Júniusban ötven, tegnap pedig újabb száz büntetőjogi panaszt nyújtott be a bergamói ügyészségre a Noi Denunceremo (Jelenteni fogjuk) elnevezésű civil szervezet. A társaságot a koronavírus áldozatainak egyes hozzátartozói hozták létre a járvány epicentrumának számító észak-olaszországi Bergamóban, de tevékenységük nem korlátozódik a tartományra. Az ország teljes területéről gyűjtik az olyan eseteket, amelyekben bizonyítható a hatóságok hanyagsága és inkompetenciája a válságkezelés során.
A szervezet azonban nem bízik az olasz igazságszolgáltatásban sem, hiszen hétfőn nyílt levélben fordultak Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának új elnökéhez, az izlandi olasz Róbert Ragnar Spanóhoz. Arra kérik a magas rangú európai tisztségviselőket, hogy az általuk vezetett testületek monitorozzák azokat az olaszországi bűnügyi vizsgálatokat, amelyek tárgya a járványkezeléssel kapcsolatos hatósági könnyelműség. A nyílt levelek aláírói azért fordultak az európai testületekhez, mert álláspontjuk szerint Olaszországban sérülhet az Európai Unió Alapjogi Chartája. Azt állítják, hogy a járványkezelés során Olaszországban a hatóságok nem minden esetben tartották tiszteletben az emberi méltóság sérthetetlenségét, az élethez való jogot és a személyi sérthetetlenséghez való jogot.
A júniusban benyújtott keresetekben elsősorban azt kifogásolták, hogy a hatóságok későn léptek a két Bergamo melletti korai koronavírus góc, Nembro és Alzano Lombardo vesztegzár alá helyezésével. Vizsgálatot kérnek annak kapcsán is, hogy az első koronavírusos esetek diagnosztizálása után Alzanóban néhány napra lezárták ugyan a kórház sürgősségi osztályát, de utána a feljelentők véleménye szerint elhamarkodottan újranyitották, ami nagymértékben hozzájárult a vírus térségbeli elterjedéséhez. A Noi Denunceremo kezdeményezés egyelőre egyedül áll Európában. Igaz, hogy egyre több országban vonulnak utcára a demonstrálók, mint például Szerbiában a járványkezelés során egyre nyilvánvalóbbá váló kormányzati önkényuralmi törekvések miatt vagy Bulgáriában, ahol a korrupció és a politikai ellenfél elleni jogtalan kormányzati fellépések hozták ki türelmükből az embereket. A járvány okozta gazdasági nehézségek hathatósabb és méltányosabb támogatása miatt pedig több országban is voltak tüntetések. Az olaszhoz fogható aprólékos, minden „kis” lépésre kiterjedő számvetést azonban eddig sehol készítettek a tiltakozók és nem fordultak bírósághoz a konkrét esetek kapcsán.
Giuseppe Conte kormányának válságkezelésével alapvetően elégedett volt az olasz közvélemény, a miniszterelnök korábban soha nem látott bizalmi indexet mutathatott fel. A fokozatos nyitással párhuzamosan azonban a kabinet támogatottsága is a mélybe zuhant, azt ma már csak Conte mintegy 60 százalékos személyes népszerűsége tartja életben.
Hogy ez meddig és mire elég, az attól is függ, hogy milyen döntés születik a péntek-szombaton sorra kerülő rendkívüli uniós csúcson, ahol a tagállamok állam-, illetve kormányfői a koronavírus-válság utáni fellendülést szolgáló 750 milliárd eurós helyreállítási alapról, valamint a 2021-től hét évre szóló költségvetésről döntenek. Az eddigi becslések szerint ugyanis a koronavírus-járvány egymillió embert szorított a szegénységi küszöb alá Olaszországban, mintegy 8 millióan vannak jelenleg munka nélkül, a zűrzavarban újra erősödnek a regionális maffiák. Teljes körű összesítés ugyan még nem jelent meg, de a turizmus lenullázódása miatt máris több tízezer cég vérzett el, és 600 ezer folyamodott kisebb hitelért a gazdaság újraindítására létrehozott kormányzati pénzügyi keretből. A római költségvetés azonban kevés az igényekhez képest, a pályázók egyharmada nem jutott támogatáshoz, ők és sokan mások az uniós újraélesztési alapban reménykedhetnek. Mint ahogy Conte és a kormánypártok is ettől remélhetik a túlélést.
