Előfizetés

Meghalt Gabriel García Márquez özvegye

MTI
Publikálás dátuma
2020.08.17. 09:43

Fotó: LUIS ACOSTA / AFP
87 évesen elhunyt Mercedes Barcha, Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író özvegye, akiről a művész azt írta, ő tette lehetővé fő műve, a Száz év magány megírását.
Barcha szombaton hunyt el Mexikóban - írta Alejandra Frausto, a mexikói Kulturális és Művészeti Tanács vezetője. Barcha 1958-ban házasodott össze az íróval, a nehéz években ő gondoskodott a pár pénzügyeiről, míg Márquez az írásnak élt.
"Nagy szomorúsággal értesültem Mercedes Barcha haláláról. Mély együttérzésünket fejezzük ki"

- írta a Twitteren.

Az özvegy halálának okát hivatalosan nem közölték, a kolumbiai média szerint légzőszervi betegséggel küzdött. A kolumbiai Aracatacában 1927-ben született Gabriel García Márquez feleségével együtt 1961-ben költözött Mexikóba, ahol 2014-ben hunyt el. 1982-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki a Száz év magány című regénye miatt. Kolumbia elnöke, Ivan Duque részvétét fejezte ki Mercedes Barcha családjának. A latin-amerikai művészet és kultúra kiemelkedő alakjai megemlékeztek arról, hogy Barcha élethosszig tartó társa és múzsája volt a minden idők legfontosabb spanyol nyelvű írójának tartott szerzőnek. Barchát a pár két fia, Gonzalo és Rodrigo gyászolja.
Gabriel García Márquez és Mercedes Barcha
Fotó: ALEJANDRA VEGA / AFP

A hatalom és a „háttérhatalom” – Az intézmény új alapító okiratára is javaslatot tett az SZFE vezetése

Népszava
Publikálás dátuma
2020.08.17. 08:40

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Kérdés, hogy a dokumentumok tárgyalási alapot jelenthetnek-e, ha létrejön az SZFE és az alapítvány kuratóriumának találkozója.
Augusztus 20-a környékén a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) vezetése találkozik annak az alapítványnak a kurátoraival, amely szeptember elsejétől átveszi az egyetem fenntartói feladatait – többek között erről is beszélt a Nemzeti Színház főigazgatója, Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök csütörtökön a Kossuth Rádióban. Az SZFE szenátusa lapunkhoz eljuttatott közleményéből kiderül: a modellváltással kapcsolatos feladatlistának megfelelően elkészítette a megújult, a jövőre is (a szenátus által) érvényesnek tekintett Szervezeti és Működési Szabályzatát, valamint megfogalmazta javaslatát a modellváltás után életbelépő Alapító Okirat szövegére. „Ez a két dokumentum meghatározza az egyetemi önrendelkezés kereteit és elveit – összhangban az SZFE múltjával és jelenével, az universitas hagyományaival és eszményével. Kiviláglik belőle, hogy az egyetem autonómiájának záloga továbbra is a szenátus – legalább az állami fenntartású egyetemek számára is biztosított – jogköreinek megmaradása” – áll a közleményben, amelyből kiderül: e dokumentumokat nemcsak megküldték az Információs és Technológiai Minisztériumnak, illetve az illetékeseknek, az egyetem honlapján mindenki számára hozzáférhetővé is tették.
Kérdés, e két dokumentum tárgyalási alap lesz-e, ha létrejön az SZFE és az alapítvány kuratóriumának találkozója. (A nemzeti együttműködés jegyében az SZFE által javasolt művészek közül senki sem került be a kuratóriumba.) Ráadásul Vidnyánszky Attila csütörtöki rádióinterjújában úgy fogalmazott: egy színházi klikk, „egy bagázs” tiltakozott az intézmény modellváltásának mikéntje ellen, Ascher Tamás pedig a diákokat hergeli. „Nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik, egy liberális kör. A szakma tele van történetekkel, hogyan lehetetlenítettek el embereket” – mondta. Az intézmény „balliberális” képzésének bizonyítékát abban vélte felfedezni, hogy egykor Kerényi Imrét elbocsátották az egyetemről.
„Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban »bagázsnak« nevezte a Színház-, és Filmművészeti Egyetem oktatóit, csak mert szóvá merték tenni, hogy az intézmény alapítványi átalakításának folyamata mellőz minden demokratikus szándékot és korrektnek nevezhető szakmai munkát. Vidnyánszky kezdetektől hiányos érvkészlete mára puszta önsajnálattá, sértett önigazolássá, fékezhetetlen bosszúvá merevedett. Az »Egy pillanat alatt a nyugat-európai turnéim eltűntek, mert egy nagy nemzetközi hálózat Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikuscég(sic!) elintézte azt« kijelentésével Vidnyánszky is leiratkozott a »sorosista, libernyák, szabadkőműves« mantrát hajtogató nemzeti radikálisok színvonalára. Siránkozik, miközben övé már minden” – többek között így kommentálta Vidnyánszky nyilatkozatát Schilling Árpád rendező a Facebookon.
Kálmán László nyelvész Vidnyánszky nyilatkozatát más oldalról elemezte a közösségi portálon. „Orbán libernyákozásához hasonlóan az is súlyos határátlépés, amikor Vidnyánszky »háttérhatalomról« beszél. Ő ugyanis nem azokba a csoportokba tartozik, amik csak lazán (és sokszor rejtetten) csüggnek a hatalom csöcsein, és amiknek az a dolguk, hogy a hatalom megnyilvánulásainál ezerszer szalonképtelenebbül képviseljék ugyanazt. Ő egy egészen közvetlenül kormányzati tényező, formálisan is óriási hatalommal rendelkező kiskirály. Tehát most szóról szóra ugyanaz történt, mint Orbánnal, csak Vidnyánszky nem a kisnyilasokkal, hanem a szalonnácikkal azonosította magát.”
Mohácsi János rendező a 168 órának adott interjújában emlékeztetett: Kerényi Imrét annak idején azért bocsájtották el az SZFE-ről, mert rendszeresen elmulasztotta megtartani az óráit.

A kulturális kölcsönhatások ereje

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.08.17. 00:00
Eredics Kálmán, Eredics Áron, Brczán Miroszláv, Szendrődi Ferenc, Borbély Mihály, Eredics Gábor, Vizeli Balázs
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap
Lendületes koncertet adott a délszláv népzene mestere, a Vujicsics Együttes a Várkert Bazárban, a Zenélő Budapest hangversenysorozat keretében.
Negyvenöt éve, hogy az együttes névadója, Vujicsics Tihamér (1929–1975) zeneszerző-népzenegyűjtő életét veszítette egy Damaszkusz környékén történt, máig tisztázatlan repülőgép-szerencsétlenségben. Ekkor kezdte pályáját a Szentendrén és környékén élő ifjakból álló csapat, amely felvette Tihamér nevét, s hamarosan – a Muzsikás és a Sebő együttes mellett – a táncházmozgalom, a népzenei revival élére állt. A ma már Kossuth-díjas zenekar pályafutása töretlenül sikeresnek mondható, bár nekik is szembe kell nézniük két nagy (és előbb-utóbb mindenkit elérő) kihívással: a kiégéssel és az öregedéssel. Úgy tűnik, mindkettőt jól kezelik. Muzsikájukban nyoma sincs fásultságnak, rutinnak – kifejezetten pörgős, életigenlő produkció tanúi lehettünk. A fiatalítás is szépen sikerült. Mihó Attila személyében a közelmúltban olyan prímást (hegedűművészt) találtak, akinek ugyan nem a délszláv népzene az anyanyelve, hanem sokkal inkább Székelyföld és Gyimes vidéke, de a szerb, horvát, bosnyák, macedón dallamokat is félelmetes magabiztossággal játssza. A másik fiatal a prímtaburás Eredics Áron, akit már nem kell bemutatni a publikumnak, hiszen régóta vezeti a Söndörgő együttest. A 65 év körül járó idősebbek közül Borbély Mihály olyan képzett, multiinstrumentalista fúvós, aki tehetségét nemcsak a népzenei szcénában, hanem a jazzben is kamatoztatja. Az együttes vezetője, Eredics Gábor (basszprímtambura, harmonika, ének) tapasztalt muzsikus, aki a tamburazenekari játék mellett néhány jól irányzott poénnal is képes hangulatot teremteni. Brczán Miroszláv (csellótambura, brácstambura) esetében a szerb ortodox egyházzenében való jártasság ad olyan többletet, ami nehezen nélkülözhető. Két másik alapító tag, a tamburás Szendrődi Ferenc és a bőgős Eredics Kálmán szólisztikus feladatra talán kevésbé lenne alkalmas, de ők is figyelmesen, érzékenyen vesznek részt a zenei folyamatokban. A koncert fő értékét az adta, hogy a repertoár nagy mértékben követte Bartók Béla 1912-es szerb népzenei gyűjtését. A zeneszerző ekkor Temesmonostoron és Sárafalván rögzített dallamokat viaszhengerre, amelyek jól példázzák a Monarchia-beli tamburazenekarok hangzásvilágát. A 108 évvel ezelőtt, Marković Milan által megszólaltatott bánáti kólónak 2020-ban is van érvényes üzenete, aktualitása. Ez pedig (a zenei tartalmon túlmenően) nem más, mint a kárpát-medencei népek békés, sőt barátságos egymás mellett élése, a kulturális kölcsönhatások ereje, amit két világháborúnak és Trianonnak sem sikerült megtörni. Éppen ez adja a Vujicsics-muzsika varázsát: Magyarországon élő délszlávként olyan értékeket mutatnak fel és közvetítenek, amelyek napjaink nacionalista politikusainak is okulására szolgálhatnának.