Előfizetés

Bogdán Lászlót és a cserdi csodát méltatja az Economist

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.08.01. 09:40
VIRRASZTÁS - Bogdán László halála kiáltás mindnyájunk felé
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Visszautasította, hogy díszcigány legyen, viszont azon volt, hogy ne éljen hiába.
Mert nagyot álmodni a cserdi polgármester, aki nem csak azért küzdött, hogy faluja kikeveredjen a mélyszegénységből, hanem hogy a munka révén megváltozzanak a cigányságról alkotott előítéletek. Így lehet összefoglalni azt a meleg hangú méltatást, amit az Economist nyomtatott formában szentel Bogdán Lászlónak, miután az 46 évesen öngyilkosságot követett le. A polgármester, aki iszonyatos nyomorból indult, mintatelepülést csinált a 350 lakosú közösségből és még nagy tervei voltak. Családra nem jutott ideje, a helyieket tekintette a gyerekeinek. Mindig azt mondta, nincs abban semmi érdekes, hogy dolgoznak a cigányok, de belül ő is tudta, hogy dehogynem. Hiszen nem véletlenül alakult ki előítélet a romákkal szemben. A másik oldalon viszont igaz, hogy a történelem kemény sorsot mért a magyarországi romákra az utóbbi 600 évben. Bogdán a kiutat a munkában látta, miközben büszkén vállalta cigányságát és magyarságát is. Ám a cserdi csoda ellenére a falun határain túl akadtak ellenségei, mert egyesek akik azt gondolták, hogy éppen a negatív sztereotípiákra erősít rá, ha sűrűn emlegeti a cigányok rossz vonásait. Ugyanakkor visszautasította, hogy díszcigány legyen, viszont azon volt, hogy ne éljen hiába, ami esetében a falu fellendítését jelentette. Egy ízben megvallotta, hogy sokszor magába roskad, mert úgy érzi, nincs elég ereje a sok teendő elvégzésére. A nekrológ ugyanakkor az ismert cigány vicc analógiájára nyitva hagyja a kérdést, hogy akkor most a polgármester vak volt-e vagy bátor.

Aki napozni akar, az a hétvégén még ropogósra sülhet, aztán lassanként ideér a viharzóna

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.08.01. 08:40
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Úgy tűnik, végképp váltó-üzemmódra állt át az időjárás: pár nap perszelést néhány nap zordság követ, aztán kezdődik előről.
A napos idő mellett kevés fátyol-, északkeleten gomolyfelhő valószínű, csapadék viszont ezekből sem várható, jósol klassz időt a kiderul.hu.  Az északi, északkeleti szél a nyugati megyék és a Tisza térsége kivételével több helyen megélénkülhet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 26 és 32 fok között, északnyugaton egy-egy helyen esetleg 33 fok körül várható. Késő estére 16 és 25 fok közé hűl le a levegő. Hasonló lesz a vasárnap is. A hétfő azonban már az átmenet napja, lesz nyargaló szél és zivatarok is előfordulnak, de a hőség zavartalanul tombol: 34 Celsius-fok lesz a napi "melegrekord". A kedd azonban már egyértelműen zordabb lesz. Nagyrészt erősen felhős lesz az ég, és sokfelé alakul ki eső, zápor, zivatar. Egyre nagyobb területen északnyugatira fordul, többfelé megerősödik, a Dunántúlon és zivatarok környezetében viharossá fokozódik a szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 14 és 22, a legmagasabb nappali hőmérséklet 22 és 30 fok között valószínű. Kelet felé haladva lesz egyre melegebb, délután a Dunántúlon gyorsan hűl a levegő. A jó hír az, hogy a hasonlóan zaklatott szerda után egy-két napon belül visszatér a klasszikus nyári időjárás. 

"Nem igaz, hogy a közösség nem szólhat bele a média ügyeibe"

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2020.08.01. 06:40

Fotó: Christian CREUTZ / EP
Az Index összeomlása csak egy szomorú történet a sok közül, és ezért olyan elkeserítő - nyilatkozta lapunknak Scott Griffen, a Nemzetközi Sajtó Intézet (IPI) igazgató-helyettese.
Az önök szervezete egy éles hangú és az Orbán-kormány médiapolitikáját pontosan leíró közleményt publikált az Index hírportálnál történtek miatt. Honnan ismerik ilyen jól a magyar sajtó helyzetét?  Szoros kapcsolatban állunk magyar újságírókkal. Az IPI vezetésével tavaly decemberben tényfeltáró küldöttség látogatott Magyarországra, ahol sok szakértővel, újságíróval találkoztunk. Pontos képet kaptunk arról, hogyan működik a rendszer.
Bécsben van a székhelyük. Gyakran átjárnak Budapestre, hogy találkozzanak a magyar kollégáikkal?  Kiterjedt nemzetközi hálózatunk van. Az elmúlt évben többször jártam Budapesten, és alelnökünk, a szlovákiai magyar Beata Balogová is sokszor megfordul Magyarországon. Figyelemmel kísérjük, hogy mi történik a magyar médiában, tárgyalunk európai uniós döntéshozókkal, parlamenti képviselőkkel, bizottsági tisztségviselőkkel a magyarországi sajtó és az újságírók helyzetéről.
Miért nincsenek magyar tagjai a szervezetüknek?  Mint sok más szervezetnek, nekünk sincsenek mindenütt tagjaink. Nem kell ahhoz képviselet, hogy védelmezzük a sajtószabadságot, bárhol is éri támadás. Sok tagunk, különösen a környező államokban, érdeklődéssel figyeli, hogy mi történik Magyarországon. Kíváncsiak, hogyan működik az Orbán-modell, mit és hogyan vesznek át belőle külföldön, különösen a visegrádi országokban. Egyébként éppen a járvány előtt tárgyaltunk róla, hogy létrehozunk egy nemzeti bizottságot Magyarországon is.
Keresett exportcikk az Orbán-modell? Vagy inkább Orbán másolja a külföldet?  Kétirányú a forgalom. A magyar miniszterelnök is importál onnan, ahol hasonló a helyzet. Például Oroszországból, ahol a kormány elnyomja a szabad sajtót, de engedélyezi néhány kritikus sajtóorgánum megjelenését, csak azért, hogy megmutathassa országnak-világnak: működik a sajtószabadság, megjelennek független újságok. Ez nagyon hasonlít a magyarországi állapotokhoz. Amikor tavaly decemberben Magyarországra látogattunk, Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő azzal fogadott minket: milyen alapon beszélnek önök a sajtószabadság korlátozásáról, amikor az Index a legnépszerűbb hírportál! Nos, nem tudom, most hogyan érvelne, bár van elképzelésem… Szóval, a média “befogása” vagyis ellenőrzés alá vonása Oroszországra és Törökországra is jellemző. Nem egyedi magyar sajátosság, hogy lecserélik a tulajdonost vagy nyomást gyakorolnak rá, hogy távozzon, majd megváltoztatják a lap irányvonalát. De egyedi magyar sajátosság, hogy önök az Európai Unió tagjai, egy “állítólagos” értékközösségé, amely a jogállam és az alapvető jogok tiszteletben tartására épül. Ez különbözteti meg Magyarországot Oroszországtól és Törökországtól.
A magyar példa is ragadós?  Határozottan! A visegrádi országokban gyakran hallani az Orbán-kormány régóta hangoztatott elméletét, miszerint a független sajtó, az ellenzék veszélyt jelent a nemzetre, az újságírók politikai aktivisták vagy ügynökök, akikben nem lehet megbízni. Hasonló nyelvezetet használt Robert Fico ex-kormányfő Szlovákiában. Lengyelországban most a média “nacionalizálása”, nemzeti kézbe helyezése van napirenden, mert a külföldi tulajdonban lévő sajtótermékek kritikusak a kormánnyal szemben. De az Orbán-modell tapinthatóan jelen van Szlovéniában is, ahol előszeretettel fektetnek be a Fideszhez közeli médiavállalkozások. A ljubljanai kormány a magyaréhoz hasonló taktikát alkalmaz. Különösen aggasztó, hogy a közszolgálati médiát teljes egészében az ellenőrzés alá akarja vonni.
Ne hagyjuk ki a sorból a Cseh Köztársaságot, ahol a kormányfőnek médiabirodalma van. Orbán Viktornak ugyan nincsenek ilyen érdekeltségei, de helyette barátok, Fidesz közeli vállalkozások vásárolják fel a sajtót. Ez is jellemző a régió országaira?   Igen, de nem lehet minden országot egy kalap alá venni. Magyarországon a kormány irányítja az oligarchákat, másutt inkább elszigetelt oligarcha struktúrák működnek. Micsoda abszurd helyzet volt, amikor a tulajdonosok önként felajánlották a lapjaikat a KESMA-nak (Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány — a szerk.)! Ez jól mutatja, hogy Magyarországon nem autonóm oligarchák harcolnak a hatalomért, hanem Orbán és a kormány terelgeti őket. Csehországban Andrej Babiš miniszterelnöknek vannak érdekeltségei a médiában, de más játékosok is labdába rúghatnak, akik a saját üzleti érdekeik népszerűsítése miatt vásárolnak sajtótermékeket. Magyarországon is van erre példa, de a rendszer sokkal inkább központosított.
Ezek szerint mindenütt támadások érik a független sajtót. Miért pont a magyarországi helyzet miatt aggódik mindenki?  Mindenekelőtt azért, mert sokkal előrébb tartanak, mint a többiek, sokkal sikeresebb a modell. Lengyelországban például még mindig működik egy erős és független audiovizuális média szektor és nyomtatott sajtó. Önöknél jóval rosszabb a helyzet. A sajtó túlnyomó része nem független, van mutatóban egy-egy újság, hírportál, rádió és televízió, de óriási a kormány médiabefolyása. A folyamat tíz éve kezdődött és az Európai Unió sohasem lépett közbe erélyesen, hogy megállítsa. Feldühített, hogy azon a héten, amikor az állam- és kormányfők egy jogállami mechanizmus bevezetéséről tárgyaltak Brüsszelben, Magyarországon felállt az Index szerkesztősége.
Ön szerint a két eseménynek köze van egymáshoz?  Az Index évek óta nyomás alatt állt. Ami történt, nem volt váratlan. Nem érdekel, hogy a két eseménynek van-e köze egymáshoz vagy sem. De egyértelműen jelképezi a helyzetet: a legnagyobb magyar független hírportál lényegében összeomlott, miközben az EU vezetői nem tudtak megegyezni arról, hogyan kössék az uniós kifizetéseket a jogállam tiszteletben tartásához. Ez Magyarország elmúlt tíz évének a mikrokozmosza. Hányszor láttuk ugyanezt megtörténni a magyar médiapiacon? És hányszor maradt minden a régiben, következmények nélkül? Az Index elvesztése nagyon szomorú történet, de végülis csak egy a sok közül. Ezért ennyire elkeserítő.
Az Európai Unió mindig végtelenül aggódik a magyar média helyzete miatt, de nem tesz semmit, mert állítása szerint nincs hozzá hatásköre. Ön szerint sincs?  Nem tudom, hogy az EU vezetői mennyire ismerik és értik a magyarországi helyzetet. Nem tudom, hogy hisznek-e a kormányzat képviselőinek, akik tájékoztatják őket, és elmesélik, hogy az Index esetében egy magánvállalkozás belső ügyeiről van szó. Nem igaz, hogy a közösség nem szólhat bele a média ügyeibe. A magyar kormány a médiapiac manipulálásával vonja ellenőrzése alá a hírszolgáltatást. Az állami hirdetéseket fegyverként használják a független média kivéreztetésére, jóváhagynak vállalati összeolvadásokat, amelyeket nem kellett volna, és elutasítanak olyanokat, amelyeket kellett volna, mert a piacfelügyelet politikai döntéseket hoz. Az állami támogatások rendszere, a versenypolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik. Legalább két panasz van a versenyjogi biztos asztalán, amely a magyar közmédia, illetve a kormányközeli média túlzott állami támogatását kifogásolja, de egyikre sincs még válasz, ami egyszerűen érthetetlen. Az Európai Bizottság vagy nem akar közbelépni, mert politikailag érzékeny témáról van szó, vagy nem érti a helyzetet.
Az EU döntéshozói azt ígérik, hogy a közösség támogatni fogja a független újságírást a tagállamokban. Ezt mennyire tartja megvalósíthatónak?  Bizonyos feltételekkel megvalósítható az elképzelés. Ha egy kormány vagy közpolitikai szerv pénzügyi támogatást nyújt a médiának, akkor garantálnia kell az eljárás függetlenségét. Legyen a lehető legmesszebb a finanszírozástól! Nem adhat közvetlenül pénzt, csak külső, szakértői szervezeteken keresztül, a döntést pedig egy független testületnek kell meghoznia. A mi szervezetünk kezeli a tényfeltáró újságírás támogatására szolgáló európai uniós alapot, amelyre idén valamivel több mint egymillió euró jut. Az IPI csak közvetít, a kedvezményezettekről egy független, szakértőkből álló zsűri dönt, amelynek az elnöke a német Süddeutsche Zeitung főszerkesztője. Júliusban hirdettük meg az első 11 projektet, amelyet támogatni fogunk. Nyertes lett az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje, amely a magyar befolyást vizsgálja a környező országokban, a szerb, szlovén és szlovák média közreműködésével. Kutatásaik eredményét az év végén fogják publikálni. Szóval, már vannak jó példák.