Előfizetés

Meghalt Horváth Bálint operaénekes

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.07.28. 15:05

Fotó: Shutterstock
Türelemmel viselt hosszú és súlyos betegség után, 83 éves korában, ma hajnalban elhunyt Horváth Bálint, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese. 1968-ban a Bánk bánban, Ottóként lépett először színpadra. Vendégszerepelt Európa számos színpadán és Egyiptomban. Pályafutása alatt 24 fantasztikus főszerepet énekelt. A "Parasztbecsületben" például együtt lépett fel a világhírű Jelena Obrazcovával is.

Meghalt Bíró Ádám, a Kozmix gitárosa

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.07.28. 11:28

Fotó: Kozmix
„Ádám, néha mosolya mögé rejtett fájdalmaival és kitartásával-, máskor utánozhatatlan stílusával, kitárulkozásával mutatta meg mindannyiunknak, hogy az élet mennyire sokféle, változó és semmi sem múlik el anélkül, hogy nyomot ne hagyna bennünk” – írta az együttes.
Elhunyt Bíró Ádám, a Kozmix gitárosa. A halálhírt az együttes közölte a Facebook-oldalán. „Megrendült szívvel osztjuk meg veletek, hogy Bíró Ádám barátunk, zenésztársunk, aki kezdettől fogva oly sok kalandban és koncerten osztozott sikerünkben, eltávozott közülünk. Ádám, néha mosolya mögé rejtett fájdalmaival és kitartásával-, máskor utánozhatatlan stílusával, kitárulkozásával mutatta meg mindannyiunknak, hogy az élet mennyire sokféle, változó és semmi sem múlik el anélkül, hogy nyomot ne hagyna bennünk. Még a legreménytelenebb időkben is erőt sugárzott” – írták közleményükben.

Skorpió, gyerekbomba, nem kívánt terhesség

Farkas József írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.07.28. 10:00

Nincs kétség: a leírt szörnyűségeket átélte a szerző.
A borítón a skorpió képe nem hatásvadászat - realitás. Ha a katona az ágya mellé este ledobott bakancsát reggel nem vizsgálja meg alaposan, könnyen megtapasztalhatja az éjszaka folyamán annak mélyén befészkelt ízeltlábú támadó kedvét. S ez még talán a legkisebb veszély azok közül, amelyek az Afganisztánban – ki tudja mióta, de főleg meddig – állomásozó ’békefenntartókra’ leselkednek… Az Athenaeum gondozásában idén megjelent kötet több mint kalandregény. A szerző olyan részletesen, aprólékosan festi le hőse mindennapjait Ázsia szívében, hogy kétség sem merül fel: aki írta, az látta, sőt megélte mindazt a szörnyűséget, amit ezen a 223 oldalon elénk tár. S hogy az olvasó nem csömörlik meg a vérfürdőtől, az a szerző kitűnő munkájának, a történet váratlan, kiszámíthatatlan fordulatai profi bonyolításának köszönhető. Ami egy elsőkönyves író esetében – lássuk be – nem eléggé értékelhető teljesítmény. Maga az alaptörténet bár nem mindennapi, de viszonylag egyszerű: egy árvaházban felnőtt, családot belülről sose látott fiú számára a katonaság jelenti a befogadó közösséget, bajtársai a testvéreket (rossz testvérek persze Káin óta minden családban előfordulnak…). Nem is áll szándékában tartós életközösségre lépni valakivel, ami nem jelenti azt, hogy kerülné a másik nembeliek társaságát, legyen a katonai miliőben előforduló nő akár magasabb rendfokozatú is. Egyszer azonban vége szakad a rutinnak, egy nem kívánt terhesség, s annak hősünk által nagyon nem kívánt gyümölcse előre el nem képzelt változásokat eredményez életében, de főleg a lelkében – mert mint kiderül, ilyen is van neki. Addig azonban a legváratlanabb helyzetekben felbukkanó ellenség harcképtelenné tétele az alapfeladat, amelynek kegyetlen igazsága: ha nem akarsz meghalni, öld meg a támadót! És ez akkor is érvényes, ha csadorba bújt nő, vagy gyanús terhet a kabuli porban maga után vonszoló gyerek a veszélyforrás – pláne ha a nő (?) ruházatán egy géppisztoly körvonalai rajzolódnak ki, vagy ha a felderítés jelzi, hogy Allah harcosai kiskorúakat indítottak élő bombaként a csatába…