Előfizetés

Adriai hangulatot árasztanak a Balatonon a kabócák

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.07.27. 14:00

Fotó: Lokman Ilhan/Anadolu Agency / AFP
Egyre inkább terjednek a magyar tenger partján a mediterrán éghajlatot kedvelő rovarfajok.
Az Adrián természetesnek ható ciripelést, zümmögést számos településen és tó melletti zöldterületeken is lehet hallani – írta a Veol. Tavalyhoz képest jóval nagyobb számban vannak jelen, lényegében tömegesnek tekinthető a rajzásuk, és így az általuk kibocsátott jellegzetes „zene” is jóval több helyen és hangosabban hallható – mondta Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kelet-veszprémi tájegységének vezetője. 
A jellegzetes hangot, amely május végétől augusztus közepéig hallható, az óriás énekeskabóca és a mannakabóca adja, mindkét nagy testű – két-három centiméteresre növő – kabócafaj elterjedtsége nagyobb és gyakoribbá vált az utóbbi egy évtizedben. „Mindkét melegigényes rovarfaj a Mediterráneumban érzi jól magát, Dél-Európa és a Balkán-félsziget számos pontján megtalálhatók, ugyanakkor mindkét faj több évtizede jelen van a Tihanyi-félszigeten. Az utóbbi évek újdonsága, hogy az óriás énekeskabócák a félszigettől egyre távolabbi területeken, a Balaton-felvidék mellett Zala megyében, sőt, Budapesten is megjelentek” – mondta a szakember. A terjedésük okára egyelőre nincs pontos magyarázat, de vélhetően a klímaváltozással járó felmelegedés is hozzájárul.
A hangot, amely a nőstények odacsalogatását célozza, a hím énekeskabócák a potrohukon lévő hártyák rezegtetésével állítják elő. Az óriás énekeskabócák folyamatosan zizegnek, míg a mannakabócák szaggatottan adják ki ciripelésüket.  
Az óriás énekeskabóca és a mannakabóca Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke ötezer forint.

A kormány nem hisz a méheknek

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2020.07.25. 09:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az elmúlt félszáz év legrosszabb méztermése és a mézelő rovarok tömeges pusztulása sem elég, hogy a kormány tegyen valamit a gyilkos vegyszerek ellen.
Bár az agrártárca, illetve annak vezetője szóban a méhek illetve a méhészek mellett áll, a valóságban mindent megtesz azért, hogy az agrokémiai ipar multinacionális cégei (elsősorban a német Bayer) által gyártott, bizonyítottan méhgyilkos vegyszerek minél tovább forgalomban maradhassanak. Nagy István agrárminiszter, aki a méhészkedésről írta a doktoriját - „A méhészeti termelés technológiai, gazdasági, társadalmi összefüggései” címmel –, és a méhek melletti elkötelezettségét azzal is igyekezett demonstrálni, hogy lakott méhkaptárt telepített a minisztérium Kossuth téri épületének erkélyére, most éppen a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” című európai polgári kezdeményezés aláírása elől igyekszik elhajolni, pedig a petíció kellő számú aláírás összegyűjtése esetén lépéskényszerbe hozná az uniós döntéshozókat a legkártékonyabb rovarölő szerek betiltása érdekében. Közben a tömeges méhpusztulás Magyarországot is elérte: 2018-ban a hazai állomány fele elpusztult, és a jelenségnek az idei, kirívóan gyenge mézterméshez is köze van.  Az észak-amerikai és európai méhpusztulást 2008 óta kutatják intenzíven. Eleinte többféle ezoterikus magyarázat fölvetődött – ismeretlen méhparazitáktól titokzatos mikroorganizmusokon át a klímaváltozásig, de arra, hogy miért hullanak el sokszor kaptárszámra a földeken látogatást tett rovarok, egyik sem kínált hihető megfejtést. A vizsgálatok nyomán ugyanakkor olyannyira egyértelművé vált a rovarölő („növényvédő”) szerek felelőssége, hogy közülük a legkártékonyabbakat 2018-ban az EU – négy tagállam, köztük éppen Magyarország ellenszavazatával – betiltotta. A tilalomnak volt már egy megelőző állomása 2013-ban, amikor három elterjedt neonikotinoid, a Bayer-gyártású imidakloprid és klotianidin, valamint a Syngenta által kifejlesztett tiametoxám hatóanyagokat száműzték a repce, kukorica és napraforgó ültetvényekről. Két éve ezt a korlátozást terjesztették ki az összes szabadföldi felhasználásra, vagyis jelenleg kizárólag üvegházakban szabad az említett szereket használni.  A magyar kormány kezdettől a tilalom ellen volt. Eleinte azzal érveltünk, hogy nincs bizonyíték a neonikotinoid idegmérgek használata és a méhek tömeges pusztulása között. Valójában azonban már a 2013-as uniós korlátozás is a világos tudományos bizonyítékokon alapult, 2018-ban pedig azért szélesítették ki a tilalmi kört, mert akkor publikálta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság azt az összegző tanulmányt, amely az addigi kutatási eredményeket összefoglalva megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy az agrokemikáliákkal gyakorlatilag megmérgezzük a beporzásban (az élelmiszernövények 70 százalékának megtermékenyítésében) pótolhatatlan szerepű méheket.  A rovarölő szerek használata annyira elterjedt, hogy a méhek egy szezonon belül akár féltucatnyi hullámban is találkoznak a kijuttatott mérgekkel – valójában az a csoda, hogy egy részük túléli az ismételt mérgezést. Mindezek, illetve a Nagy Istvánnal is jó kapcsolatot ápoló Országos Magyar Méhészeti Egyesület ismételt jelzései ellenére az Orbán-kabinet nem csak nemleges szavazatot adott le, de mentességet is kért és kapott a tilalom alól, annak ellenére, hogy a korlátozást időben bevezető országok tapasztalata alapján immár a másik érv sem tartható; nevezetesen az, hogy a neonikotinoidokat nem lehet helyettesíteni, és a használatuk nélkül a haszonnövényeket felfalják a kártevő rovarok. Mint Európa-szerte bebizonyosodott, léteznek hatékony alternatívák illetve kevésbé vegyszerigényes termesztési technológiák, azok azonban éppen azon óriásvállalatok profitját csökkentenék, amelyek a neonikotinoid-üzletben érdekeltek. Közülük is a legnagyobb a német Bayer, amelynek (illetve amelyen keresztül a német kormánynak) az Orbán kabinet az autóügyáraknak szántakhoz hasonló, látványos gesztusokkal igyekszik kedveskedni. Ez nem csak a méhgyilkos vegyszerek betiltásának opponálásában nyilvánul(t) meg, hanem az amerikai Monsanto felvásárlásával a Bayerhez került glifozát gyomortó használatával kapcsolatos magyar kormányálláspontban is. A glifozátot, amelyről időközben szintén kiderült, hogy árt a méheknek, a génkezelt haszonnövényekhez (GMO) fejlesztették ki: a szabadföldi termesztésben lévő GMO-k legnagyobb csoportja gyomirtó-rezisztens, azaz, ha lepermetezik glifozáttal, minden más elpusztul körülötte, a génkezelt növény viszont túléli. A Bayer épp most kényszerül minden idők egyik legnagyobb kártérítését kifizetni a glifozát rákkeltő hatása miatt, Magyarország viszont ezúttal is a betiltást ellenző országok között áll.  

Oda a méz

Az elmúlt ötven év legrosszabb méztermése várható idén, az átlag termés harmada vagy negyede lett csak az idei - közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke a közmédia hírműsorában. Bross Péter szerint januárra nem lesz a magyar szabadpiacon eladó méz, és a rossz termés az árakban is látszik: a hárs- és az akácméz ára például az elmúlt hónapban 50 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. A fagy és az aszály mellett a mézhiánynak van egy harmadik, a vegyszerezéssel összefüggő oka is, amit az állami hírügynökség személyesen úgy fogalmazott meg: „idén is több száz méhész jelezte, hogy a napraforgó kinyílásával jelentős méhpusztulás tapasztalható a méhcsaládjaikban”.

Mókusmajom született az állatkertben

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.24. 16:37

Fotó: G&M Therin-Weise/robertharding / AFP
Az egyelőre ismeretlen nemű kölyök szinte minden idejét anyja hátába csimpaszkodva tölti.
Hétről hétre egyre újabb látnivalókkal gazdagodik a Fővárosi Állat- és Növénykert, ez többek között a mostanában világra jött sok kisállatnak, például a kis sörényes hangyásznak, a koronásdaru-fiókáknak és a prérikutyakölyköknek, a tapír kislánynak, az ázsiaivadkutya-kölyköknek, a húsz flamingófiókának, valamint az elmúlt időszakban sokat nőtt feketehattyú- és tarvarjúfiókáknak köszönhető – olvasható a az intézmény közleményében.
A Dél-Amerikában őshonos mókusmajom-kölyök, amelynek nemét egyelőre nem tudni, július 8-án született, és most már elég jól lehet látni a Dél-Amerika ház kültéri nagyröpdéjében. Ezen a bemutatóhelyen a mókusmajmok több más újvilági állattal, köztük a termetes és színpompás arapapagájok több fajával, valamint a talajszinten lakó agutikkal élnek együtt, „társbérletben". A kicsi minden idejét anyja hátán, annak szőrébe csimpaszkodva tölti.
A mókusmajom (Saimiri sciureus) az Amazonas-medence erdőségeiben honos, viszonylag kistestű majomfaj, a nagy hímek is ritkán nyomnak többet 1 kilogrammnál, a nőstények súlya általában 750 gramm körüli. Nevüket a mókuséhoz hasonló ügyességük és fürgeségük miatt kapták. Változatos, némiképpen a madárcsicsergésre emlékeztető hangokkal kommunikálnak, kifejezetten társas, csapatban élő állatok. Szaporodásukra jellemző, hogy a 165-173 napos vemhességi idő elteltével szinte mindig csak egy kölyök születik. A faj különlegessége, hogy az újszülöttek rendkívül nagyok, súlyuk általában az anyaállat egyötöde.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben már több évtizede foglalkoznak mókusmajmokkal, a jelenleg 17 állatból álló csapatban további vemhes nőstények is vannak, így az elkövetkező hetekben újabb mókusmajomkölykök születése is várható.