Aprócska cserkesz siker a nagy kaukázusi szoborháborúban - de a kozákok még odacsapnak

Mert hát ugye, nem csak az Egyesült Államokban emelnek szobrot a hódítóknak.

Az Egyesült Államok és Nagy Britannia után újabb helyen robbant ki vita a történelmi emlékművekről. Az Észak-Kaukázus évszázadokon keresztül az orosz birodalom terjeszkedésének fontos térsége volt. A megszerzéséért vívott háborúk története a messzi múltba nyúlik vissza. A Szovjetunió szétesése ellenére sem adta fel Moszkva ezt a stratégiailag fontos területet, itt nem engedett a függetlenségi törekvéseknek és a csecsen háború lezárásával már-már úgy tűnt, nem kell tartania nagyobb kihívásoktól. Egészen mostanáig, amikor egy nem várt fejleménnyel kell az oroszoknak szembesülniük: a cserkeszek és a hozzájuk közel álló észak-kaukázusi népek történelmi emlékezetével együtt járó szoborháborúval. Ez a különös konfliktus az utóbbi időben egyre nagyobb hullámokat kavar.

A hatóságoknak korábban nem okozott gondot, hogy a cserkeszeket leigázó XVII. és XIX. századi orosz tábornokoknak emlékműveket emeljenek. Most azonban, feltehetően a külföldi minták nyomán is, a lakosság egyre hangosabban áll ki amellett, hogy az ellenállás cserkesz hőseinek is állítsanak szobrokat. Ezek hiányában nem hajlandóak kibékülni az orosz katonák szobraival sem.

A Sztavropoli határterület hatóságai, miközben jóváhagyták, hogy a központi Minyeralnije Vodi-ban társadalmi szervezetek emlékművet állítsanak a Kaukázus meghódítójának, Jermolov tábornoknak, a cserkeszeknek korábban még azt is megtiltották, hogy hegyi falvaikban az orosz-kaukázusi háború áldozataira emlékeztessenek néhány szoborral. A helyi emlékezetpolitikai csatározásokra jellemző, ami Kizbecs Seretluko cserkesz nemzeti hős szobra körül zajlott. Az 1763-1864 közötti orosz-kaukázusi háború helyi hadvezérének a lakosság adományaiból készített szobrát újabb és újabb ürügyekre hivatkozva igyekeztek minél távolabb tartani a felavatástól.

Ezek azonban múltbéli események, a legújabbak már arról szólnak, hogy az illetékesek immár kénytelenek figyelembe venni a cserkeszek követeléseit. Ha lassan is, de a hatóságok kezdik felismerni, hogy az orosz hősök szobraival csak az indulatokat gerjesztik, és nap mint nap emlékeztetik a lakosságot a régvolt tömeggyilkosságokra.

Bejárta az orosz internetet az a felvétel, amely egy emlékmű hűlt helyét mutatja. A Fekete-tenger partján fekvő üdülővároshoz, Szocsihoz tartozó Adlerben ugyanis felavatása után néhány nappal lebontották azt az emlékművet, amely az orosz katonáknak a kaukázusi háborúban tanúsított hősiességét volt hivatott dicsőíteni. A városvezetés méltányolta a cserkeszek érvelését, miszerint a kaukázusi háborúra való emlékezés fájdalmas és megosztja a társadalmat. A hatóságok szerint az emlékművet civil kezdeményezésként anélkül helyezték el, hogy egyeztettek volna az őshonos nép képviselőivel. Ehhez még azt is hozzátették, hogy jobb lett volna egy olyan szimbólum, amely az oroszok és a cserkeszek összefogását tükrözi.

A cserkeszek eközben arról nyilatkoznak, hogy valójában a hatóságok meghátrálásáról van szó. Az emlékmű lebontását a cserkeszek nemzeti-kulturális autonómiájáért fellépő vezetőjük követelte. Már a múlt század kilencvenes éveiben Borisz Jelcin elnöktől kérték az autonóm terület létrehozását. Jelcin, ha autonómiát nem is, annyit megígért, hogy nem állítanak fel több emlékművet az orosz katonák tiszteletére, és a meglévőket is lebontják. A történelmi tisztánlátást szolgálta, hogy az 1980-as évek végén a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának égisze alatt tartott konferencián kinyilvánították: a kaukázusi háború az orosz birodalom részéről gyarmati és hódító jellegű, míg a kaukázusi népek részéről népi-felszabadító volt. A határozat szükségesnek mondta ki minden olyan szimbólum eltávolítását, amely dicsőíti az orosz birodalom kaukázusi tevékenységét.

Ez azonban csak nagyon kényszeredetten megy végbe. A környéken erős a nacionalista kozák mozgalom, így már nem csak a cserkeszek mozgolódnak, szerveződnek, hanem azok az oroszok is, akik kiállnak a cári katonák tiszteletére felállított szobrok védelmében, sőt a lebontott emlékművek visszaállításáért kardoskodnak. Az eddigi engedményeket a gyengeség jeleként értékelik, és a frissen módosított alkotmány szellemével is ellentétesnek tartják. Máris elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy társadalmi egyeztetések után visszaállíthatják az Adlerben lebontott emlékművet.