Előfizetés

Ország Lili teljessége

Rózsa Gyula írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.07.24. 12:30
MÍTOSZ A JELENBEN - Labirintustriptichon, 1975
A Bozsó múzeumban újra látnunk kell, hogy a festőművész piktúrája igen nagy dimenziókba – mélyre és magasra – jutott.
Út a totalitáshoz: a kecskeméti Ország Lili kiállítást úgy rendezték meg, hogy a művek sora felvezessen a nagyterem végfalához. Mintegy – Ország Lili esetében ez a hasonlat igazán nem erőltetett – mintegy az ikonosztázionhoz. A főfal három nagyobb méretű táblájához, amelyen már-már morzsolódó, de annál súlyosabb kőtömbökre rajzolódnak héber betűk, (Írások a falon), amelyen, a másodikon, az ismert áramkör-nyomatok rendeződnek a cím ígérte falképpé, (A város és freskója), és a legeseménydúsabb harmadikon, amelyen gótikus fülkeszobrok artisztikus finomsága próbál keretet adni a súlyos kavargásnak (A város és múltja). Monumentális drámák hatvanhétből, illetve hetvenegyből, ami pedig a hozzájuk vezető utat illeti, azt szerencsésen inkább a logika és a tartalom, semmint a puszta kronológia irányította. Kilencszázötven-ötvenegyből való ugyan a Táj órával című vászon, s lehet elmélkedni azon, miként alkothatott, ha nem szürrealitást, legalább az olasz metafizikusokéhoz hasonló, baljós eseménytelenséget a főiskolát éppen befejezett festő, ám legalább ennyire fontos az, hogy mennyire hiteles, máig érvényes ez a szótlan abszurditás a szocreál korszaknak éppen a kezdetéből, azaz, talán a legagresszívebb periódusából. Mindkét Nagy fal (Labdázó) vasgömbje romboló bomba és győzelmes a kis figurához képest, a Nagy bagoly rémülete agresszív a szakadt dróthálóketrecben, a Szürreális tájnak sikerül néhány görbe, ámde megmagyarázatlan karó révén titkos szürreálitással nyugtalanítania. Az ötvenes évek vásznai csaknem olyan kemények és illúziótlanok, mint Ország Lili montázsai, amelyek közül most csak egy látható a Bozsó Gyűjtemény teremsorában. Annál gazdagabb a műveket kölcsönző Antal-Lusztig gyűjtemény a hatvanas évek és a művész haláláig tartó hetvenes csonka évtized műveiben. Igazából főművekben, amelyek egy addig is sajátos, legalább annyira vádoló, mint szorongó figurativitás folytatásai. Mert a Bozsó múzeumban/képtárban újra látnunk kell, hogy az idők során Ország Lili piktúrája változáson ment át: miközben technikája gazdagodott, gesztusait meg motívumvilágát csökkentette és tömörítette, a piktúrája a végsőket tekintve igen nagy dimenziókba – mélyre és magasra – jutott. A figurák és szituációk bizarrsága héber betűk izgatott, szenvedélyes kalligráfiájává lényegült át, a szürreális, abszurd térhatások nem kevésbé nehezen leírható labirintusokká szerveződtek és bonyolódtak, az egykor csak küllemüknél fogva bizarr élőlények bizarr technikával kapták meg lényegüket. 
A Fátyolos nő lidérces komikumát (1955) egy évtizeddel később a Feliratok a múltból nem kevésbé lehetetlen betűzuhataga követte, a két Nagy fal (1955) tövében elvesző emberalakok helyét Dór oszlopok alatt ülő fáraószobrok, de a nyomtatott áramkör, mint nyomódúc segítségével előállított figurák vették át. A szürrealitás, a képtelen helyzetek feszültségébe kerülő-kényszerülő szereplők és elemek lehetetlensége látszólag nem változott, és Ország Lili művészetében a korai halált megelőző etapban mégis más minőséget, a totalitás magabiztosságát kell felfedeznünk. A Dór oszlopok tábláján épp olyan fölösleges sajnálkozást keltve sorakoznak geometrikus fegyelmű, ámde csupasz, vakolatlan homlokzatú templomépületek, amilyet a nagyvonalú Itáliában érez a széplelkű turista, a Kövek és betűk barátságosan szürke világában eltűnnek a betűk a kőhasábok geometriájában, a Fekete ikonosztáz meg lényegénél fogva foglalja keretrendszerbe vagy háromszor is az Istenanyát. De nem ez a rejtett vagy most már alig rejtett geometria az egyetlen oka a késői művek (a festő ötvenkét évesen halt meg!) megnyugvó mélységének. Legfeljebb része annak a rezignált humanizmusnak, amely a korai művek drámáit, tragédiáit továbbra is őrzi, de teszi ennek az őrzésnek a különös távolságtudatával. Emlékező humanizmussal, amely humanizmus szürrealitásával és szürrealitása ellenére az élet teljességét képes megragadni. Infó: Ország Lili: Múltba nyíló kapuk. Ország Lili művei az Antal – Lusztig gyűjteményből Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét Nyitva: október 4-ig  www.gyularozsa.com

Fények gátlások és manírok nélkül

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.07.24. 08:30

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Aki egyszer volt vaksötét koncerten, biztosan visszavágyik újra. A vakok és látássérültek számára hangoskönyveket készítő Bodor Tibor Kulturális Egyesület kezdeményezése nézőpontváltásra késztet.
Talán mind ültünk már a sötét szobában csendes nyárestéken, amikor csak a Hold ablakon át beszűrődő fénye világított. Ilyenkor kicsit minden megváltozik, elkezdjük másként érzékelni a minket körülvevő időt és teret. Képzeljék el ezt vaksötétben: nincsenek árnyékok, körvonalak, csak hangok, illatok, érintések. Míg ez nekünk kizárólag gondolatkísérlet, embertársaink egy része ebben a helyzetben próbál eligazodni a mindennapokban. Többek közt erre hívja fel a figyelmet a Bodor Tibor Kulturális Egyesület, amely vakok és látássérültek számára készít hangoskönyveket, és szervez jótékony célú, vaksötét koncerteket, amelynek keretében hazai előadók lépnek fel, dalaikkal, fények nélkül megszólítva a közönséget. Ennek lehettünk részesei szerda este a Lurdy Moziban, ahol ezúttal Szalóki Ági, Németh Juci és Kollár-Klemencz László énekelt magyar nótákat, Edith Piaf és Karády Katalin dalait. A zongoránál Helle Maximilian és Kardon Annamária, az egyesület alelnöke és párja kísérte az énekeseket, s adott elő egy saját szerzeményt is. Ahogy a fények kialudtak, úgy kúsztak el hozzánk a dallamok, amelyek kotta, szövegkönyv és látvány nélkül tisztábbnak, közelibbnek hatottak. A gátlások bennünk is feloldódtak: a sötétben gond nélkül megmozdulhattunk, esetleg magunkban dúdolhattunk, miközben hallgattuk A két szemed szeretett legtovább, a Holnap, ki tudja holnap látsz-e még, a Mindig az a perc a legszebb perc, a Hamvadó cigarettavég, a Non, Je ne regrette rien, az Akácos út, a Vén cigány, vagy az Ezt is elviszem magammal sorait. Két dal közt valaki a szántnál hangosabban rá is szólt a partnerére: rendben, hogy táncolsz, de legalább ne énekelj. Először idegennek tűnhet, ha egy érzékszervünktől megfosztanak minket, ám a sötétség különböző fázisokban érkezik, az eleinte feszítő érzésből rövid idő alatt kényelmes helyzet válhat, nem számítanak a külsőségek, csak a tapasztalások. Élményeink az elmúlt időkben alapjaiban alakultak át, gyakran csak a telefon képernyőjén éljük át őket: videók, képek szólnak helyettünk. Itt azonban nincs más lehetőség, át kell adni magunkat a pillanatnak, különben elveszítjük a lényeget. Néhányan megkönnyebbülést is érezhettek a lámpák megnyugtató felgyulladásakor, de bizonyára sokunk még visszakívánkozott ebbe a maníroktól mentes világba. Az előadást követően a zenészek kulisszatitkokba is beavatták a nézőket: megtudhattuk, milyen energiákat kell mozgósítaniuk, hogy fellépésük látvány hiányában is átüsse a falat, miként bírja Kardon Annamária és Helle Maximilian vakvezető kutyája az otthoni gyakorlásokat, és hogy Szalóki Ági hirtelen azt gondolta, neki szólt a már említett felkiáltás, hallgasson már el. Bár a sötét helyét átvette a lámpafény, de mintha maradt volna valamiféle felszabadultság a közönség soraiban, a mosolyok őszintébbek voltak, és a lelkesedés ott csillogott a szemekben. Közösségben, mégis egymagunkban érzékelhettük a művészet erejét, miközben néhány percre elképzelhettük látássérült társaink nézőpontját, ezzel talán közelebb kerülve egymáshoz. Gyakrabban lenne szükség vaksötétre. Infó: A következő koncert augusztus 13-án lesz, Kökény Attila énekel vaksötétben.

Te is lehetsz felolvasó!

Az 1960-as években indult hazánkban a hangoskönyvek készítése, amelyhez az elsők közt csatlakozott Bodor Tibor színész, több mint egy évnyi anyagot felolvasva. Az ő munkáját folytatja unokája, Puskás Kata Szidónia, az egyesület alapító tagja és elnöke, és egy vak fiatalember, Helle Maximilian, a kezdeményezés ötletgazdája, alelnöke: 2017-ben alapították a szervezetet, amely azóta több mint kilencszáz hangoskönyvet hozott létre. Jelenleg több száz önkéntes, látó és látássérült dolgozik azért, hogy minél több irodalmi mű legyen elérhető a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hangoskönyvtárában. Bárki csatlakozhat hozzájuk (részletek a www.bodortibor.hu weboldalon), aki felolvasóként, vágóként szeretne hozzájárulni célkitűzésükhöz.

Egynapos színház az istállóban

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.07.23. 10:00

Major Feszt néven új összművészeti fesztivál indul csütörtökön a Dunakanyar szívében.
A mostani járvány utáni helyzetben, amikor minden az újrakezdés szándékáról szól, tényleg nem üres szlogen, hogy egy új „hiánypótló” összművészeti fesztivál indul ma Verőcén a Völgy Major területén. A Major Feszt ötletgazdája és művészeti vezetője Gémes Antos színész, aki lapunknak elmondta, hogy több éve rendszeresen fellép a Művészetek Völgyében és az Ördögkatlan Fesztiválon, ezért is keresett hasonló intim, családias helyszínt. Barátaival, Kóbor Tamás operaénekessel és Pál Kornéllal, a verőcei Fehér Hattyú Fogadó ügyvezetőjével együtt talált rá a Lósi patak völgyére, amelynek egyik előnye, hogy kedvező távolságra van Budapesttől, másrészt a Dunakanyar szívében található, ami szintén vonzó lehet, nem beszélve arról, hogy a fellépők számára a csűr, a pajta, vagy az istálló természetes díszletként szolgál. (Persze jelenleg egyikben sem tartanak állatokat.) Gémes Antos tíz éve vezet osztályt a Pesti Magyar Színház akadémiáján. Amikor a programokat összeállította, a tanítványait, akik szintén résztvevői a fesztiválnak, megkérdezte, hogy milyen produkciók érdekelnék őket. Így végül a négynapos rendezvény középpontjában a színházi és irodalmi programok kerültek, de lesz térzene, és tartanak koncerteket is. A művészeti vezető megjegyezte, betartanak minden érvényben lévő járványügyi előírást, vagyis a bent lévők védelmében az ötszázegyedik nézőt nem nem fogják beengedni. Figyelnek a higiéniára, a fertőtlenítésre. A gyerekek különösen jól járnak, hiszen Elek Ányos és Veled Kerek csapata egész nap gyerekfoglalkozásokkal és előadásokkal szórakoztatja a legkisebbeket, amíg a szülők kedvükre kultúrát fogyaszthatnak. Megjelenik a völgyben a K2 színház több előadással is, bekerült a programba Pál András és Rozs Tamás Petri-estje, illetve Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs Pilinszky-összeállítása. Izgalmasnak tűnik, hogy egy teljesen új produkció is születni fog a fesztiválon: „EgynaposSzínház” címmel Horváth János Antal és Gémes Antos idén végzett osztálya reggel olvasópróbát tart, este pedig bemutatót – az egész napos próbafolyamatba bármikor bele lehet nézni a nap folyamán. Lesznek workshopok, verőcei irodalomtörténeti séták és kiállítások is. Esténként pedig a zene veszi át a főszerepet. Fellép többek között az egykori kaposvári színészhallgatókból alakult, idén 10 éves BEKVART, Tasnádi Bence és az Ed Is On, Péterfy Bori & Love Band, Gerendás Péter, Szabó Balázs Bandája, Beck Zoli, a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar, a Budapest Show Band és a Parno Graszt. Infó: Major Feszt Verőce, Völgy Major Július 23-26.