Zulejkát választották az orosz nézők

Jegor Anaskin televíziós sorozata miatt a tatár nacionalisták nemzet-és iszlámgyalázást kiáltottak, a kommunisták pedig betiltást követeltek.

Oroszországban 2020 legnépszerűbb televíziós sorozata egy meglehetősen tragikus történet lett. Az eredményt július utolsó napján jelentették be, s meglehetős borzongást okozott a helyi médiában, hogy a Zulejka kinyitja a szemét című regény nyomán készült hatrészes tv-széria ültette a tévék elé a legtöbb nézőt Oroszországban ebben a hat hónapban. Güzel Jahina tatár-orosz írónő könyve öt éve került a könyvesboltokba Ljudmilla Ulickaja előszavával. Jahina regényét először – az orosz hagyományt követve – egy irodalmi folyóirat jelentette meg. A könyv siker lett, ugyan megjelent róla néhány agresszív kritika, de Jahina megkapta szinte az összes lehetséges orosz irodalmi díjat. A siker nemzetközi is lett egy-két év alatt húsz nyelvre fordították le. Nálunk az Európa Könyvkiadó jelentette meg Iván Ildikó értő és empatikus fordításában.

Nem könnyű olvasmány ez. Főhőse egy tatár parasztasszony, akit az 1930-as években a sztálini kor „kuláktalanítási” hulláma egész Kelet-Szibériáig sodor. Még mielőtt elvinnék egy csekista megöli Zulejka férjét. Ez a férfi lesz annak a transzportnak, majd kényszertelepülésnek a főnöke, ahová Zulejkát beosztják. A könyv bemutatja a kor brutalitását, a tisztogatások értelmetlenségét a gyilkos, egyben önpusztító apparátust. Egyáltalában nem kozmetikázza az áldozatok alakját, viszont látjuk mennyiféle és -fajta embert, úgynevezett „osztályellenséget” szakítottak ki otthonából és hurcoltak lakatlan és gyakorlatilag élhetetlen vidékre. Más, mint a Gulag-irodalom. Mivel ez nem egy túlélő beszámolója, hanem regény, ebbe a könyvbe belefér az őrök, sőt a hóhérok emberközeli ábrázolása is. Elragadó és nyomasztó olvasmány. Fejlődésregény és szerelmi történet kegyetlen háttérrel.

A világtól elszigetelt tatár faluból elhurcolják másokkal együtt Zulejkát, a harminc körüli tudatlan és kizsákmányolt mélyen hívő nőt. A száműzetésben rettenetes körülmények közé kerül, de végül ott válik önmagává, lesznek barátai. Szerelme is lesz ráadásul bizarr módon férjének orosz gyilkosa, a település főnöke lesz az. Az írónő nagyanyja életélményeiből merített: Raisza Sakirovna hét éves volt, amikor családjával együtt száműzetésbe hajtották. Nehéz letenni, de nem könnyű olvasni a vaskos regényt. Szinte minden könyvoldalra jut egy tragédia. Rövid mondatok, semmi felesleges leírás, kopog a szöveg akkor is, amikor gyengéd érzelmeket ír le.

A hatrészes sorozatot Jegor Anaskin rendezte. Az írónő elolvasta forgatókönyvet, konzultált a színészekkel, de úgy mondta, szerény volt a szerepe a sorozat létrehozásában. Az állami Rosszija1 épp a koronavírus-járvány elején kezdte bemutatni a filmet, amely azonnal kisebb vihart kavart. A tatár nacionalisták nemzet-és iszlámgyalázást kiáltottak, a kommunisták pedig a film betiltását követelték, mivel szerintük a sztálinizmus ábrázolása „arcon köpi a társadalmat”. A könyv megjelenése még belefért a putyini valóságról alkotott képbe, ám a tévésorozat bemutatása már elgondolkoztat. Végül is így nagyon sok millióan látták azt, mit tett nagyszülőik nemzedékével a kor, amelyet dicsőít az állam, az állami televízió és persze a politika és az oktatás. Ezt az ellentmondást azonban dolgozzák fel a mai kremlinológusok. A sorozat miatt sokan újra keresték a könyvet, összesen 600 ezer példányban adták ki Oroszországban.

Jahinának még egy történelmi regénye jelent meg pár éve, a Gyermekeim. Ez egy falusi tanító elbeszélésben mutatja be az úgynevezett volganémetek sorsát, kezdve a XVIII.századtól, amikor Nagy Katalin cárnő hívására orosz földre telepedtek, egészen a második világháborús évekig, amikor az egész terület népességét deportálták. Ebből a – magyarul még nem olvasható – regényből is tévésorozat készül.