A száraz tények nem adnak okot vidámkodásra. A MNB kedden közzé tett - még a tavalyi esztendőről szóló - jelentése szerint az Európai Unió, a briteket is számba vevő versenyképességi listáján, a 28 tagállam közül mi magyarok a 19. helyen álltunk.
A gazdasági versenyképesség egy közepes méretű ország számára megmutatja, hogy mekkora hajtóerővel bír ahhoz, hogy felzárkózzon a fejlettebbekhez. Ugyanakkor nehéz találni még egy könnyen átlátható közgazdasági fogalmat, amelynek tartalmát oly sokan félreértenék, mint a versenyképességet. Ezt fényesen bizonyítja, a nehéz körzetben önkormányzati választásokat nyert polgármester, a hódmezővásárhelyi Márki-Zay Péter liberálisnak tűnő elmélkedése: "Az ember alapvetően lusta és önző, motiválni, anyagilag ösztönözni kell. Ezért egyedül a világon a kapitalizmus működik, a szabad verseny, a vállalkozások szabad versenye."
Merőben másként látja ezt a szoftverszerkesztésben világhírnévre szert tett Bojár Gábor, aki szerint "a gazdagság, a vagyon az üzletben a siker mérőszáma! Ha valaki az üzletben sikeres, akkor bizony vagyona lesz, vagyis gazdag lesz. Azt a gazdasági rendszert pedig, amelyben nincs verseny, és nem lehet meggazdagodni, lehet jobban szeretni, mint a piacgazdaságot, de az egyszer már megbukott." Ha hihetünk az egyetemalapító vállalkozónak, akkor a mai, versenytorzító magyar piacgazdasági gyakorlat öles lépésekkel halad a bukás felé. Az államilag vezérelt, központosított döntésekben megtestesülő korrupció folyamatosan hátrányos helyzetbe hozza, gyakorta ellehetetleníti azokat, akik a "versenypályán" kívánnak eredményesek lenni.
Nehéz igazán eredményesnek lenni egy olyan terepen, ahol az MNB is kénytelen megállapítani, hogy Magyarországon a legmagasabbak a banki jutalékok. Vagy, ahol a képzettség nélküli korai iskolaelhagyók aránya még a V4-ek átlagának is a létszerese, ahol a felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlaga tavaly sem volt magasabb, mint 2012-ben!
Nem könnyű arra választ kapni, hogy ha a NER kívánalma szerint a hazai GDP - nem válságos időkben - 2-3 százalékkal haladja meg az uniós átlagot, akkor a versenyképességi lecsúszásunk miért folyamatos?
A magyarázat csak egy lehet, a nemzetközi konjunktúra kegyes pillanataiban a magyar gazdaság az európai közösség rangsorában képes ugyan toplistás eredményt felmutatni, de a hátországának leszakadása mindennek a fenntarthatóságát csaknem teljesen semmissé teszi. A gazdaság egésze túlfűtötté válik, az egészségügy, az oktatás, a digitális technika viszont - a kormányzati akaratnak eleget téve - képtelen lépést tartani a XXI. századi igényekkel. Az MNB is olyankor örvend a szelektív hulladékgyűjtés fejlődésének, amikor a lakossági szemétszállítás egésze borotvaélen táncol.
Csüggedni azonban nem érdemes. A Krisztina körúton járván hamarosan megláthatjuk, a volt Postapalota ormán a csodaszarvast, a valódi versenyt imitáló megújulás és az újjászületés giccsbe merevedett szobrát, amelyet éppen az MNB finanszírozott. Kétszázmillió forintból.