Nagyszabású mozgósítással próbálta bebizonyítani a belarusz rezsim, hogy a többség még mindig Alekszandr Lukasenko elnök mellett áll, ám az akció a visszájára sült el: hiába buszoztattak az ország minden szegletéből embereket Minszkbe a vasárnapi kormánypárti szimpátiatüntetésre, a kicsivel később kezdődő ellenzéki demonstráción jóval többen vettek részt. A fővárosban több mint kétszázezren vonultak fel, vidéken pedig további tízezrek követelték a 26 éve hatalmon lévő diktátor távozását, miközben Lukasenko beszéde alatt legfeljebb néhány ezren lézengtek a minszki Függetlenség téren. A Bátykának becézett politikus mindenesetre igyekezett lecsillapítani az elcsalt elnökválasztás, valamint a tiltakozások elleni kegyetlen hatósági fellépés miatt fellobbant népharagot. Fűt-fát megígért, még azt is, hogy akár reformokra is hajlandó, ha népe ezt akarja. A fehérorosz elnök ismét fogadkozott, hogy a szavazáson semmilyen csalás nem történt és tiszta versenyben győzte le a Litvániába elüldözött ellenzéki jelöltet, Szvetlana Cihanouszkaját. Mindezt azonban nyilvánvaló módon cáfolják az egyre szélesebb körű tiltakozások és sztrájkok.
Az általános elégedetlenség még a rezsim számára kritikus szektorokba is begyűrűzött: az állami média több alkalmazottja is felmondott, a munkabeszüntetések miatt sok gyárban és üzemben teljesen leállt a termelés. Már a diplomáciai testület egy tagja is elhatárolódott az államfőtől: Igor Lescsenya pozsonyi nagykövet szombaton videóüzenetben fejezte ki szolidaritását a tüntetőkkel. A diplomata szerint a brutális hatósági fellépés a szovjet állambiztonság hagyományait idézi.
A növekvő társadalmi nyomás ellenére Lukasenko továbbra sem hajlandó új választások kiírására, mondván az az „önálló Fehéroroszország halálát” jelentené. Vasárnapi beszédében ugyanis azt állította, hogy NATO-csapatok gyülekeznek az ország határán, hogy megdöntsék hatalmát, az észak-atlanti szövetség azonban ezt tagadta. A belarusz elnök e kijelentéssel vélhetően Vlagyimir Putyinnak is üzent, akivel a hétvégén kétszer is beszélt telefonon. Az orosz államfő arról biztosította fehérorosz kollégáját, hogy az 1992-ben aláírt Kollektív Biztonsági Szerződésnek megfelelően Oroszország kész katonai segítséget nyújtani Belarusznak, ha az országot külső támadás érné. A Kreml azonban egyelőre csak külső nyomásgyakorlásról beszél, és egyáltalán nem biztos, hogy Lukasenko segítségére sietnek.
Putyin szemszögéből azonban komoly kockázatai vannak a beavatkozásnak – nyilatkozta a Népszavának Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő. A történész kiemelte, hogy friss felmérések szerint a belarusz lakosság háromnegyede barátságban és békében akar élni Oroszországgal, ugyanakkor külön államként, ám egy esetleges katonai akció veszélybe sodorná a Moszkva-barát közhangulatot. A lépést a Nyugat sem nézné jó szemmel, ezért a Kreml újabb szankciókra is számíthat, mindez pedig érzékenyen érintené a nehéz helyzetben lévő orosz gazdaságot. A beavatkozás Putyinnak belpolitikailag sem feltétlenül tenne jót, hiszen az orosz társadalom növekvő része sem pártolja már az ilyesfajta erőfitogtatását.
Sz. Bíró Zoltán szerint Putyin akkor járhatna a legjobban, ha teljesen elengedi Lukasenko kezét és a Nyugattal kompromisszumokat keresve próbál kiutat találni a válságból. Mindez Oroszország nemzetközi elszigeteltségét is csökkenthetné, de azt a kockázatot rejti magában, hogy „ragadós példa” lehet belőle és megmutathatja az oroszoknak, hogy hasonló kultúrájú országban is érdemes szabad és tiszteséges választásokat követelni – jegyezte meg a történész. A szakértő úgy vélte: Moszkva egyelőre tanácstalan, amely a sajtóból is kitűnik. „A lapok láthatóan nem kaptak egyértelmű instrukciót arra, hogy most hogyan is kell értelmezni a belaruszi eseményeket” – fogalmazott Sz. Bíró Zoltán. „Egy részük még mentegeti, próbálja életben tartani fehérorosz elnököt, a másik része – még a Kreml-közeli média is – úgy ír róla, mint egy bukott diktátorról.” Hogy utóbbi igaz lesz-e Lukasenkóra, az úgy tűnik, kizárólag azon múlik, hogy Putyin beavatkozik-e az érdekében.
