A párbeszéd hete

Olyan, párbeszédre alapuló európai uniós döntésekre van szükség, amelyek nem lehetetlenítik el Fehéroroszország és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatépítését, valamint nem vetik vissza a Keleti Partnerség programot sem – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután Minszkben 342 tüntető került kórházba a rendőri brutalitás következtében és végett. A párbeszéd különösen azért fontos, gondolta a miniszter, mert addig sem kell véleményt mondani.

Legyen a hét kulcsszava a párbeszéd – mondta a politikai tanácsadó. Párbeszéd? - kérdezte kissé értetlenül a miniszterelnök. Kivel? Miről? Csak úgy, általában. Mindenkivel – mondta a politikai tanácsadó.

„…hallgatásotok egyetértést feltételez – ez mély csalódást okoz nekem, és szerintem sokakat elgondolkoztat, hogyan tovább, hogyan várható el így értelmes párbeszéd?” – tette fel a kérdést Rátóti Zoltán színművész, miután elfoglalta a helyét az Innovációs és Technológiai miniszter által a Színház- és Filmművészeti Egyetem élére kinevezett kuratóriumban, majd hozzátette: „Én őszintén nem értem ezt a mérhetetlen nagy ellenállást.”

Mi ez, ha nem párbeszéd? – kérdezte N. Előd budapesti lakos, miután egy 15 méteres tűzoltólétrára állva leszedte a Fővárosi Önkormányzat homlokzatáról a szivárványos zászlót, „az oda nem illő textíliát”, és kukába dobta. Később, mikor a fővárosi közterület-felügyelet munkatársai kihalászták a közeli szemetesből – folytatva a párbeszédet –, újra megszerezte azt, és nagy futással ismét méltó helyére, egy a városházától távol eső kukába dobta. „A Mi Hazánk szerint szégyen, hogy éppen száz évvel azután, hogy Horthy Miklós kormányzó megszabadította vörös rongyaitól a fővárost, Karácsony Gergely (főpolgármester) nemcsak azt a szellemiséget hozza vissza, hanem a többségi, jóérzésű magyar embereket provokálja egy ilyen emberiségellenes zászlónak a megjelenítésével” – fejezte be a párbeszédet N. Előd, majd visszasétált a tűzoltólétrához, ahol a rendőrök igazoltatták.

„1918 őszén először Budapest esett el, utána az egész ország. 2019 ősze intő jel 2022-re nézve. Másodpercekre vagyunk az utolsó órától. Tudomásul kell venni, hogy háborúban állunk. Ebben pedig csak egy győztes lesz. Vagy mi, vagy ők” – mondta a párbeszéd fontosságát hangsúlyozva Szakács Árpád konzervatív újságíró, a Lovas István-sajtódíj első kitüntetettje, amikor átvette a Lancea Regis díjat. Ezt követően a magyar királyok tróntermében mondott ünnepi beszédet, amelyben kifejezte, hogy az elmúlt tíz év kulturális vonalon kudarc, mert „aki a kultúrát elengedi, az a nemzet jövőjét engedi el. Kultúra és identitás nélkül nemzetünk olyan, mint egy hit nélküli egyház. Életképtelen.”

Elengedhetjük mi a kultúrát? – kérdezte a miniszterelnök a politikai főtanácsadóját. Persze, hogy nem engedhetjük el – felelte a főtanácsadó. És az európai értékeket? Hát azt meg végképp nem. Ez esetben folytassuk a párbeszédet, mert csak ezáltal maradhatunk meg annak, amik vagyunk. Egyszerre magyarok, európaiak és kultúrok. Vagy kultúrak? Mindegy. A lényeg a párbeszéd.