Egy B-kategóriás, Hollywood-külsőn készülő film minden lehetséges elemét felhasználja a pánikban lévő fehérorosz rezsim pár nappal az augusztus 9-i elnökválasztás előtt. Terroristák, külföldi provokátorok és nemzetárulók képét festik a falra. A 26 éve hatalmon lévő elnök, Alekszandr Lukasenko, a korábban kedélyeskedve Batykának, azaz Papának nevezett despota, vesztésre áll a társadalomban.
A forgatókönyv részeként szerdára virradó éjjel egy minszki üdülőben letartóztattak harminckét, terepszínű ruhás orosz férfit, a harmincharmadikat pedig az ország déli részében fogták le. Bejelentették, hogy ezek "orosz terroristák", akiket azért küldtek, hogy destabilizálják az országot az elnökválasztási kampány utolsó napjaiban. Összesen kétszáz ilyen martalóc érkezett állítólag Belaruszba. A zsoldosokkal egy időben Gomelben lefogták Vitalij Skljarov választási tanácsadót, aki a vád szerint "bűnözői módszerekkel kényszerített" egy Dimitrij Popov nevű férfit, hogy utazzon Fehéroroszországba, csatlakozzon Szergej Tyihanovszkij választási stábjához, s a közösségi hálón mozgósítsa az ellenzékieket. Popov és Tyihanovszkij már három hónapja előzetesben ülnek. A forgatókönyv szerint a népszerű videóblogger Tyihanovszkij (250 ezer rendszeres látogatója volt) orosz segítséggel akarta fellazítani, majd megdönteni Lukasenko uralmát, ehhez kellettek a zsoldosok.
A rezsim közben sietve berendelte az ellenzéki elnökjelölteket a választási bizottsághoz, ahol a nemzetbiztonsági tanács vezetője közölte velük, hogy a nagygyűlések incidensekkel járhatnak. Jellemző, hogy volt, aki a tájékoztatóra elővigyázatosságból fogkefét és egy váltás ruhát is vitt magával.
A rendőri akció első számú célpontja Szvetlana Tyihanovszkaja azonban nem állt el csütörtöki nagygyűlése megrendezésétől, amelyen végül nem volt incidens.
Az ellenzéki Belorusszkij partyizan portál szakértője szerint példátlanul sokan, legalább 63 ezren voltak - pedig a rendőrség minden résztvevőt lefényképezett.
Egy héttel a választás előtt Tyihanovszkajától fél legjobban az elnök. Sehol sem mulasztja el kijelenteni, hogy az ország nem érett még egy női államfőre. Tyihanovszkaja női csapat élén kampányol, erős tanácsadói, civil háttere van. Sok fenyegetést kap, kénytelen volt gyerekeit külföldre küldeni. Azt ígéri, hogy lebontja a katonai-bürokratikus Lukasenko-rezsimet, beindítja a gazdaságot és helyreállítja a demokráciát. Fel akar szólalni a parlamentben, amikor a jövő héten Lukasenko ott fellép. Az elnök ezzel szemben azzal ijesztget, hogy ukrajnai típusú felfordulás, „a kijevihez hasonló Majdan” várható. - Ezt Lukasenko akarja, mi választásra hívunk, hogy kitessékeljük a hívatlan vendéget, aki huszonhat éve ül a nyakunkon - mondta tévébeszédében Tyhihanovszkaja. Az elnök azzal is rémiszti az öregeket, hogy ellenzéki győzelem esetén elvesznek a nyugdíjak. Tyihanovszkaja erre azt válaszolja: a nyugdíjat a dolgozók adójából fizetik, de a mostani ellátást még ki kell pótolniuk a családoknak, mert az nem elég a megélhetéshez. Ha mindenki elmegy külföldre, ki fogja eltartani az időseket? – kérdezi.
Az „Európa utolsó diktátora” jelzőt már lekopott a hajdani szovhozigazgatóról, mert agilis vetélytársai támadtak a térségben, mindenesetre ő kontinensünk legrégebben regnáló „választott” államfője. A választott szó azért került idézőjelbe, mert Lukasenko hatalomra kerülve sietve megváltoztatta az alkotmányt, leépítette a demokratikus intézményeket, majd erőszakhadjáratot indított ellenzéke ellen. Sajátos patriarchális diktatúrája sok mindent megőrzött a szovjet világból, miközben létezhetnek korlátozottan szabad intézmények, szervezetek és sajtóorgánumok. Egyes elemzők az ilyen rendszereket "imitált demokráciának" hívják. Ilyen Putyin Oroszországa, de felfedezhetünk ilyen tendenciákat az EU-n belül is.
Zsarnokságban az állami szervek által közölt választási eredmények nem vehetők készpénznek. (Nem véletlenül mondta a minap a Minszkbe látogató Orbán Viktor, hogy „sokkal több köt össze minket a belaruszokkal, mint gondolnánk.” A többes szám első személy itt rá és elvbarátaira vonatkozik.) Lukasenko az utóbbi években sajátos pávatáncot lejt Oroszország és az EU között – mérsékelt eredménnyel. Putyinnak elege van félszövetségesből, aki gazdasági előnyökért kuncsorog, miközben függetlenséget játszik. Megbuktatni nem akarják, de feltehetően nem sírnának, ha a Batykától végre megszabadulnának.
