Előfizetés

Harmadosztályú lett a korábbi bajnok

Bernau Péter
Publikálás dátuma
2020.07.24. 10:00

Fotó: PATRICK HERTZOG / AFP
Kiesett a második vonalból a Deportivo La Coruna labdarúgócsapata, a húsz évvel ezelőtti spanyol élvonalbeli bajnoki aranyérmes. A klub bírósághoz fordult.
A pályán elért eredmények alapján kiesett a spanyol labdarúgó-bajnokság másodosztályából a 2000-ben még az élvonalban bajnoki aranyérmet ünneplő, a Bajnokok Ligájában szereplő Deportivo La Coruna. A sokkal szebb múltat látott klub nem nyugszik bele a búcsúba és a bíróságon próbálja kiperelni a bennmaradást. Az ok: a Deportivo nem tudta lejátszani a Fuenlabrada csapata elleni bajnokiját, mert az ellenfélnél több futballistának pozitív lett a koronavírus-tesztje, így nem nem sikerült betartani a versenykiírásnak azt a pontját, hogy az utolsó két fordulóban minden mérkőzést azonos időpontban kell megrendezni. Erre hivatkozva a klub azt akarja elérni, hogy ne legyen kieső a szezon végén és a következő idényben a másodosztályú bajnokságot 22 helyett 24 csapattal rendezzék meg. Egészen más csatákat vívott az 1990-es évektől a Depor, amelynek sikertörténete 1992-ben egy különleges átigazolással kezdődött. Augusto César Lendoiro klubelnök Rio de Janeiróba utazott, hogy a csapathoz csábítsa Bebetót, apró probléma volt, hogy a csatár már szóban megegyezett a Borussia Dortmunddal. Lendoirót ez nem rettentette el, azt mondta a játékosnak, hogy Dortmundban télen nagyon hideg van, dél-amerikai emberek számára elviselhetetlen a hőmérséklet. Ez az érv hatott, Bebeto felesége kijelentette, nincs az a pénz, amennyiért ő Németországba költözne. Arról hallgatott Lendoiro, hogy A Coruna Spanyolország legszelesebb, leghűvösebb és legesősebb városa. A brazil válogatottal két évvel később világbajnoki címet nyerő klasszis első spanyolországi idényében gólkirály lett. Egy évvel később két perc választotta el az aranyéremtől a csapatot: az utolsó fordulóban a hajrában tizenegyest kapott az együttes, amit Miroslav Dukic kihagyott, ezzel egy időben a Barcelona nyert, a két csapat azonos pontszámmal zárt, ám a katalánoknak jobb volt a gólkülönbségük és ez döntött. A következő években a csapat rendszeresen a bajnokság élmezőnyében végzett, többek között azért, mert bátran igazolt brazil labdarúgókat, ami akkoriban még nem volt divat Európában. Bebetón kívül a Deportivo La Coruna volt az első európai klubja egy másik világklasszisnak, Rivaldónak is. „Gyorsabbak és bátrabbak voltunk a riválisoknál, tehetséges, de még nem sztárfutballistákat próbáltunk megszerezni, akiknek a rendszeres európai kupaszerepléseinknek köszönhetően kimagaslóan magas fizetéseket tudtunk adni – emlékezett erre az időszakra Ricardo Moar, aki a sikerkorszakban sportigazgató volt a klubnál. - Az átigazolási szezont ezekben az években szinte végig Brazíliában töltöttem, ekkor a legtöbb európai klub még tartott egy kicsit a dél-amerikaiak szerződtetésétől, az eltérő mentalitás miatt, ezért nem volt nehéz dolgunk megállapodni a játékosokkal, akik nagyon szerettek volna Európába jönni.” A 2000-es bajnoki címet – ami a klub történetének egyetlen élvonalbeli aranyérme -azonban nem a braziloknak, hanem Roy Makaaynak köszönhette a Depor: az akkor 24 éves holland játékost a szezon előtt sikerült megszerezni a Tenerifétől, a támadó kis túlzással minden tétmeccsen betalált, amelyen pályára lépett. Három évig volt az együttes játékosa, 2003-ban tavasszal a Deportivo La Coruna a Bajnokok Ligájában Makaay vezérletével búcsúztatta a Bayern Münchent, a holland pár hónappal később már a bajorok futballistája volt. „Nem volt ezzel semmi gond, ezeket a játékosokat kedvező áron szereztük meg és többszörös haszonnal adtuk el, közben pedig a teljesítményüknek köszönhetően az európai porondon szerepeltünk, ami biztosította számunkra a további működéshez szükséges bevételeket” – emelte ki Moar. A gondok a 2005/2006-os szezonban kezdődtek, amikor a távozó meghatározó embereket nem sikerült ugyanolyan erősségű játékosokkal pótolni. A csapat a nyolcadik helyen zárt a bajnokságban, ami nem volt elég a nemzetközi szerepléshez, emiatt kevesebb pénz állt rendelkezésre a játékosok fizetésére, így a keret is tovább gyengült. Egy évvel később az utolsó fordulóban sikerült kiharcolni a bennmaradást az élvonalban. A keret folyamatosan gyengült és 2011-ben a Deportivo kiesett a második vonalba, ahonnan azóta sem sikerült visszakapaszkodnia, jelenleg pedig azért harcol a bíróságon, hogy ne zuhanjon még lejjebb.  

Volt rosszabb is

Nem a mostani az 1906-ban alapított egyesület történetének legsikertelenebb szezonja. Az 1970-es években is komoly anyagi gondokkal küzdött a klub, amely az 1973/74-es szezonban a negyedosztályba is kiesett, igaz, innen azonnal a következő idényben sikerült visszajutnia a harmadik vonalba. A legmagasabb osztályba legutóbb 1991-ben jutott fel és 2011-ig szerepelt itt.

Fél évszázad focidráma

Bártfai Gergely
Publikálás dátuma
2020.07.23. 11:30
Az olasz Baggio az égbe lövi a büntetőt a '94- es vb-döntőben a brazilok ellen
Fotó: CHRIS WILKINS / AFP
Ötven éve döntenek tizenegyespárbajok a továbbjutásról a labdarúgó-mérkőzéseken, melyeken nem bírnak egymással a csapatok.
Korszakos módosításról határozott a labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete, az IFAB 1970 nyarán. Akkor, éppen ötven évvel ezelőtt vezették be, hogy a hosszabbításban is döntetlenül végződő mérkőzéseket tizenegyesekkel döntsék el. Visszapillantva nem túlzás állítani, forradalminak bizonyult a változtatás. Fél évszázad felejthetetlen pillanatai tanúskodnak erről, nélkülük a foci ma nem volna az, ami. Pedig nem elsősorban az volt a szándékuk a szabálykönyv urainak, hogy érdekfeszítőbbé tegyék a végjátékot. Praktikus okok kényszerítették őket. A futball, a televíziós közvetítések általánossá válásával, kezdett modern üzleti vállalkozássá alakulni. A döntetlen meccsek újrajátszása, ahogyan a régi úri Angliában csinálták, már nem működött a szoros versenynaptár mellett. A másik lehetőség, a pénzfeldobás ellenben inkább szerencsejátékhoz, mint komoly sporthoz méltó, főleg ha nagy összegekről van szó. A büntetők észszerű kompromisszumnak tűntek. Új, klasszikus műfaj született: a tizenegyespárbaj. Az 1976-os Európa-bajnokság volt az első világverseny, ahol így dőlt el a finálé. Nem is akárhogy. Antonín Panenka találata aranyat ért Csehszlovákiának. Ráadásul a cseh középpályás olyan pimasz mozdulattal pörgetett alá a labdának, hogy azzal megörökítette a nevét: a trükköt azóta is „panyenkázásnak” hívjuk. Tragikus hősöket is láttunk. Jó csatár volt a szegény olasz Roberto Baggio, mégis minden focirajongónak az a pillanat jut eszébe róla, ahogy az égbe lövi a labdát a 94-es világbajnoki döntőben a brazilok ellen. (Akkor kivételesen magyar szereplő is volt a pályán, a remekül bíráskodó Puhl Sándor személyében.) Gyakran a kapusok viszik el a show-t. Aki jókor véd, egy csapásra klublegendává vagy nemzeti hőssé emelkedhet. Helmuth Ducadam (Steaua Bukarest, 1986), Oliver Kahn (Bayern München, 2001), Jerzy Dudek (Liverpool, 2005). Vagy éppen Disztl Péter (Videoton, 1985). A sor tetszés szerint folytatható. Újabban laptopon mutatják meg a kapusnak az erre az esetre előkészített videót, melyik ellenféltől mire számíthat. Az edzők ezért néha olyan játékosokat jelölnek, akik ritkán rúgnak élesben, ami persze szintén kockázatos. Taktikai húzássá vált, hogy a hosszabbítás utolsó pillanataiban direkt a tizenegyesekre cserélnek (Tim Krul, Hollandia, 2014). A párbaj feszültsége néha még azt is beszippantja, akit nem érdekel a foci. Hogy személyes példát meséljek, magával ragadta Berlinben élő pszichoterapeuta nagynénémet is a 2006-os vb idején. A németek, a tizenegyesek koronázatlan királyai, túljártak az ellenfél eszén. Látványosan cédulát nyomtak Jens Lehmann kapus kezébe, mintha előre tudnák, melyik argentin hova rúgja a tizenegyest. Bejött, a dél-amerikaiak elbizonytalanodtak, hibáztak. Eszter tánti pedig behatóan elemezte a történteket szakmai (azaz pszichológiai) szempontból. Ezzel megelőzte korát: az angol válogatott csak a legutóbbi, 2018-as vb-n fordult segítségért szakemberhez, hogy leküzdje hagyományos tizenegyespárbaj-fóbiáját. Egyetemi kutatók fantáziáját is megmozgatta ennek a műfajnak a tudománya. Felvételek ezreit elemezve vizsgálták, létezik-e tökéletes, védhetetlen lövés, illetve honnan tudják a híres „tizenegyesölők”, merre mozduljanak a gólvonalon.  A statisztikusok szerint a profi futball leghosszabb párharcát Afrikában, egy namíbiai kupamérkőzésén vívták, 2005. január 23-án: 17-16-ra győzött a KK Palace csapata, ehhez a játékosoknak 48, azaz negyvennyolc tizenegyest kellett elvégezniük. Mennyi ideig tartott, nem tudom megmondani; nem csodálkoznék, ha a vége felé unták volna már. Ám ilyen csúfság nem sűrűn esik meg. A „szétlövés” fél évszázad alatt létfontosságú látványelem lett, csúcspont: igazából már el sem tudjuk képzelni, milyen volna nélküle egy nagy nemzetközi torna vagy kupasorozat. Tizenegyespárbajban színház igazán a foci, van minden: spagellitábbal zavaró kapus, összekapaszkodó csapattársak, babonásan hátat fordító edzők és szurkolók, könnyek, gyepre boruló vesztesek, extázisban ünneplő győztesek. Ahogy anno a felejthetetlen Knézy Jenő mondta: micsoda dráma! 

Közel hatmilliárd forintot vett el a kormány az olimpiai sportágaktól

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.07.23. 11:10

Fotó: Népszava
A járvány miatt csökkent a pénzügyi keret, nem kell fizetni az elmaradt edzőtáborok, átütemezett versenyek után.
A koronavírus-világjárvány és annak gazdasági hatása nem hagyta érintetlenül a magyar sportot, így a tizenhat kiemelt olimpiai sportág 5,7 milliárdos elvonással kalkulálhat – írja a 24.hu. A hírportál az Emmi sportért felelős államtitkárságánál érdeklődött, hogy a járványra való tekintettel mekkora összegű megszorításokról döntöttek a sportéletben, az elvonások érintették-e a 16 kiemelt olimpiai ágazatot.
A válasz gyorsan megérkezett:„A sport – mint a gazdaság minden ágazata – kivette a részét a járványügyi intézkedésekből. A veszélyhelyzetre való tekintettel kiemelt sportágak 2020. évi sportágfejlesztési feladatainak finanszírozásához az eredetileg megállapított támogatáshoz képest 20 százalékkal csökkentett mértékű támogatást biztosítottunk. A csökkentésről a kiemelt sportágakat 2020. április 20-án értesítettük. A kiemelt sportágak 2020. évi sportlétesítmény-fejlesztési elképzeléseinek megvalósítására rendelkezésre álló forrás közel a felére csökkent” -írta az államtitkárság.
Az állam a kiemelt sportágfejlesztésre összesen 8,49 milliárd forintot biztosított 2019-ben . Nagyságrendileg 2017-ben és 2018-ban is ekkora összeget osztottak szét a kiemelt olimpiai sportágak között. Ebből következően az idén is ekkora keretösszeggel számoltak a szövetségek az év elején, de a kormányhatározat következtében végül mintegy 6,8 milliárd forintból gazdálkodhatnak. A 1,7 milliárd forint elvonásnak köszönhetően a legnagyobb és legeredményesebb olimpiai sportágaink közül
  • az úszás 1 milliárd 328 millió forint helyett 1,062 milliárd
  • a kajak 920 millió helyett 728
  • a birkózás 775 millió helyett 620
  • az atlétika 760 millió helyett 608
  • a vívás és a korcsolya 650 millió helyett 520
  • az öttusa 580 millió helyett 464 millió forintot költhet sportágfejlesztésre.
A szakállamtitkárságnál rákérdeztek arra is, 2020-ban mekkora volt a kiemelt sportágak sportlétesítmény-fejlesztési elképzeléseinek megvalósítására rendelkezésre álló alapforrás, azaz mekkora összeg csökkent közel a felére. A minisztérium válaszából kiderült eredetileg 7,980 milliárd forint állt rendelkezésre, ez feleződött meg.
Azaz az idén összesen 5,7 milliárd forinttal rövidült meg a 16 kiemelt olimpiai sportág költségvetése.

Az elvonásokat az Emmi részben az elmaradó feladatokkal – a külföldi edzőtáborok kiesésével, a nemzetközi versenyek átütemezésével – indokolta. Ugyanakkor nem csökkent a legérzékenyebb terület támogatása, azaz nem nyúltak a személyi jellegű kifizetésekhez: a sportolói ösztöndíjakhoz, az állami kiemelt edzők béréhez és így tovább – teszi hozzá a hírportál.