Kitört a plébánia-patália, morognak a püspökök

Csak találgatni lehet, mi állhat annak a háttérben, hogy a Szentszék átírta a plébániák rendjéről szóló dokumentumát. Az intézkedés nem aratott osztatlan sikert.

Rég váltott ki olyan vitákat vatikáni dokumentum, mint a Papi Kongregáció által a múlt hét elején kiadott, „A plébániai közösség lelkipásztori megtérése az egyház evangelizáló küldetésének szolgálatában” című iránymutatás. A szöveg nem tartalmaz sok újdonságot a kongregáció által 1997-ben, illetve 2002-ben kiadott instrukciókhoz képest, de a nyugat-európai egyházakban éppen azt kifogásolják, hogy nem veszi figyelembe a mai, nem éppen üdítő realitásokat, az egyre kínzóbb paphiányt és azt, hogy mind többen fordulnak el a katolikus egyháztól.

Az még nem meglepő, hogy a dokumentumot a világi hívők által alapított, haladó szellemű szervezetek bírálják, de az már feltűnő, hogy több német főpap is indulatosan értékelte a szöveget. Például Ludwig Schick bambergi érsek, aki egyházmegyéje honlapján kerek-perec kijelentette, hogy ebben a formában nem lett volna szabad közzétenni a dokumentumot, mert az „több kárt okoz, mint előnyt”. Értékelése azért is keltett nagy feltűnést Németországban, mert Ludwig Schick eddig visszafogott megfogalmazásairól volt ismert, sosem bírálta a Szentszéket.

Más főpapok is hangot adtak elégedetlenségüknek. A Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Franz-Josef Bode komoly fordulatról beszélt, a nem éppen haladó szellemiségéről ismert Rainer Maria Woelki kölni bíboros érsek viszont bátorításról tett említést.

A 34 oldalas dokumentumban a plébániai közösségek megreformálásáról, a papi hivatást választók hiányáról és a világi hívek igehirdető tevékenységéről szól. Válaszokat azonban nem ad arra, hogy miképpen orvosolható a paphiány. A szövegben szót ejtenek arról, hogy újraszervezik az egyházmegyéket, ami részben már folyamatban van, részben viszont még csak terv. A dokumentum alapján a plébánosi szolgálatnak meghatározatlan ideig kell tartania, ugyanakkor a papoknak 75 éves korában kérvényezniük kell nyugdíjazásukat.

A legvitatottabb rész a világi hívek és a papság kapcsolatáról szól. Egyrészt általánosságokat fogalmaznak meg, miszerint aktív részvételt várnak el a világiaktól az egyházi szolgálatban, megfelelő képzést követően lehetnek lektorok és akolitusok, azaz végezhetnek oltárszolgálatot. A német egyházban az utóbbi harminc évben olyan modellt dolgoztak ki, amelynek révén a világiak más világiakkal, vagy a plébánossal csapatot alkotva vezethették a plébániát. Ezzel a papokat tehermentesítik, hogy csak a lelkipásztori szolgálattal kelljen foglalkozniuk. A vatikáni dokumentum azonban kimondja, hogy plébániát csak plébános vezethet, s kerülni kell azt is, hogy a munkát egy csoport irányítsa.

Ez a kitétel nem csak a német gyakorlatnak szólt. A Vatikán adatai szerint 2017-ben világszerte 2220 plébániát irányított világi hívő, emlékeztetett a Franfurter Allgemeine Zeitung. A legtöbb ezek közül Franciaországban található, de az Egyesült Államokban is 400 ilyen plébánia van. Németországban a katohlisch.de portálja szerint számuk 2018-ban 185 volt. Ezt a modellt az egyházjog 1983-as kiadásában tették lehetővé.

Sokan találgatják, mi állhat a mostani iránymutatás mögött, meggyengültek Ferenc pápa pozíciói, vagy csak gesztust akart tenni a konzervatívoknak. Ezekre a kérdésekre azonban a papság és a hívek csak a következő hónapokban kaphatnak választ.