Kármentők

Vélhetően több évtizede nem zuhant akkorát a magyar gazdaság, mint a második negyedévben. A KSH pénteken közli a hivatalos GDP-adatokat, de már megkezdődött a magyarázkodás. Bár korábban sokan reménykedtek, hogy a visszaesés megáll öt százaléknál, de egyre inkább az a valószínű, hogy komoly teljesítmény lenne, ha a második negyedéves GDP-esést egy számjeggyel le lehetne írni. Erre utalnak a részadatok, a német növekedési adatok és nem utolsó sorban a kormány „gazdaságpolitikusainak” kommunikációja.

Először Gulyás Gergely, a gazdaságpolitikához is értő mindenes miniszter hökkentette meg a közvéleményt azzal, hogy szerinte „gazdaságban a legfontosabb a foglalkoztatási adat, a GDP-adattal kapcsolatos vita a kormány számára kevésbé releváns”. Erre tett rá a miniszterelnök: nem a munkanélküliek számát kell nézni, hanem azt, hogy mennyien dolgoznak. Ami akár elfogadható érv is lehetne, ha nem tudják, hogy míg az pontosan mérhető hányan jelentkeznek munkanélküli segélyért, azt nem lehet pontosan mérni, hogy hányan dolgoznak.

A két legkeményebb mutató, amit figyelni kell az a GDP-adat és az új munkanélküliek száma – ebből tudhatná a kormány, hogy mi történik a gazdaságban. Pedig nincs miért szégyenkezni, akármekkorát is esik a két szám, ez már sajnos gazdaságtörténelem. A kormánynak most azon kellene dolgoznia, hogy akik még nem veszítették el az állásukat azok ne is veszítsék el – magyarán az augusztusban megszűnő munkahelymegtartó támogatásokat kell meghosszabbítani. Azok számára, aki elveszítették a munkájukat – munkahelyeket teremteni, és normális munkanélküli ellátást adni.

A kormánynak számot kellene adnia arról, hogy mit akar a második hullámban az egészségügyben (hol vannak a Covid-centrumok?), az oktatásban (hol vannak a digitális tantervek?), a javaslataikat megvitatni a hozzáértőkkel. Nyakunkon a második hullám, az iskolakezdés, a nyári szabadságok végén tömegek mennek vissza a munkába, eközben a kormány tagjai kármentenek, mellébeszélnek.