Már a tao sportközegbe emelése is igen kreatív módon segítette elő az EU-s jogszabály kijátszását, de ezt a rendszer finomhangolása követte. Konkrétan vannak arra utaló jelek, hogy az állami megrendelésekből, például a kaszinókoncesszióból élő „vállalkozó” úgy nyer a tenderen, hogy előre le van papírozva: a győztes pályázati elbírálásért cserébe a milliárdos osztalék bizonyos százalékát (40 százalékát) a városi fociba kell ölnie. Mindezt a debreceni unortodox gazdasági és sportszakmai modell összeomlásakor ismerte el a megtört „vállalkozó”. A DVSC kiesett az élvonalból, most pedig a csapatot megvette a város a duzzogó „vállalkozótól”, hogy a jövőben közpénzből viselje a gondját. Ezt a fajta megoldást amúgy a versenysemlegesség elve miatt üldözi az EU, mondván, azokat a sportágakat, amelyek üzleti alapon működtethetők, nem szabad állami forrásokból fenntartani.
Pécsen látszólag pont ellenkező folyamatok indultak el, hiszen ott az önkormányzattól igyekszik átvállalni a terheket egy „vállalkozó.” Csakhogy mire erre az elhatározásra jutott, addig a következők történtek. Pécs úgy kap egy stadiont, hogy az ellenzéki városvezető a sajtóból értesült az ajándékról, majd a párt még a sporttörvényt módosítását is keresztül verte azért, hogy ez jogilag ne lehessen aggályos.
A Pécsi Mecsek FC (korábban: Pécsi Munkás SC) másodosztályba jutása után Hargitai János, a KDNP Baranya-megyei országgyűlési képviselője bekopogott Orbán Viktorhoz, és a támogatását kérte egy új pécsi futballstadion ügyében. A kormányfő felkarolta az ötletet. Apró baki, hogy a stadionépítés ötletébe nem avatták be az ellenzéki polgármestert, aki a Népszava korábbi megkeresésére nem kívánt reagálni. Lapunk hitelt érdemlő információi szerint Péterffy Attila az újságból értesült Orbán Viktor stadionépítést támogató ígéretéről. Úgy tudjuk, a polgármester örült a hírnek, nincs ellenére a kezdeményezés, azon pedig nem lepődött meg, hogy kihagyták a tárgyalásból, hisz a miniszterelnök nem szokott ellenzéki városvezetőkkel egyeztetni elképzeléseiről.
A polgármester a Pécsmának adott interjújában később elmondta, a korábbi városvezetés már készíttetett egy 5-8 ezer férőhelyes stadion építését célzó tervet. A tanulmány az árakat 12-18 milliárd forint körül becsülte. Arra a kérdésre egyelőre nincs válasz, hogy ki fogja majd üzemeltetni az évi több száz millió forintot felemésztő arénát. Szombathelyen például az ajándékstadion olyannyira meghaladta az önkormányzat pénzügyi lehetőségeit, hogy ezt a kormány vállalta magára.
Ezután a fideszes Bánki Erik a sporttörvény módosítását kezdeményezte. Eddig a bajnokságban indulás joga nem volt átruházható. Bánki sporttárs megszavaztatta, hogy ezután már igen. Röviden a lényeg: a pécsi profi focira nem kíván közpénzt fordítani az önkormányzat, csak az utánpótlásra. A klubot az önkormányzati tulajdonban lévő PSN Zrt. működtette, vagyis ezt a jogot kellett törvényesített úton megszerezni. „A törvényjavaslat célja az indulási jogok átruházásával kapcsolatos szabályozás módosítása a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel.” A törvényjavaslat indoklásában szerepelt ez a nyakatekert mondat. Aminek értelme: ha véletlenül jönne egy mecénás, szponzor vagy cégcsoport, akkor az jogilag is területen belül lehessen.
És hát a NER lényege, hogy ennyi előkészület (stadionépítés, egyénre szabott jogszabályváltozás) után véletlenül mindig jön valaki.
Most is.
A sportnapilap néhány nappal későbbi közlése szerint György Tamás veszi át a csapat működtetését (értsd: finanszírozását). A közétkeztetéssel foglalkozó Hungast amúgy mezszponzorként már jelen volt a klub életében, de tulajdonosként finanszírozni a csapatot egészen más szint. A Hungast-cégcsoport a közétkeztetési piac egyik jelentős szereplője, és 2010 után lett a közbeszerzések sztárja. Nem mondjuk, hogy érdemtelenül, de az tény, a cég a NER-ben nőtte ki magát tényezővé. Amennyiben itt is a debreceni működési modell épül ki, akkor tisztán látható sablon honosodott meg a magyar futballban: ahogy Szima Gábor, az NB I-ből kiesett DVSC tulajdonosa is feltételekkel nyert anno kaszinókoncessziót (a bevétel bizonyos százalékát a Lokira kellett költenie), úgy ebben az esetben is ez lesz az irányadó.
Ebben az esetben nem is olyan nehéz összefüggést találni a bőkezű állami megrendelések és a kormányfő hobbija között.
