Előfizetés

Gurul a gyógyszer

Márki-Zaynak elgurult a gyógyszere – így kommentálta az egyik szélsőjobbos portál a hódmezővásárhelyi politikus ama nyilatkozatát, miszerint akár kétharmados győzelmet is arathat az ellenzék 2022-ben, ha összefog. Szélsőjobbosként aposztrofáltam a kormánypárti orgánumot, bár egy olyan országban, ahol maga a miniszterelnök sem riad vissza a rasszista, homofób, kirekesztő kijelentésektől, vajon hol helyezkedik el a szélsőjobb? Ahol a hivatalos politika és annak vezetője napokon át némaságra van ítélve a belarusz események láttán, pusztán mert az ottani diktátort – az ottanit is – barátjaként ölelte át, ott már nincs közép, ott ez a tartomány teljesen megszűnik. Lukasenka és médiabarátai konszolidáltabb körülmények között nyilván azt mondanák, hogy akik választási csalásról beszélnek, írnak, azoknak elgurult a gyógyszerük, de mivel már nincsenek, nem lehetnek konszolidált körülmények, inkább szétverik azokat, akik ilyesmiről írnak, beszélnek, gondolkodnak. Mi még nem tartunk itt. A mi demokratikus berendezkedésünk megengedi, hogy bárki a Fidesz majdani vereségét vizionálja, nem lesz bántódása, legfeljebb őrültként kezelik. Mint most Márki-Zayt, pedig a hódmezővásárhelyi polgármester „őrült” beszédében igenis van rendszer. És ezt tavaly október óta a Fidesz is tudja; nem véletlenül próbálja meg kifosztani, ellehetetleníteni azokat a városokat, amelyeknek vezetését elvette tőle az ellenzék. Nincs gumibot, nincs fenyegetőzés, de pénzelvonás, büntetés igen, hogy a lakosság is ráébredjen: a hatalommal szemben nincs esély. Egy Európai Unióhoz tartozó országban végül is – reméljük – nem lehetséges megtenni mindazt, amit Minszkben; egy uniós országban egyelőre csak tisztelni lehet a diktátorokat, egyes fogásaikat ellesni és átvenni. De egy uniós országban is át lehet írni úgy a törvényeket, hogy azok szűkítsék az ellenzék mozgásterét, be lehet kebelezni a nyilvánosság közel kilencven százalékát, a kormány szolgálatába lehet állítani minden olyan intézményt, amelynek éppenséggel a törvényesség felügyelete lenne a dolga. Magyarország ma itt tart; több lépésre a belarusz diktatúrától, de kilométerekre a demokráciától. Az irány pedig annak a néhány lépésnek a megtétele, nem pedig a kilométerek leküzdése. Ezzel együtt: Márki-Zaynak nem gurult el a gyógyszere. Bármit állítson is a Fidesz, az emberek többségének elege van ebből a hatalomból. Nem akarják, hogy mindent Orbán és emberei happoljanak el, nem akarnak Kleptokráciában élni. Pedig tudják, hogy abban élnek, csak azt nem, mikor és hogyan lehet ennek véget vetni. Vége lehet-e barátságos, mondjuk így: októberi körülmények között. Kleptokráciának ugyanis olyan kormánya van, amely kreatívan reagál az eseményekre, pontosan tudja, hogy Márki-Zay nem beszél zöldségeket: ha az ellenzék képes egy az egyben felállni a Fidesszel szemben, akkor bizony Orbánék gyógyszere fog messzire gurulni. Próbáljuk elhinni, hogy ezzel szemben nem az lesz a megoldás, hogy bezárják a gyógyszertárakat. Vagy a Márki-Zayokat.

Zord idők

Matolcsy György, a nemzeti bank második elnöki ciklusát töltő elnöke még júniusban is  mereven ragaszkodott ahhoz, hogy Magyarországon 2020-ban növekedni fog a gazdaság. Bár elég nagy - 0,3-2,0 százalék közötti - intervallumot adtak meg, a prognózis komolytalanságán ez mit sem változtat. A valóság ugyanis még a legborúsabb jóslatokat is felülmúlta. A KSH most azt adta hírül, hogy a magyar gazdaság 2020 második negyedévében 14,5 százalékkal zsugorodott negyedéves alapon, míg az előző év azonos időszakához képest a GDP 13,6 százalékkal zuhant.  Békeidőben ilyen zuhanásra még nem volt példa. Mint ahogy arra sem, hogy Magyarország  technikai recesszióba süllyedt, két egymást követő negyedévben negatív lett a mutató. Ez korántsem jelenti azt, hogy tartós válságra kell berendezkednünk, az azonban bizonyos, hogy most vált igazán időszerűvé egy a realitásokkal szembenézni képes gazdaságvédelmi akcióterv kidolgozása. A korábbiak ugyanis csak ilyen néven futottak, de céljuk nem volt más, mint hogy a kormányzati kamarillapolitika saját felhasználású játékszerének tekinthesse a költségvetés forrásait, amit, ha mód nyílik rá, még meg is fejelnek uniós támogatásokkal. Eddig a gazdaság megvédését célzó intézkedések jórészt megbuktak. A kormányzati körök mindig hivatkozhatnak arra, hogy ha nem szór ki az MNB háromezer milliárd forintnyi "helikopterpénzt" a vállalkozók számára, akkor még ennél is rosszabb lehetne a helyzet, de mivel ellenpróba nincs, így a kedvezőtlen eredmény láttán hajlunk arra, hogy ez a hitelprogram elhibázott. Ott is az ismételt növekedést vizionálja, ahol még a talpon maradásra sincs esély. S a GDP számait még erősítik is azok - az oligarcháknak juttatott támogatások révén beindult - beruházások, amelyek a mély válságba került idegenforgalom katasztrofális helyzetén még rontanak is, hiszen majdani versenyelőnyükhöz piacon kívüli eszközökkel jutottak. A kormányzatnak azonban nemcsak a járvány világméretű terjedésére, a feltehetően közelgő második hullámra nincs érdemi ráhatása, de a külpiac helyzetére sem. A tavasszal megszakadt nemzetközi termelési láncok még csak részlegesen álltak helyre, s ez az exportkilátásokat továbbra sem teszi kedvezővé. A kormányok most világszerte fogadkoznak, hogy ha a járvány terjedése miatt vissza is kell fogni a termelést, ennek mértéke nem éri majd el az első hullám mértékét. Viszont ha a pandémia megmaradna a jelenlegi szinten, a magyar gazdaság akkor is csak 2022 végére érheti el a 2020 március eleji szintet.  Matolcsy Györgynek pedig Széchenyi István tanácsát ajánlhatjuk: "Hogyan szerezhetjük meg az önismeret páratlan talizmánját, melyet a világ bölcsei a legnagyobb kincsnek mondanak, mely az embert megörvendeztetheti? Viszonylag igen könnyen és kényelmesen, ha az ember igaz, őszinte barátok szavára hallgat, és az ilyesmire súlyt fektet; vagy nagyon nehezen és sok hosszú kínlódás árán, a megpróbáltatások zord iskolájában." Ebben a "zord iskolában" sajnos mi vagyunk a padokba kényszerített nebulók.  

Súrlódások

Nem volt olyan rég, amikor a Momentum elnöke, Fekete-Győr András a Balatonőszöd településtáblától üzent a Demokratikus Koalíciónak, és egy megrongált, fejjel lefelé lógó Gyurcsány-plakát fotójával nyomatékosította mondandóját. A momentumos pártvezető a Gödön kirobbant ellenzéki konfliktus apropóján nyilvánított kissé markáns véleményt, a fideszes Németh Szilárd is megirigyelhette volna. Gyurcsány Ferenc elegánsan reagált, csak ő tudja, mennyit raktározott el magában a sérelemből. Ne felejtsük: a Momentum és a Demokratikus Koalíció manapság az ellenzék két legnépszerűbb pártja. Mintha mi sem történt volna, az ellenzéki pártok most közös közleményben jelentették be, hogy „meghallva a választóik akaratát” megkezdték a hivatalos egyeztetéseket a 2022-es parlamenti választásra való felkészülésről. Közös programot dolgoznak ki, az összes egyéni választókerületben egy jelöltet indítanak a kormánypártival szemben. Az egyéni jelöltek kiválasztásánál pedig a „tárgyalásos út mellett az előválasztás intézményét is legitim eszköznek tekintik”. Csakhogy a Jobbiknak elnökségi döntése van arról, hogy valamennyi egyéni körzetben előválasztást szeretne. A DK, az MSZP és a Momentum ezt fölöslegesnek tartja. Zavart okozhat a volt jobbikos politikusok indítása is, amit a Jobbik kategorikusan elutasít. Sejthetően nem véletlen, hogy közös ellenzéki listáról nincs szó a közleményben. Ha miniszterelnök-jelöltként végül „pártok fölötti” személyre esik a választás, de az ellenzék két külön listát állít, kérdés az is, az illető melyiken szerepel majd. Aligha kockáztatunk sokat, ha azt állítjuk, hogy lesznek még súrlódások. A feladatot egyszerű megfogalmazni, de nem egyszerű teljesíteni: az önkormányzati választásokon már bizonyított és jól működő helyi együttműködéseket kell országos szintre emelni. Az ellenzéki pártoknak arról is meg kell győzniük a választókat, hogy nem pusztán kényszerből, hanem meggyőződésből szövetkeznek a Fidesz leváltására. Egymás provokálása ebbe egész biztosan nem fér bele.