Előfizetés

Nagyot nőtt a semmi

Papp Zsolt
Publikálás dátuma
2020.08.01. 07:40

Fotó: Michele Ursi
Bár a foglalkoztatottak bére májusban 9,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, azok még így is messze járnak az uniós átlagtól.
Májusban 398 773 forint volt a nemzetgazdaságban a bruttó és 265 188 forint a nettó átlagkereset a KSH legfrissebb adatai szerint. Így az előző év azonos időszakához képest mind a két összeg 9,4 százalékos emelkedést mutat. A reálkereset az első öt hónapban 5,1 százalékkal nőtt, az előző év azonos időszakához mért 3,5 százalékos drágulás mellett. A foglakoztatási- és béradatok tanúsága szerint a cégek nem a keresetek visszametszésével, hanem létszámcsökkentéssel, átmeneti leépítésekkel és a dolgozók tartalékállományba helyezésével reagáltak a koronavírus-járványra – véli Horváth András, a Takarékbank vezető elemzője. Ezzel szemben jogszabályi kötelezettség is a bérek emelése. Az elemző főképp azzal magyarázza a bérek látványos növekedését, hogy az idei évre több ágazatban és a közszférában is elfogadott, jelentős béremelési megállapodások élnek, amiket végre is hajtottak. A koronavírus-járvány által leginkább sújtott, teljes keresletkieséssel szembesülő, elsősorban alacsony képzettségűeket foglalkoztató turizmusban és vendéglátásban főképp nem a megmaradó alkalmazottak bérét csökkentették, inkább átmeneti leépítést alkalmaztak és tartalékállományba helyezték némelyiküket. Az építőiparban, logisztikában, az IT -területen, a rendvédelemben, a kereskedelemben és az egészségügyben szintén átlag feletti a bérnövekedés. Ráadásul az egészségügyben júliusra fizették az egyszeri, félmilliós "koronabónuszt", ami átmenetileg szintén emeli az ágazat béradatait. A Takarékbank elemzője az év második felére a bővülés enyhülését várja. Ennek egyik oka, hogy az új belépők alkupozíciója gyengébb, mint a válság kitörése előtt. Bár a forgalomérzékeny ágazatokban a kiesés miatt átmenetileg csökkentették a béreket, az idei átlag így is némiképp 8 százalék felett alakulhat. A májusi, 398 ezer forintos bruttó átlagjövedelem az akkori, 350 forintos euróárfolyammal számolva bruttó 1137, illetve nettó 760 eurónak felel meg. Ez uniós összevetésben nagyon gyenge. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) e héten kiadott versenyképességi jelentése szerint a magyar gazdaság az EU 28 tagállamból a 19. A lemaradás sok oka közül az egyik összetevő a nemzetközi összehasonlításban alacsony bér. Az EU-n belül a havi bérek szélsőségesen szórnak a luxemburgi, bruttó közel 5 ezer euró és a bolgár 500 euró között. Magyarország a 25. 2019-ben csak a már említett Bulgária és Románia maradt el tőlünk egy hajszállal, illetve a lengyelek is mögénk kerültek. Az MNB elemzése szerint, bár 2010 és 2019 között a hazai bérek lendületesen, 48 százalékkal nőttek, a mai napig nem érik el az uniós átlag felét, sőt némiképp még a visegrádiak átlagától is elmarad. A munkavállalói jövedelmet a béren felül jelentősen befolyásolja az adórendszer, ami a kedvezmények révén a családosoknak kedvez igazán – olvasható az MNB elemzésben. Az elmúlt évek adócsökkentései ellenére a gyermektelen, átlagjövedelmet kereső munkavállaló átlagos adóterhelése csökkent az elmúlt években, de a 44,6 százalék továbbra is magasabb mint az EU és a térség átlaga. Vagyis az eleve viszonylag alacsony bruttó bért az uniós átlag feletti terhelés sújtja. A szociális hozzájárulási adó folyamatos csökkentésével az átlagos adóék 41 százalékra mérséklődhet, megközelítve a jelenlegi uniós és térségi átlagot. Az adókedvezmények következtében a családok adóéke alacsonyabb, mint az egyedülállóaké. Jelenleg a kétgyermekes, átlagjövedelmet kereső családok átlagos adóéke 37,1 százalék. Ez több mint 7 százalékponttal marad el a gyermektelenekétől. A mutató jelenleg az EU-s átlag körül, és enyhén a visegrádi versenytársaink átlaga felett alakul – jegyzi meg a jegybank. Vagyis az unió egyik legalacsonyabb bére után még a családi kedvezményt igénybe vevők is uniós átlag feletti adóterheket fizetnek.

Még lesznek elbocsátások

Míg áprilisban százból csupán négy cég vezetője várt javulást a következő fél évben, addig most már minden második vállalat optimistán tekint a jövőbe. Jelenleg minden ötödik cég távmunkában dolgozik továbbra is, minden másodiknál pedig hosszú távon megmarad a home office lehetősége – derül ki a Profession.hu friss, 750 hazánkban működő cég helyzetét vizsgáló felmérésének adataiból. Június végére szinte nem maradt cég, amire ne lett volna hatással a járvány okozta válsághelyzet. A több mint 750 válaszadó 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kisebb mértékű korlátozással, de működnek. További 17 százalékuk nagymértékű korlátozásokat vezetett be, 3 százalékuk pedig teljesen leállította működését. Utóbbi válasz a szolgáltatói szektorban működő cégek, az egyéni vállalkozók, az ötmillió forint alatti árbevételű cégek esetében felülreprezentált – akár tíz százalékot is elér körükben. Az elbocsátások az üzleti szférát és a kereskedelmi szektort érintették eddig, míg az építőipari cégek felkészülnek rá, hogy a következő fél évben elbocsátásokra lehet szükség. A közigazgatásban, egészségügyben és oktatásban eddig sem volt jellemző, és a későbbiekben sem várhatók elbocsátások, míg a szolgáltató szektor cégvezetői bizonytalanok a helyzetükben.    

Garázskormány

A kormány következetes. 2010-től kezdve érvényt szerez a miniszterelnök nagyívű tézisének: segély helyett munka elvén kell szervezni eztán a munkaalapú társadalmat. Az így verbuválódott közmunkások külön kasztot képeztek a munkavállalók között. A modern kori kényszermunka a valóditól abban különbözött, hogy valamicske pénzt is adtak érte. A  koronavírus-válság kezdetére, mert a kormánynak is kezdett terhes lenni a közpénzből finanszírozott értelmetlen foglalkoztatás, minimálisra csökkent a létszámuk.
Mindig lesznek azonban akik rákényszerülnek a kormány kegyére, mert máskülönben nem juthatnak a megélhetést jelentő forintokhoz. E tekintetben a mostani válságot is sajátos módon kezeli a kormány. Általános elv volt külhonban, hogy a vásárlóerőt fenn kell tartani, ezért a kormányok a munkáltatók által fizetett csökkentett bért kiegészítették úgy, hogy az majdnem elérte a válság előttit, tehát a korábbi életszínvonal közel tartható volt. Nálunk ettől elzárkózott a kormány, a vállalkozásoknak ad pénzt, az embereknek nem. 
Most a zenészek, az előadók, a fesztiválszervezők és háttérkiszolgálóik kerültek kilátástalan helyzetbe, miután továbbra sem tarthatnak nagyobb létszámú koncerteket. Így erre az évre már biztosan bevételek, fizetések nélkül maradnak. Adódott volna a lehetőség, hogy normatív módon, azaz mindenki  számára juttat annyit a kormány a közösből, hogy méltóságuk elvesztése nélkül átvészelik e szűkös időket. De nem - mert mint a kormányszóvivőin bejelentették -, kapnak támogatást, csak egy kicsit muzsikáljanak érte. Szervezzenek közelebbről meg nem határozott garázskoncerteket és részesülhetnek a kormány kegyében. Az ínség nagy úr, az előadóművészek is emberek, hajlani fognak a hatalom szavára,  húzni, pengetni fogják és még énekelnek is hozzá. És örülhetnek, hogy nem Nagykállóban éltek egykor, amikor a Kállayak az éhezőkkel egy 12 méter magas ínség-dombot hordattak össze kézi erővel, így kellett megszolgálni a kenyérnek való gabonát. Amit egy év múlva vissza is kellett fizetni.

Több nap, mint víz

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2020.08.01. 07:20

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Jószerével megfeleződött az idei gyümölcstermés. Ezért valószínűleg nem csak a mostoha időjárás, hanem a korszerű öntözés hiánya is okolható.
Az újra beköszöntött kánikula a forróság mellett fontos bejelentéseket is hozott a gazdáknak. Az Agrárminisztérium közleményben tudatta, hogy megjelent az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény végrehajtási rendelete. A jogszabály szerint "az öntözéshez szükséges víz átvezetése érdekében öntözési szolgalom jön létre az érintett idegen ingatlanon"; illetve ez alapján "az öntözni szándékozó mezőgazdasági termelő a vízilétesítményt az idegen ingatlanon elhelyezheti és üzemeltetheti, az ehhez szükséges munkákat elvégezheti, illetve az öntözőberendezést átvezetheti”. Általános szakmai vélemény, hogy a puding próbája az evés, tehát korai még a rendelet hatásait megjósolni. Az azonban megkockáztatható, hogy az előírás nem erősíti a termelők közötti békét és barátságot. Kevés gazda látja szívesen, ha egy helyi, vagy épp térségi versenytársa a földjén tesz-vesz. A kieső termőterületről nem is szólva, legyen az akármilyen csekély is. A tárca vezetője, Nagy István Kecskeméten bejelentette: egyebek mellett majd 4,4 milliárd forintból öntözésfejlesztési beruházások indultak a Duna-Tisza közi homokhátságon. Az elmúlt tíz évet figyelembe véve egyik lépést sem kapkodták el az Orbán Viktor vezette kormányok. Igaz, a korábbiak is inkább programírásban jeleskedtek. Az ígéret szerint már a termelési szezon jövő évi kezdetére 1500 hektáron környezetbarát módon nem rétegvizet, hanem a Tisza fölös hozamát használhatják a gazdák. Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere még ezt is megtoldotta 500 hektárral, így ő már 2 ezer hektárról beszélt. Nagy kérdés, lesz-e a Tiszának minden évben annyi fölös vize, amiből megoldható a mára a szakértők szerint is félsivatagossá vált terület öntözésére. Ez létkérdés annak a mintegy ezer gazdának, akik főleg zöldséget-gyümölcsöt termesztenek. Némi biztonságot adhat, hogy – legalábbis a tervek szerint – 1,4 millió köbméter vizet tárolnak majd. Persze ha az idei „monszunesős" időjárást a korábbi évekre jellemző, hosszú aszályos időszakok követik, a párolgási veszteség, utánpótlás nélkül, jócskán lecsökkenthetik a tartalékot. Jelenleg az érintett 500 ezer hektárból jó ha 80-90 ezer hektárt öntöznek Magyarországon. A kormány 2020-2030. között évi 17 milliárdot szán vízgazdálkodással összefüggő beruházásokra, amiből futná öntözésre is. A rétegvizek használatáról azért sem esett szó, mert azt erősen korlátozza az uniós és a hazai szabályozás. Ez különösen fontos szempont a homokhátságon, ahol a talajvízszint drámai csökkenésének okairól még a szakértői vélemény is eltér. Az egyik álláspont szerint a klímaváltozás, a másik szerint az öntözés miatti túlzott vízkiemelés apasztotta le az értékes, nehezen vagy sehogy nem pótlódó készleteket. Természetesen a Duna-Tisza közén kívül is sok helyütt gond az öntözés. Igaz, még az ágazatok között is jelentős az eltérés. Egyelőre a legkevésbé a gabonafélék érintettek. A szárazságtűrő fajták, a korszerű, a nedvességet jobban megtartó talajművelés mérsékli a vízigényt. A kertészeti ágazat azonban sokkal inkább kiszolgáltatott a csapadék, illetve az öntözés nyújtotta vízutánpótlásnak. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tavaly befejeződött vizsgálata 40 ezer gazda igényét mérte föl. Eszerint 1,2 millió hektárt kellene öntözni. A kamara 2022-ig 100 ezer hektárral növelné a bevont területeket. Ám ennek sikere - különösen a koronavírus-járvány hatásait is figyelembe véve - kétséges. Az öntözés bővítése több akadályba ütközik. A rétegvizek kiemelésének korlátai, a felszíni vizek hiánya és a termőhelytől számított távolsága sok gazdát szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. A gazdákat tömörítő, az öntözőcsatornákat, műtárgyakat rendben tartó vízügyi társulások működését biztosító kötelező díj 2010. utáni megszüntetése azt eredményezte, hogy tönkrementek a műtárgyak, eltömődtek a csatornák. Most ezeket is rendbe kell tenni. Még ugyanakkor nem tisztázott, ki működtesse, tartsa fenn például a szivattyúkat, ki és milyen forrásból végezze a karbantartást. Az öntözési stratégia megvalósítását az is nehezítette, hogy az elmúlt időszakban több "gazdája" is volt. A téma rendkívül bonyolult, bár a kormány tett néhány könnyítést – nyilatkozta a Népszavának Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkár-helyettese. Az egyik éppen a végrehajtási rendeletben szereplő öntözési szolgalmi jog. Igaz, a szakember szerint a földforgalmi törvény ettől még összességében nem öntözésbarát. Ez elsősorban az egy tagban lévő birtokokat segíti. A technológiától, a talajminőségtől, a domborzati viszonyoktól és a termesztett növényi kultúrától függően egy korszerű öntözőrendszer kiépítése hektáronként milliós beruházástól indul, de - a fenntartási és egyéb költségekről nem is szólva - akár 2-3 millió forintra is rúghat. A vízjogi engedélyeket például jelenleg csak 5 évre adják ki. A hosszabbítás többnyire borítékolható, de ez nem vehető készpénznek. Márpedig egy korszerű öntözőberendezés megtérülése túlnyúlik e futamidőn. Így ez is egy kockázat. Az öntözési támogatási keretet ezért sem nem merítették ki a gazdák. A földhaszonbérletben gazdálkodókra tekintettel az engedélyek futamidejét legalább a bérleti idő tartamára kellene meghosszabbítani, ami most 20 év – vélte a főtitkár-helyettes. Az öntözési rendszer kibővítésének fontos eleme kell legyen az osztatlan közös földtulajdon rendezése is. Márpedig hivatalos adatok szerint ez a 90-es évek elején kialakult torz tulajdoni forma 2,4 millió hektárt érint. Az átlag 0,8 hektáros mikrobirtokokra öntözőrendszert kiépíteni nem érdemes. A valódi megoldást egy átfogó, áttekinthető, az öntözéstől az ár- és belvíz elleni védekezésen át a lakossági ivóvízellátásig terjedő vízgazdálkodási stratégia jelentené.

Helyben tartás

Nagyságrendekkel fontosabb a vízvisszatartás és -gazdálkodás kérdésének megoldatlansága. Az öntözési rendszerek működtetése jelentős kockázatokkal jár. Márpedig a Kárpát-medence az egyik legkitettebb térség a Földön. Ennek egyik következménye az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás. Mind gyakrabban tapasztalhatók aszályos időszakok, erősödtek a viharok, de a csapadék mennyisége és eloszlása is egyre kedvezőtlenebb. Az országban helyi szinten előfordul, hogy egy nap alatt egy vagy akár több havi csapadék hullik le.  Amikor aszály van, felfüggesztehető a vízkiemelés, amikor pedig térdig gázolunk a vízben, a többlet szinte az utolsó cseppig elhagyja az országot. A hazai vízkészlet 95 százaléka a határon túlról érkezik. A 112 köbkilométernyi víztömeg nálunk további 5-6 köbkilométerrel gyarapszik, ami ezzel a három Balatonnyi többlettel hagyja el az országot. A Vásárhelyi Terv nyomán, amit még az első Orbán kormány alapozott meg, de a szocialista kabinet építette meg 5,3 milliárd forintból az első és eddig egyetlen tározót. A tiszaroffit 2009-ben adták át és, 2010. júniusában 13 napig tartott vissza 56,8 millió köbméter vizet. Ez azonban csekély. A nagyberuházásokon kívül lenne lehetőség helyi, illetve kistérségi megoldásokra is. Kisebb tározókkal vissza lehetne tartani az árvízi és a csapadékvizet is. Ezek - legalább átmenetileg - egy vagy akár több település öntözési igényeit is kielégíthetnék, amivel a gazdák időt nyerhetnének.

Sürget az idő

Öntözés nélkül ma már nemigen érdemes bármilyen kertészeti kultúrával foglalkozni – mondta a Népszavának Hunyadi István, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és terméktanács szakmai igazgatója. Mekkora területet öntöznek a hazai gyümölcsültetvényeken? A zöldségtermelő területek nagyjából háromnegyedén megoldották ezt a gondot, de a gyümölcsültetvények alig 25 százalékán folyik öntözéses gazdálkodás. Mi tartja vissza a gazdákat az öntözés kiépítésétől? Az egyszerűsítések után is meglehetős bonyolult bürokrácia. A vízjogi engedély kiadása is körülményes, de már az előkészítés is jelentős összegeket emészt föl. Először is kúttervet kell készíttetni, ami önmagában több százezer forint. Nincs rá biztosíték, hogy a hatóság elfogadja, de nem is lehet mindenhol kút. A rétegvizek fölhasználása erősen korlátozott, a felszíniek pedig sokszor túl messze esnek az ültetvénytől. Előfordult az is, hogy egy gazda kútját az előző tulajdonos engedély nélkül fúratta. A termelő engedélyt akart rá kérni, de közölték, műszaki okoból nem kaphatja meg, fúrasson újat. Ilyenkor a tervezés, kivitelezés sem olcsó mulatság, de az engedély megszerzése is elhúzódhat akár 1-2 évig. Mennyire reális az öt éves vízjogi engedély időtartama? Igaz, hogy az intenzív fajták a régebbieknél sokkal rövidebb idő alatt már termőre fordulnak, de egy gyümölcsöst mégis csak hosszabb távra, 20-30 évre tervez az ember. Semmi nem biztosítja a vízjogi engedély meghosszabbítását. Kinek nem éri meg a beruházás? Én inkább azt mondanám, annak éri meg, akinek a technológiája illeszkedik a korszerű öntözési rendszeréhez. A 80-90 ezer hektár hazai gyümölcsösnek nagyjából a harmada tekinthető intenzív, versenyképes ültetvénynek. Van olyan almás, ahol hektáronként 75 tonnát szüretelnek. De sokkal több az olyan, ahol 20 tonnát sem. Az elavult, elöregedett gyümölcsösökben nem érdemes nagy költséggel öntözőrendszert építeni, mert sosem térül meg. Ezek jelentős részét már csak a támogatáspolitika tartja életben.