A koronavírus-járvány ellentmondásos kezelése mellett Boris Johnson most egy jórészt maga teremtette problémával haragította magára a brit közvéleményt: 36 új tagot nevezett ki a brit parlament felsőkamarajába, a Lordok Házába. A főrendi kinevezések több szempontból is nehezen megemészthetőek. Az új lordokkal több mint 830 fölé emelkedik a felsőház tagjainak száma, ami közel kétszázzal több, mint a demokratikus megválasztott alsóházé. Még a felsőház házelnöke, a több konzervatív kormányban fontos miniszteri tisztségeket betöltött Lord (Norman) Fowler is „nevetségesnek” nevezte, hogy a tényleges munkából várhatóan kimaradó „utasokkal” működésképtelenné hízik a nemes grémium. A felsőkamara eddig sem volt túl tevékeny. A Daily Express összesítése szerint minden kilencedik lord egyszer sem szólalt fel, nem töltött be kormányzati tisztséget, vagy működött közre egy parlamenti bizottság munkájában. 46-an még arra sem vették maguknak a fáradságot, hogy egyszer is szavazzanak. Alig három éve voksoltak a főrendek saját megtizedelésükről, 600-ban maximálva számukat. A lordoknak egyébként nincs fizetésük, de 305 font (117 ezer forint) napidíjban, továbbá utazási és étkezési költséghozzájárulásban részesülnek.
Boris Johnson kiválasztottainak egy része a közeli munkatársak kategóriájába tartozik. Sir Eddie Lister stratégiai főtanácsadó már a városházán, főpolgármesteri időszakában is a tory politikust segítette. A donorokat képviselő 65 éves Michael Spencer üzletember és filantróp 4,6 millió fonttal tömte meg a Konzervatív Párt kofferét. Jevgenyij Lebegyev, akinek a brit sajtóban „egy volt KGB-ügynök fia” az állandó jelzője, London ingyenes délutáni lapja, az Evening Standard illetve a The Independent tulajdonosa. Johnson többször is élvezte Lebegyev vendéglátását, híres partijain és olaszországi villájában. Az orosz-brit kettős állampolgárságú millárdos annak ellenére is megkapta a főrendi címet, hogy a parlament jelentése nem egésze két hete figyelmeztetett arra, hogy az orosz elit brit gyakorolt növekvő befolyására. A nepotizmus fogalmát meríti ki, de érthetetlen is, hogy a Lordok Házának tagja lett „BoJo” öccse, Jo Johnson egykori államtitkár, akinek múlt év őszi kiválása a kormányból súlyos presztízsveszteséget mért a kormányfőre. A tory vezető nem maradt hálátlan a Brexit mellé következetesen kiállt politikusok iránt, még ha azok a Munkáspárt soraiba is tartoztak, mint Gisela Stuart és Kate Hoey. Külön színt kölcsönöz majd a felsőháznak Sir Ian Botham, az angol krikett válogatott volt tagja. Akiknek kinevezését az emberek méltányolják, az Ken Clarke és Philip Hammond, volt pénzügyminiszterek. Megrökönyödést keltett viszont Theresa May férje, Philip öt évtizede tartó konzervatív párti aktivitásának elismerése. A gesztus nyertese a volt miniszterelnök is, aki mostantól fogva Lady May-ként szerepelhet a köztudatban.
A kinevezési listáról látványosan hiányzik viszont Mark Carney, a nemrégiben visszavonult jegybankelnök, Tom Watson volt munkáspárti vezetőhelyettes és legfeltűnőbben, egyben több évszázados hagyománnyal dacolva, a parlamenti tévéközvetítésekből világszerte jól ismert John Bercow, visszavonult alsóházi házelnök, aki a Brexit-törvény elfogadását megelőző vitákban sok borsot tört Johnson orra alá. Darren Hughes, a Választási Reform Társaság vezetője a választók megalázásának minősítette a kinevezéseket. A The Times napilapban elmondta: az, hogy a miniszterelnök ennyire visszaélhet a rendszerrel bizonyítja, hogy „a Lordok Háza valójában egy zárt körű elitklub”.
A hétvége előrehaladtával a felsőházi kinevézesek botránya majdhogynem figyelemelterelő hadműveletnek tűnt az új járvány válságkezelési tervekhez képest. Mértékadó vasárnapi lapok, köztük a The Sunday Times és a The Sunday Telegraph is beszámolt arról, hogy Boris Johnson „nukleáris opciókat” fontolgat egy újabb országos lezárás elkerülése érdekében, egyszerre védve emberéleteket és a gazdaságot. Az állítólagos legrosszabb forgatókönyv szerint több millió 50 és 70 év közötti személy kap egyéni veszélyeztetettségi besorolást azon a 2,2 millión felül, akiknek bezárkózási kötelezettsége éppen július 31-én járt le. Ha Londonban tovább szaporodna a fertőzés, az emberek nem hagyhatnák el az M25-ös körgyűrűt. Megszűnne az egyes országokkal fennálló utazási folyosó, és minden külföldről beérkező személy kéthetes karanténba kényszerülne. A főváros kilencmilliós lakossága arra utasítanák, hogy maradjanak otthon, nem tölthetné másutt az éjszakát és ismét búcsút mondhatna a közeli kapcsolattal járó szolgáltatásoknak, mint a fodrászatoknak és szépségszalonoknak. Az újabb országos vesztegzár a végső lépés lenne, ha a lokális akciók csődöt mondanának.