„Bulgáriában akarok élni!” – ez az egyik legnépszerűbb jelszó a bulgáriai tüntetéseken. Tíz napja tartanak a többé-kevésbé spontán, pártokhoz alig kötődő megmozdulások országszerte. A tüntetők kezdetben a banditák és maffiózók távozását követelték, mostanra a jelszavak már a teljes politikai elit romlottságáról szólnak. Az egyik szombati megmozduláson egy ősz hajú férfi mutatta fel házilag készített plakátját a melankolikus kérdéssel: Hová lettek életünk legszebb évei? A felvételeken rengeteg fiatal és néhány középkorú, illetve idősebb is feltűnik. Nincsenek pártemblémák, a tüntetéseken nem jelennek meg politikusok. Az első napokban még ellenzékiek és a kormánypárti tüntetők is feltűntek, most már csak „polgári” arca van a tiltakozássorozatnak.
Akadtak vészes jelek, amikor feltehetően futballhuligánok, máskor anarchisták támadtak a rendőrökre. Az előbbieket a Dubaiban rejtőzködő Vaszil Bozskov kaszinómilliárdos, a Levszki klub tulajdonosa szervezhette oda. A tüntetők ezt nem hagyták megismétlődni és élő lánccal védték a rendőröket a kigyúrt, tetovált ifjaktól.
A legváltozatosabb korú és társadalmi hétterű városlakók tüntetéssorozata a bulgáriai rendszerváltás csődjét hirdeti. Nem ez az első hasonló tömegmozgalom Bulgáriában 1990 óta. A korábbi tüntetéssorozatok következtében hol jobboldali-polgári reformerek, hol a visszatérő szocialisták kapták meg a csodaváró társadalom bizalmát. Egy ilyen hullám juttatta hatalomba II. Szimeon egykori gyermekcárt, aki Szimeon Szakszkoburggotszki néven polgári liberális pártot alapított és egy teljes miniszterelnöki mandátumot végig kormányzott. Aztán benne is csalódtak, visszatértek a szocialisták, akiknek kormányzati baklövései juttatták hatalomba a jelenlegi miniszterelnököt Bojko Boriszovot és pártját.
Az egykori rendőrtiszt, karatebajnok a kilencvenes években Todor Zsivkov korábbi kommunista pártvezető testőre volt. Azt vallotta, hogy ez az időszak számára „valóságos egyetem” volt. Tény, hogy populizmust inkább az egykori diktátortól, mint a szintén általa őrzött egykori cártól tanulhatott. Most azonban úgy látszik, hogy hatalma a végéhez közeledik. A koronavírus járvány okozta gazdasági-társadalmi válságot a kormány nem tudta kezelni, az EU legszegényebb országának egészségügyi rendszere nem birkózott meg a feladatokkal. Ehhez járultak a hatalmi elit belső köreiből kiinduló akciók, a kiszivárogtatások, amelyek még inkább nyilvánvalóvá tették a hatalmon lévők romlottságát.
Boriszov gyakorlatilag tíz éve van kormányon. Az által szervezett GERB (Polgárok az európai Bulgáriáért) önmagát középjobb kereszténydemokrata pártként tünteti fel, s a korábbi rendszerváltó erők szétesése után keletkezett jobboldali politikai teret foglalta el. Öntömjénező propagandájában azt állítja, hogy ő vezeti majd népét a „jólét nyugati tájaira”, s ezt csak a szocialisták, a volt kommunisták és az oroszbarátok akadályozzák. Népe előtt „Bojko bátyaként” jeleníti meg magát, közben autoriter kormányzást valósít meg.
Feltehetően belső ellenfelei hozták nyilvánosságra azokat a kép- és hangfelvételeket, amelyeken látszanak az éjjeliszekrényében tartott aranytömbök és 500 eurós kötegek. A lapok megírták, hogy Boriszovnak Barcelonában háza van, ahol szeretője, egy volt modell él kislányával. Egy felvételen az orosz politikai-bűnözői körök vezető bulgáriai képviselőjével beszélget – igen tisztelettudó hangon. Az is nyilvánvalóvá lett az elmúlt hetekben, hogy Boriszov és pártja milyen módon működik együtt a bulgáriai törökök etnikai pártját (DPSZ) irányító Ahmed Dogannal és a pártban politizáló Deljan Peevszki sajtómágnás oligarchával. Boriszov lemondatta három miniszterét (bel- pénzügy, gazdasági), mivel „azokat hamisan úgy tüntetik fel, mintha Peevszki emberei lennének". Ez beismeréssel ér fel, az ellenzék azonban egyelőre megvárja a szocialisták bizalmatlansági indítványát.
A Boriszov-koalíció mandátuma jövő tavasszal jár le. Ha a GERB és nacionalista partnerei nem tartanak ki addig, akkor az előrehozott választásokig Rumen Radev, a szocialisták támogatásával megválasztott államfő, nyugalmazott repülőtábornok alakíthat úgynevezett hivatalnok kormányt. Egy másik változatban a koalíció megmarad, esetleg új arcot öltve „szakértő kormányként”, de Boriszov nélkül húzza ki a mandátuma végéig. És még az is meglehet, hogy minden marad, mint eddig, hiszen más európai kormányok is túlélik a folyamatos tüntetéseket. Boriszov kezére játszik a szocialisták megosztottsága: vezetőségük továbbra sem képes leválni a kommunista elődpártról.
Kérdéses, hogyan viselik el az EU-partnerek a folyamatos bulgáriai válságot. Brüsszelben eddig nem nagyon törődtek a bulgáriai állapotokkal, mivel Boriszov, ellentétben másokkal, nem támadta az EU-t, nem építgetett látványos keleti kapcsolatokat és nem foglalkozott ideológiai homokvárépítéssel. Miközben persze hajtott a az orosz gázra és más energetikai beruházásokra. Most azonban valamit megérezhetett Todor Zsivkov legjobb tanítványa a változói európai légkörből, mert a hét végi Európai Tanácson azzal támadt a jogállami normákat betartatni akaró Mark Rutte holland kormányfőre, hogy az „Unió rendőre akarsz lenni!”.
