A szerkesztőségi állásfoglalás szerint a belorusz válságnak mindenekelőtt azt kell bizonyítania, hogy a világ többi részéről a fehérorosz lakosság mellé állnak a szabad emberek, miután Alekszandr Lukasenko elnyomott népe fellázadt az erőszakos, durva, önkényes és törvénytelen hatalom ellen. A Nyugatnak egyértelművé kell tennie, hogy Lukasenkónak vissza kell rendelnie orgyilkos gengsztereit és ismét az urnákhoz kell hívnia a lakosságot, mert a világ nem fogadja el arcátlan csalással szerzett győzelmét.
Az elnök persze ebbe nem akar majd belemenni, nem bújik ki a bőréből. Világosan értésre adta, hogy részéről szó sem lehet önkéntes, vagy békés lemondásról. A tömegek ezzel szemben azért demonstrálnak, hogy menjen isten hírével, ha pár hét múlva véget ér a megbizatása. Azaz kulcsfontosságú lesz, hogy mit lép Európa és az USA, miközben Vlagyimir Putyin cordon sanitaire-t lát Fehéroroszországban a nyugati terjeszkedéssel szemben. Ezért még azt is megbocsátotta Lukasenkónak, hogy az többször is keresztbe tett a Kremlnek és bővítette a kapcsolatokat Kínával.
Megingott az önkényuralom, és látnivaló, hogy a tömegek nem vetik alá magukat örökre a diktátornak. Pedig a „bátyka” 26 éven át mesterkurzust tartott zsarnokságból. De most azt mutathatja meg, miként fejeződik be egy ilyen rezsim. Az „utolsó európai diktátor” rosszul állt hozzá a koronaválsághoz, amit csak tetézett, hogy a gazdaság lefelé tart. A vetélytársakat ezúttal is úgy akarta kiiktatni, hogy bezáratta őket, illetve jogi eszközökkel megakadályozta jelölésüket. Ezek után bukkant fel a színen Szvetlana Tyihanovszkaja, aki szinte 100 százalék, hogy megverte ellenfelét. Csak éppen a karhatalom minden eddiginél kegyetlenebb módszereket vetett be. Tyihanovszkaját egyszerűen áttették a határon. Ám az erőszak láttán nőtt az elégedetlenség, a kulcsfontosságú állami vállatoknál minden különösebb szervezés nélkül leállt a munka – írja a lap.
Az Európai Unió piros kártyát mutatott fel Lukasenkónak és ezzel bizonyítja cselekvőképességét – mutat rá a német üzleti körök lapja. Az államfő ezzel szemben idáig csak annyit árult el, hogy nem kapható a párbeszédre, az EU azonban a tervezett szankciókkal értésére adja, hogy kvázi diktátoroknak hosszú távon semmi keresnivalójuk a földrészen. A 27-ek a két nappal ezelőtti külügyminiszteri tanácskozáson egyöntetűen foglalták állást a kérdésben. Ez pedig a német diplomácia sikere, hiszen Berlin az unió soros elnöke. Hogy ez így sikerül, azt előtte nem lehetett biztosra venni, tekintve hogy a jobboldali-populista Orbán Viktor és hűséges adjutánsa, Szijjártó Péter alatt Magyarország kétértelmű hozzáállást tanúsított.
Ám a döntés, hogy utazási tilalmat rendelnek el fehérorosz vezetők számára és zárolják nyugati bankszámláikat, azt igazolja, hogy Brüsszelnek vannak eszközei a demokratikus értékekért folyó harcban, még akkor is, hogy csak azután válik el, kik azok, akik Fehéroroszországból egyelőre nem tehetik be a lábukat Európába. Lehet, hogy a reakció még az ellenzéknek sem tetszik (Tyihanovszkaja stábfőnöke úgy nyilatkozott a Die Weltnek, hogy még koraiak a szankciók, mert akadályozzák a dialógust Lukasenkóval – a szerk. megj.), a szervezet mégis helyesen és logikusan járt el. Merthogy nem rajzolódik ki semmiféle érdemi párbeszéd a politikussal, aki megint csak választási csaláshoz, az ellenzék elleni erőszakhoz és a sajtószabadság korlátozásához folyamodott.
A Nyugatnak nem lehet semmiféle illúziója. Ezért fokoznia kell a nyomást, egyúttal pedig át kell állítania a váltókat a változás felé az országban. De a demokrácia visszaállítása feltételezi az erős civil társadalmat, amely fellép az alapjogokért, a jogállamiságtól és szólásszabadságig. Nagyon jó, hogy ez EU ennek érdekében külön alapot létesít, de nem szabad, hogy mindez csupán szalmalángnyi ideig tartson. Hosszú távú szerepvállalásra van szükség.
A svájci közmédia szerint az, hogy Magyarország is a Lukasenko elleni szankciók mellett voksolt, egyértelműen mutatja, hogy az EU egységesen elítéli mindazt, ami jelenleg Fehéroroszországban történik. Ily módon pedig módosulnak az unió geopolitikai céljai. Sokáig bizonytalan volt, hogy Orbán Viktor nem vétóz-e, hiszen szoros kapcsolatokat tart fenn a belorusz elnökkel. Olyannyira, hogy még a hét elején sem lehetett biztosra venni: lesz-e pénteken online konferencia a külügyminiszterek részvételével. Ám a tagállamok részéről nőtt a nyomás, mind Ursula von der Leyen, mind Angela Merkel sürgette a megtorló intézkedéseket. Most a szervezet külpolitikai főmegbízottja összeállítja, hogy kik azok a fehérorosz elitből, akik a jövőben nem léphetnek be Nyugat-Európába.
A uniónak fel van adva a lecke, mert egyfelől nem hunyhat szemet a feltehetőleg manipulált választási eredmények, a tiltakozók ellen alkalmazott rendőri erőszak, a sajtószabadság szűkítése fölött. Másfelől viszont Brüsszel szeretné fenntartani a politikai és gazdasági kapcsolatokat Minszkkel. A partnerség fontos, nehogy Lukasenko közelebb kerüljön Putyinhoz. Ám fennáll a veszély, hogy a büntető intézkedések zavarják majd a viszonyt.
A svájci lap úgy értékeli az amerikai külügyminiszter most véget ért közép-európai körútját, hogy Mike Pompeo közös frontot akar Pekinggel és Moszkvával szemben, ám a válasz attól függött, hogy éppen melyik országban járt. Varsóban olyan katonai együttműködési megállapodást kötött, mint amilyen tavaly már a magyarokkal és a szlovákokkal is született. Lengyelországtól eltérően azonban Budapest és Pozsony csupán visszafogottan támogatja a washingtoni törekvéseket, részben belpolitikai megfontolásokból, részben Oroszországra tekintettel. A lengyeleket leszámítva a másik három visegrádi állam egyfelől katonai együttműködést és együttes hadgyakorlatokat akar Németországgal, valamint a NATO-val, másfelől milliárdokat vesz fegyvereket az USA-tól.
Mindenesetre az amerikai diplomácia vezetője egyértelművé tette, hogy azt szeretné, ha mind több ország hárítaná el a Huawei ajánlatát az 5G mobilhálózat kiépítésére. A lengyelek és a csehek már rábólintottak, sőt legutoljára a szlovénok is. Ám a kisállamok – talán az egyetlen Varsó kivételével – opportunistán viszonyulnak Pekinghez és Moszkvához. Például Abdrej Babis nem volt túl lelkes, amikor Pompeo arra igyekezett rávenni, hogy ne orosz és kínai, hanem amerikai cégekkel építtessen új reaktorokat. Szóval nemigen látszik a fordulat a régióban, amiről a tengerentúli politikus a héten Ljubljanában beszélt.
Nem bírálják Kínát és Oroszországot Bécsben sem, amely hídnak tekinti magát a Kelet és Nyugat között. Ausztria kitart a Huawei mellett. Pedig úgy tudni, hogy Trump Merkel ellenpontjának tekinti Kurz kancellárt. Ezért elfogadja azt az osztrák érvelést, hogy Kína karjaiba tereli a Kremlt, ha a Nyugat nem vásárol földgázt az oroszoktól.
Németország alighanem boldog lenne, ha az amerikaiak novemberben megválnának Trumptól, mert ugyan Biden sem oldaná fel teljesen a feszültséget az Atlanti-óceán két partja között, de jelezné, hogy az Egyesült Államok visszatér a nemzetközi diplomácia fő áramába. A mostani elnök ugyan szóháborút folytat Berlinnek, azt ellenségnek tartja, ami talán a legsúlyosabb az összes külpolitikai melléfogása közül.
Most olyasvalakit akar kinevezni nagykövetnek Berlinbe, aki bírálta a német kormányt, mondván, hogy az inkább a kéretlenül érkező muzulmán betolakodók millióinak ad támogatást, ahelyett, hogy a hadseregére költene többet. De még ennél is rosszabb a fogadó ország részéről, hogy MacGregor a német szélsőjobbal árul egy gyékényen, amikor lekicsinyli a náci bűnöket. A múlt feldolgozásának tételét, amely a német kultúra és politika alapját képezi a háború óta, egyszerűen beteg mentalitásnak minősítette.
Trump kezdettől fogva gyűlölte Merkelt, mert abban megvan minden, ami benne nincs. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a kancellár nem igyekezett megtalálni a közös hangot. De már az első találkozó szerencsétlenül indult, mert a vendég kezet nyújtott a házigazdának Washingtonban, ám az nem fogadta el, méghozzá a kamerák előtt. Az elnök szemében isten ellen való vétek, hogy a kormány nem mutat érzelmeket, viszont az agya rá van állva a mélyen elemző gondolkodásmódra. Az amerikai vezetőnek egybites mondatokban igyekezett elmagyarázni a lényeget, ám az ezt nagyképűségnek vette a másik részéről.
Merkel meggyőződéses atlantista és nehezen dolgozta fel a kudarcokat, amelyekbe beletartozott, hogy az amerikaiak éveken át lehallgatták a személyes mobiltelefonját, még Trump előtt. Szokásától eltérően igen indulatosan hívta fel Obamát és azt mondta neki, hogy ilyeneket a Stasi szokott csinálni. Amerikai részről ugyanakkor folyamatosan felhánytorgatják az Északi Áramlat 2 gázvezetéket, mert az fokozza az Oroszországgal szembeni német energiafüggőséget. Mellesleg az kilóg abból, hogy a kancellár egyébként igen kemény Putyinnal. Attól viszont tartózkodik, hogy élesen bírálja Kínát.
