támogatás;folyóirat;

2020-08-12 11:30:00

Az idei év lényegében kötéltánc

A nagy hagyománnyal rendelkező Új Forrás és az Apokrif szépirodalmi folyóiratok megjelenése is veszélybe került, mivel nyomtatott megjelenésüket nem támogatta az NKA ez évre szóló pályázatán, amelynek eredményeit túl az év felén közölték.

A tavalyi évhez hasonlóan ez évben is meglehetősen későn, április 17-én írta ki a folyóiratok támogatására vonatkozó pályázatát a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Szépirodalmi Kollégiuma, amelynek eredményeit júliusban tették közzé. A kollégium tavaly 129,5, ebben az évben 234 millió forintot oszt szét a nyomtatott folyóiratok között, 50 milliót szán az internetes sajtótermékekre. A hazai kultúrafinanszírozás legmeghatározóbb intézményének működését 2016-ban alakították át, és szabták át egyúttal a pályázatokat meghirdető, elbíráló szakkollégiumi rendszert is. Visszavágták a folyóiratok addigi évi 7-800 millió forint közötti támogatását 350 millió forintra, és ezzel több folyóiratot – támogatás hiányában – megszüntetésre ítéltek. Az idei évben az Új Forrás és az Apokrif folyóiratok is veszélybe kerültek azáltal, hogy a kollégium nyomtatott megjelenésükre nem, csupán az online kiadásra szánt összegeket.

„Méltánytalan módon az 51. évét betöltő, tradicionális nyomtatott folyóirat, az Új Forrás nem kapott támogatást ez évi megjelenésére. (A 6. szám megjelentetése után…) Nem tudjuk, nem értjük, miért. Úgy gondoljuk (alulírott 51 személy, szerző és szerkesztő), hogy a lap szellemi és technikai színvonalban nem marad el a többi, méltányosan támogatott lap mögött. A kis formátum, az évi tízszeri megjelenés az eddigi lehetőségeink és a praktikum (zsebben elfér) összehangolásának következményei. A vidékiség, a szabad szellem és a függetlenség eddig előnyünkre szolgált. Mindez most megváltozott, 0 Ft támogatást kaptunk az NKA-tól.” Áll az Új Forrás folyóirat közleményében, amelyben segítséget és méltányosságot is kérnek.

– Az idei év lényegében kötéltánc. Háromnegyed éve csak nyomdát és tördelőt fizetünk, szerzőket, szerkesztőket nem, abban a reményben, hogy jön az NKA támogatás, és visszamenőleg ki tudjuk őket fizetni. Az idén hat szám jelent meg, és hamarosan a hetedik is, ám támogatás nem érkezett. Vannak viszont kötelezettségek: mivel az év eleji szerződésekben biztosítani kellett a megjelenést a terjesztők – ez száznyolcvan példányt jelent havonta – és a Könyvtárellátó felé – ez háromszáz példányt jelent –, akárhogy is, de ki kell adni az idei számokat. A változás főként a jövő évet érinti – mondta lapunknak Jász Attila főszerkesztő. Beszámolt róla, ez év elején Tatabánya önkormányzata nyújtott nekik rendkívüli pénzügyi segítséget, mivel úgy tűnt, a (meg nem érkezett) támogatásig sem tudnak megjelenni.

Az online felületre kaptak ugyan kétmillió forint NKA támogatást, ez viszont nem oldja meg a nyomtatott megjelenést, az összeg nem átcsoportosítható. A kérdésre, lát-e törekvést amögött, hogy inkább az online-t támogatták, megjegyezte, rendszeresen felmerül, hogy túl sok a folyóirat Magyarországon, ami részben igaz, de ezt főként azok mondják, akik nem olvastak vagy csináltak még folyóiratot. – Ez inkább különleges tényező, amivel egyediek vagyunk Európán belül, így volt száz éve is: az irodalom a folyóirat-kultúrán alapul. Ráadásul az online megjelenés nagyon más. Ez nem értékítélet: olyan, mint az alma és a körte, más típusú a kettő, de nem helyettesíthető egyik sem. Más egy nyomtatott folyóiratban olvasni egy negyvenoldalas tanulmányt, mint monitoron; megvannak a bevált formák, néhány oldalas szövegnél hosszabbat nem érdemes felrakni az internetre – részletezte. Azt tervezik, ha nyomtatásban nem tudnák kiadni a lapot, félmegoldásként a honlapon közlik majd. De még nem adták fel a reményt: egyedi pályázati úton is fordultak támogatásért az NKA-hoz, illetve tárgyalnak a helyi önkormányzatokkal, noha a vírushelyzet is befolyásolja a jövőt. A főszerkesztő a kérdésre, fogadnak-e anyagi támogatásokat, elmondta, az olvasók azzal segíthetnek, ha előfizetnek a lapra, akár több példányban, és a szerzők részéről komoly támogatást jelent, ha odaadják jó kézirataikat, de nem várnak érte honoráriumot.

Közleményben fordult az olvasókhoz az Apokrif szerkesztősége is, amely 2013 óta folyamatosan részesült támogatásban: „Idén az NKA azonban, míg az Apokrif Online megjelentetését első ízben támogatta, ezzel párhuzamosan nem ítélt meg támogatást folyóiratunk nyomtatott változatának, veszélybe sodorva lapunk fennmaradását. Szerkesztőségünk célja, hogy idei évfolyamunkból hátralevő két lapszámunk ennek ellenére is a tervezett módon megjelenhessen. Ez a törekvés bizonyosan áldozatokkal jár majd. Bízunk benne, hogy a koronavírus miatt már eleve nem látott kihívásokat tartogató évben fokozottan is számíthatunk szerzőink, munkatársaink és kiváltképp olvasóink irántunk való hűségére és szolidaritására.”

– Azt reméljük, hogy meg tudjuk jelentetni az idei évre tervezett két számot: ha tudunk, ebben támaszkodunk majd az ELTE BTK hallgatói önkormányzatának támogatására. Pontosan még nem tudunk tervezni, de az olvasóktól nem kérnénk felajánlást, szeretnénk ezt más módon megoldani. Az biztos, hogy a hátralévő lapszámok fekete-fehér képanyaggal jelennek meg, ezzel a nyomdaköltségen spórolunk, illetve ami a legszomorúbb, a most is nagyon alacsony szerzői honoráriumokat idén várhatóan nem tudjuk odaadni – nyilatkozta lapunknak Nyerges Gábor Ádám főszerkesztő. Mint elmondta, az elmúlt években 800.000-1 millió forintos támogatásokból tartották fent a lapot, ez azonban eddig is azzal járt, hogy a legalacsonyabb példányszámban jelentek meg, és a honorárium keretük kicsi volt. – A többség elhivatottságból, szociális érzékenységből dolgozik itt, mindenki a polgári állása mellett, mondhatni luxushobbiként csinálja ezt. Borúlátó, vagy úgy is mondhatnám realista a szerkesztőség, és a minimális túlélési koncepcióval számol, de amint van lehetőség, megnézzük, milyen progressziót lehet megvalósítani – részletezte Nyerges Gábor Ádám. Megjegyezte, előrelépésnek tűnhet ugyan, hogy az Apokrif Online kapott 700.000 forint támogatást, a nyomtatott lap forráselvonásával ez mégis olyan, mintha egyet előre, hármat hátra lépnének.