaleta. Mégis muszáj eltűnődni azon, hogy vajon hányadán is állunk a vádhatósággal. A szervezetről számtalanszor leírtuk már, hogy felettébb lojális a kormánypárti bűnelkövetőkkel, ugyanakkor az ellenzékkel kapcsolatban rendkívül szigorú, és még közlékeny is, már ami a kiszivárogtatott híreket illeti. (Bár az ügyészségtől semmilyen információ nem jut ki, ha ők nem akarják.) Polt immár két évtizede vezeti a szervezetet, és azóta tényleg hűen szolgálja a rendet. Már a Fidesz ellenzéki idejében is megmutatta, ki az úr a házban. Hogy a meghurcolt politikusok többnyire a nem fideszes oldalon bukkantak fel, arról már igazán nem ő tehet, ezt dobta a gép. Amiben persze semmi meglepő nincs, hisz jól tudjuk Kövér Lászlótól, hogy a mai ellenzéki oldalon csupa nemzetidegen és mint ilyen bűnözői hajlamú ember található. Polt ezt mindig is tudta, és nyilván az egész állománya is. De mert demokrácia van, itt kíméletlenül felelősségre lehet vonni még a legfőbb ügyészt is: hát az ellenzék oda is citálta az ügyészség vezetőjét a parlament elé, számonkérve rajta a részrehajlást. Poltot azonban kemény fából faragták, alaposan visszavágott minden alkalommal, mondván, ő mindig és kizárólag a törvények szerint cselekedett. Tiszta és következetes magatartás. Most azonban kissé zavarban vagyunk, kit is szolgált a Kaleta-ügyben az ügyészség. Kit szolgált, amikor a titokban hazahozott diplomata elleni nyomozást rejtve tartotta, kit szolgált, amikor a vádemelése már eleve módfelett enyhének tűnt, és kit szolgált, amikor „elfelejtett” fellebbezni a bírósági döntés ellen. És miért maradt csendben, amikor fideszes politikusok (Deutsch, Hoppál) a bíróságot támadták meg az ítélet miatt, és miért maradt csendben, amikor Kaleta, ki tudja milyen megfontolásból, fellebbezett. Az a Kaleta, aki Hoppál Péter tudomása szerint baloldali ember, és akit a baloldali bíróság mentett ki szorult helyzetéből. Ostoba kijelentésekkel persze nem muszáj foglalkozni, mindössze azért emelem ide a jeles politikusok véleményét, hogy újra rá tudjak kanyarodni az ügyészségre, és Polt Péterre. Konkrétan arra a talányra, hogy ebben az ügyben mely ponton szolgálták ki a hatalmat. Talán minden pontján... Így azonban az a kérdés marad fenn, hogy miért? 
Szerző
Németh Péter

Ki a magyar?

A magyar férfi archetípusa a gazda! – osztotta meg a napokban a nemzettel Orbán Viktor. Akik eddig pökhendiséggel, önteltséggel vádolták a miniszterelnököt, most csattanós cáfolatot kaptak. Ez a mondat éppen ellenkezőleg, a kormányfő dicséretes szerénységét bizonyítja, hiszen eszerint önmagát sem sorolja a magyar férfi archetípusába. Persze fölvetődik a kérdés, hogy akkor például Árpád apánk és a honfoglaló magyarok, akik a gazdálkodás helyett Nyugat-Európában kalandoztak – de mondhatnánk úgy is: végigfosztogatták a Lajtán túlt – vajon minek számítanak? S ha ők nem a magyar férfi archetípusai voltak, akkor milyen evolúciós folyamatban alakult ki ez az eddig ismeretlen etnoszociológiai embercsoport? A dzsenderista, liberális bajkeverők persze azt is megkérdezhetik, hogy az archetípus születik, vagy lesz? Mert a magyar nő archetípusáról Orbán nem szólt. A formállogika alapján persze a válasz egyszerűnek tűnik: a magyar férfi archetípusa egy magyar gazda és egy magyar gazdasszony frigyéből származik. De azért amíg erről nem hangzik el a legfelsőbb helyről a megerősítés, marad a bizonytalanság. Ha viszont komolyan belegondolunk ebbe a miniszterelnöki mondatba, már elmegy a kedvünk az iróniától. Ez az egyébként eget verő ostobaság vélhetően nagyon is kiszámított propaganda célokat szolgál. Mára közhellyé vált, hogy Orbán Viktor „elengedte” Budapestet, és az sem titok, hogy több elődjéhez hasonlóan finoman szólva sem kedveli a fővárost. A közpénzen folyamatosan végezett közvélemény-kutatás talán legutóbb azt jelezte, hogy a „migráncsozás” már nem olyan hatékony, mint korábban, és a Soros György elleni uszítás sem hoz már többet a politikai konyhára. Új ellenségre van szükség. És a jelek szerint Orbán úgy döntött, ez az ellenség Budapest lesz. Ami veszélyesebb lehet, mint az omladozó Lánchíd!  
Szerző
Bihari Tamás

Megbecsülés

Miután Gulyás Gergely kancelláriaminiszter május végén bejelentette, hogy szeptembertől iskolaőröket küldenek egyes oktatási intézményekbe, rögtön felmerült a kérdés: mégis kik lesznek azok, akik gumibottal, gázspay-vel, bilinccsel felszerelve grasszálhatnak az iskolák folyosóin, a gyerekek között? Nem sokkal később megtudhattuk, hogy korábbi rendőrökből áll majd az őrség, nem jelentkezhet akárki erre a feladatra. Aztán kiderült, hogy de mégis. A napokban „tévedésből” kikerült egy (azóta már eltávolított) álláshirdetés a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság weboldalára, ahol nem várnak el mást az iskolaőrnek jelentkezőktől, mint például hogy legyen valamilyen középfokú, akár szakmunkás végzettségük, ne legyenek túl öregek (legfeljebb 65 évesek), és legyenek „cselekvőképesek”. A rendvédelmi, esetleg pedagógiai végzettség, tapasztalat csak előnyt jelent. Egy néhány hetes gyorstalpaló után már munkába is állhatnak bruttó 220 ezer forintért, valamint évi bruttó 200 ezer forint cafetériáért. Több hírportálon megjelent, hogy tanári fizetést kapnak az iskolaőrök. Tegyük hozzá: akörül. Egy több évig az egyetem padjait koptató, frissen diplomázott pedagógus ugyanis kevesebbet, bruttó 210 ezer forintot keres havonta, és cafetériát sem kap. Ha a Veszprémi Tankerületben dolgozik, esetleg ezer forintos pedagógusnapi jutalomban még reménykedhet. Így becsüli meg a kormány a pedagógusok alázatos munkáját. Ennek fényében érdekes arról olvasni a kormányszócső Magyar Nemzetben, hogy az iskolaőrég majd enyhítheti a pedagógushiányt. Nyilván sokkal motiváltabb lesz, és a pályaelhagyásban sem fog gondolkodni a frissdiplomás „Katikanéni”, miután az órák megtartása, dolgozatok kijavítása, óratervek elkészítése, stb. után azt látja a tanáriban, hogy a kávéfőző mellett üldögélő iskolaőr Bélabácsi nyugdíjkiegészítésként is többet keres nála. Egyébként meg: nem azt harsogta eddig az oktatási tárca, a Klik és a kormánymédia, hogy nincs is tanárhiány?  
Szerző
Juhász Dániel