„Hol vagy, Eszter?” – a Honvédelmi Minisztérium ezzel a könnyed, tegeződő stílusban feltett kérdéssel kezdte felhívását, amelyben egy közel 100 éves asszony jelentkezését várta. „Ha magadra ismersz, Eszter, kérjük, jelentkezz!” – erősített rá a közlemény.
Az előzményekről Maruzs Roland alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum belföldi hadisírgondozó osztályának vezetője is beszámolt a honvédelem.hu oldalon. A hadtörténeti intézet szakemberei állampolgári bejelentés alapján feltárást végeztek a Pest megyei Sülysáp határában: egy szemtanú elmondása alapján ugyanis a szántóföldön magyar katonákat temettek el az 1944 novemberi harcok után.
Több ezer négyzetméternyi területen végeztek műszeres vizsgálatokat, végül három magyar katona földi maradványa került elő. A sírleletek között egy jegygyűrűt találtak, belső felén „1942 Esztike" felirattal. Ez az egyetlen nyom, ami alapján remény lehet rá, hogy sikerül kideríteni a katonák kilétét.
A sülysápi esetről sok helyen hírt adott a sajtó, de csekély a valószínűsége, hogy a jegygyűrűn szereplő Eszter, aki 1942-ben ment férjhez, még életben van. Inkább ismerősök, hozzátartozók felbukkanására lehet nagyobb esély. Elvégre a szemtanú is több mint háromnegyed évszázad elteltével jelentkezett.
Nehéz lenne hitelt érdemlően megbecsülni, hogy hány feltáratlan sírhely található még Magyarországon azokból az időkből. És nem kizárólag elesett katonákról van szó.
A nyilas hatalomátvétel után pokoli körülmények között, gyalogos „halálmenetekben” magyar zsidók tízezreit hajtották az osztrák határhoz sáncépítési kényszermunkára. A kőszegi tömegsírba temetett áldozatok emlékére a városhoz közeli Guba-hegynél emlékparkot hoztak létre. Szita Szabolcs történész rendre felhívja rá a figyelmet, hogy Bozsok, Fertőboz és Hidegség község, de sok más település mellett is lehetnek jeltelen tömegsírok az osztrák-magyar határ közelében. Az ország másik felén, Hajdúhadháznál például tizenhat fiatal zsidó munkaszolgálatost lőttek agyon. A pontos helyszín máig ismeretlen.
Előfordult, hogy arról alakult ki vita, milyen módon adják meg a végtisztességet az áldozatoknak. 2011-ben búvárok emberi maradványokat találta a fővárosnál a Dunában. A különféle tudományos vizsgálatok egy részükről kiderítették, hogy zsidók voltak, akiket minden bizonnyal a nyilasok végeztek ki, mások esetében nem volt megdönthetetlen bizonyíték.
A Nemzeti Örökség Intézete azt szerette volna, ha a temetés ökumenikus szertartás szerint történik a Fiumei úti temetőben, zsidó szervezetek ragaszkodtak a zsidó vallási előírásokhoz. (Bonyolítja a helyzetet, hogy a meggyilkoltak közül sejthetően nem mindenki volt vallásos, vagy éppen keresztény vallású is lehetett.) Öt éven keresztül húzódott az ügy. A gyászszertartást végül a Kozma utcai zsidó temetőben, keresztény egyházi vezetők részvételével tartották meg.
Budapest hónapokig elhúzódó ostroma a II. világháború legvéresebb ütközetei tartozik, az utcákon is rengetegen veszítették életüket. Az embereket ideiglenes tömegsírokba temették. Ungváry Krisztián történész, a korszak szakértője lapunknak elmondta: a háború után belügyminiszteri rendeletekben kötelező tették a közterületeken vagy magánkertekben lévő halottak exhumálását. Az elhunytakat „normális temetőkbe” vitték át.
Ennek ellenére Budapest területén akár még százszámra lehetnek feltáratlan sírhelyek. Valószerűtlen azonban, hogy ennél nagyságrendileg több áldozatot rejt a föld – állapította meg a történész. A sűrűn beépített városban ugyanis általában voltak szemtanúk, akik meg tudták mondani, hogy hol létesítettek tömegsírokat.
Más a helyzet a főváros környéki területekkel – hangsúlyozta Ungváry Krisztián. A pusztában vagy az erdőben gyakran eleve nem volt civil szemtanú, ha pedig volt, az illető jó eséllyel ahhoz a német lakossághoz tartozott, amelyet a háborút követően elűztek. Budapest vonzáskörzetében feltehetően lényegesen több ismeretlen sírhely található, mint a városhatáron belül.
A sírfeltárások majdnem mindig konkrét bejelentések nyomán indulnak, ennek hiányában szinte reménytelen vállalkozás a kutatómunka. Annak érzékeltetésére, hogy mennyire az, Ungváry Krisztián elmondta: a mohácsi csatában elesett katonák felkutatására a történettudomány kiemelten sok időt és energiát fordított. Minden fáradozás ellenére azonban a tízezernyi halottnak mindmáig csak a töredékét sikerült megtalálni.
