"Örökké csak élni akartok!"

A nyolc éve elhunyt Vallai Péter után új hangot kerestek Petri György versei. Pál András és Rozs Tamás előadása azokra is hat, akik jó előre eldöntötték, hogy ez lehetetlen.

Az előadás előtti fészkelődés közben félhangos megjegyzés töltötte be a nézőteret: nekem Petri Vallai hangján szól! A felvetés igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga Petri György is úgy dedikálta a köteteit Vallai Péternek, hogy a „Hangomnak.” - írja a rendező, Valz Péter, Vallai Péter fia a 2017-ben bemutatott, azóta is rendszeresen hol pesti színpadon, hol vidéki fesztiválon pódiumra kerülő produkció szórólapján. Volt, akiben ezt a hiányérzet szülte dacot kellett legyőzni, volt, akiben a Petri Györgytől való idegenkedést. Mert nem adja könnyen magát az a líra, amelyben akár egy strófán belül lehet megjárni a legéteribb költői magasságokat és a legalpáribb prózai mélységeket. Pál András és Rozs Tamás a másfél évszázados csellójával nem indult hát nagyon jó eséllyel a július végi estén a Tesla kertjének színpadán.

Ám ahogy teltek a másfél óra percei, csökkent és csökkent az ellenállás, annyira sodorták magukkal a közönséget a játszók. Akik játszottak a kívülállással is. Hol kibeszéltek az előadásból, hol a legnagyobb átéléssel mondtak, énekeltek Petri-sorokat. A terézvárosi körfolyosós ház legénylakásában összeállított est készültének körülményeiről szóló sztorik versek közé kerülve plusz értelmet kaptak. Előadók és költő eggyé váltak a tekintélytiszteletlenségben is. Pál András és Rozs Tamás megengedte magának, hogy sört osszon a színházi közönségnek. Petri megengedte magának Shakespeare 75. szonettjének parafrazeálását az Az vagy nekem-ben

„Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér:

hol simogat, hol üt

(új gép: alig lelem az ü-betűt);

mi szemnek a nap, szájnak a kenyér:

mindennapi és szembesüt.”

Petri György cinizmusa, szarkazmusa, az érzelmek kimondásának elutasítása, a tűpontosan ábrázolt valóság, a zavarba ejtő, olykor túlságosan is láttató képek – mind-mind kegyetlenek, mert szembenézésre kényszerítenek. A Pál-Rozs duónak köszönhetően mégis természetesek. Az ellentmondások a két férfi játékában semmissé lesznek.

Az Andrzej és Wanda pofátlan kezdésétől a halállal állandóan játszó, annak nyelvet nyújtó költő dicsőiti az életet.

„Egy vécékefe és egy láncosbomba

elment a Pártközpontba” (...)

„Folyton laknátok, jóllaknátok,

takarodjatok el ti átkok,

kik ellenségeink malmára

hajtjátok a nehézvizet.

Omolnak a szirtek, s ti szartok,

örökké csak élni akartok!”

Az kiderült, hogy Rozs Tamás csellózása és akusztikai játéka mennyi humort, érzést képes hozzátenni Petri György verseihez. Az is, hogy Vallai Péter után Pál Andrásé is lehet Petri György hangja. Azonban hiába ismerjük jól ma is, milyen a „haszontalan, de igényes csevegés – jobbadán arról, hogy itt nemigen lehet élni” (Demi sec) fel, ki- és elszabadulva az estből először megfogalmazódik a kérdés: mit érthet meg Petriből a mai tizenéves, aki nem ismerheti a füstös pesti presszót. Aki nem égetett még cukorpapírt a hamutálban. Aki nem tudja elképzelni a széncsúszdára tévedt macskát. Aki nem látott szarházi telefon drótot. Aki nem tudja még, hogyan unhat szeretőt és azt sem, hogy másképp is el lehet érni a napsütötte sávig. Aztán hirtelen felötlik az emlék és a felismerés: annyit biztosan, amennyit az épp a Radnóti Színházban zajlott Holmi nyitóesten 1989-ben az akkori tizenéves, aki azon a napon kezdett évtizedes belső küzdelembe a megtörtségében is dalia költővel szemben. A Teslában végleg kiderült: Petri győzött.

Infó:

Kezdhetek folytatódni

Pál András és Rozs Tamás Petri György-estje

Rendezte: Valz Péter

Radnóti Színház, Tesla Labor kertje

július 27.

Az évadban a Keres Emil Próbateremben látható.