- Már volt is lefoglalt házunk a Balatonon, de a tulajdonos visszamondta, mivel ő idős, és tart attól, hogy a vendégeitől elkaphatja a koronavírust. Az egyik pécsi autószalonban eladóként dolgozó, 38 esztendős Tóth István így összegezte, miért marad el idén családja nyaralása. A közgazdász feleségével két fiút nevelő, diplomás férfit Pécsen a Köztársaság téri játszótéren szólítottam meg, ahol kisebbik gyermekével, a két és féléves Olivérrel időzött.
Tóth István elmondta, hogy tulajdonképpen mehetnének nyaralni, csak keresni kellene egy új apartmant, de nem teszik. Nem azért, mert félnek a fertőzéstől, és nem is azért, mert a pénz hiányzik hozzá. (Az autószalon dolgozóit a vészhelyzet három hónapja alatt nem bocsátották el, a tulajdonos az állami bértámogatást igénybe véve megtartotta és fizette alkalmazottjait, bár a forgalom a töredékére esett vissza). Azért maradnak itthon, mert minél hamarabb el akarnak költözni háromszobás, 74 négyzetméteres társasházi lakásukból. Januárban vettek egy családi házat, és azt akarják a lehető leggyorsabban az igényeiknek megfelelően átalakítani - a nyaralás ettől a munkától venne el időt. A vírus okozta bezártság arra ébresztette rá a családot, hogy mennyire jó dolog, ha van egy kis kert, akár csak pár szobányi, ahová a gyerekekkel ki lehet menekülni a falak közül.
Pécs játszóterein tucatnyi kisgyermekes szülőt faggattam arról, hogy a koronavírus miképp módosította nyári terveiket, nyaralási elképzeléseiket. Főképp arra voltam kíváncsi, hogy a szülők lemondanak-e azért a családi nyaralásról, mert veszélyesnek ítélik az elvegyülést az üdülőhelyek ezernyi településről összesereglett vendégeivel. Kiderült: a veszélytől való félelem alig játszik szerepet abban, hogy valaki megy-e nyaralni és hová megy.
- Mi már voltunk a Balatonon – mondta Kelemen László, 39 éves villamosmérnök, a férfi párjával egy 11 éves fiút és egy ikerpárt nevel, akik lányok és 3 évesek. – Annyira elegünk volt a három hónap bezártságból, hogy amikor június közepén vége lett rendkívül állapotnak, kivettünk egy házat Lellén, és azonnal elmentünk nyaralni. Kutyaütő időnk volt, egy nap híján mindig esett, szinte végig a házban voltunk.
Amikor megkérdeztem, hogy miért nem mentek el egy fedett fürdőbe, a férfi azt felelte, hogy bár nem félnek a fertőzéstől, azért a fedett fürdőben várható tömegtől tartottak. Elővigyázatosak voltak a vészhelyzet három hónapja alatt, a férfi kerülte a parolázást, a gyerekek nem foghatták meg a külvilág tárgyait, s ha ebből engedtek is – hisz anélkül a gyerekek se jöhettek volna le a játszótérre -, az óvatosság egy része megmaradt, mert hát a vírus nem alszik. Ugyanakkor
Kelemen László kijelentette, nem félnek a fertőzéstől, s ha lemennek majd a Balatonra (mert egy vagy két hétvégére még le akarnak ruccanni), akkor a parton nem tartanak a szokottnál nagyobb távolságot a szomszéd takarójától. De azért vigyáznak. Nem tiltják majd a gyermekeiket a többiektől, ám akkor lesznek nyugodtak, ha ők hárman magukban játszanak.
Egyébként a Kelemen-család is családi házat akar. Erről a mérnök így beszélt:
- Van egy két és félszobás panelunk a belvárosban, jó lakás, mégis minél hamarabb szeretnénk venni egy kertes házat. Korábban is gondoltunk erre, de a szobafogság hatására úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább.
Dittrich Adrienn cseppet sem tart a vírustól. A 32 esztendős, három lányt nevelő asszony feleslegesnek érzi és utálja a maszkviseletet is. Adrienn sajnálja, hogy legnagyobb lánya, a 12 éves Jázmin szokásos szerbiai mazsorett-versenye elmaradt. Az jó buli szokott lenni, az anya mindig elkísérte lányát a versenyre, amin Jázmin kétszer egyéni győztes volt. Az asszonyt kicsit bosszantja, ha a játszótérre olyanok is lejönnek, akik elrángatják a gyerekeiket az övéitől:
- Akkor miért hozzák ide őket? – kérdezte furcsállva. - Ha félnek, maradjanak otthon!
Adrienn egykor pincér volt, most főállású anya, ha a legkisebb, másfél lánya ovis lesz, visszatér a szakmájába. Az asszony férje postás, 13 faluba hordta a vészhelyzet hónapjaiban is a küldeményeket. Ő se fél a fertőzéstől. Így a család megy majd nyaralni. Igaz, nem Olaszországba, mint máskor – attól tartanak ugyanis, hogy amíg kint vannak, esetleg történik „valami”, és karanténba „vágják” őket. Ezért Fenyvesre készülnek, és ugyanúgy nyaralnak majd, ahogy eddig: felszabadultan.
- Szerintem a veszélyt túlhangsúlyozzák – összegezte véleményét Adrienn, elköszönéskor. – Ez a vírus itt lesz velünk már mindig, és aki gyenge, azt sajnos, elviheti. Ahogy a többi influenza is.
A 28 éves Magyar Mercédesz is azt állította, nem tart attól, hogy őt és másfél éves fiacskáját, Nikolaszt megbetegítheti a koronavírus. Férje Németországban dolgozik, az interneten megrendelt árukat szállítja házhoz. A férfi végigdolgozta az elmúlt hónapokat, ő se fél a vírustól.
- Mennénk is nyaralni, de lehet, hogy még se megyünk – mondta később Mercédesz. – Mi ugyanis tíz-tízenöten szoktunk menni Olaszországba, és velünk jönnek a szüleink és még sok rokon. Most viszont az idősebbek félnek, ők nem akarnak nyaralni. Így lehet, hogy mi is itthon maradunk. De tartok attól is, hogy jön a második hullám. Épp, amikor nyaralunk.
Közbevetettem, hogy akkor mégiscsak tart a betegségtől, mire elnevette magát:
- Nem tudom. Nem félek, de annyi mindent hall az ember, és ettől van bennem egy kis bizonytalanság. Mostanában azt se szeretem, ha kisfiam fejét megsimogatja valaki.
Ujj Kálmán taxis, így sok emberrel beszélget, ha akarja, ha nem. Igaz, a vészhelyzet idején jóval kevesebben ültek autójába, a forgalom az ötödére eset vissza, aki viszont beszállt, és a járványról elmélkedett, az gyakran valamilyen összeesküvés-elméletet osztott meg a 39 esztendős férfival. Ki azt, hogy a nagyhatalmak fertőzik egymást és a világot, ki meg azt, hogy Amerika és Kína a veszélyt túlhangsúlyozva a másik ország gazdaságát próbálja megrokkantani. De az is elterjedt, hogy valami titokzatos hatalom van a háttérben, meg hogy a média turbózta fel az egészet. A férfi nem hisz e konteókban, már csak azért sem, mert felesége, Lídia járványügyes: az asszony Mohácson a dunai határkikötőben szolgál, a belépők egészségi állapotát ellenőrzi. A házaspár egy négyéves kislányt nevel, és úgy tervezik, hogy a Balatonra mennek nyaralni.
- Nem félünk, de óvatosak leszünk – ígérte a férfi, majd ekképp folytatta: - Azt sajnálom, hogy sokaknak le kell mondaniuk a nyaralásról. Pécsen amikor bezártak az üzletek meg az éttermek, a tulajdonosok gyakran azonnal elbocsátották az alkalmazottjaikat. Nekünk is a tartalékjainkhoz kellett nyúlnunk, mivel alig volt bevételem, de kibírtuk. Ám az elbocsátott emberek közül van, akinek egyhavi tartalékja sincs. Ők, főleg, ha családosak, nem is álmodhatnak nyaralásról.
