Égett a forró drót a Kremlben kedden, az Európai Unió vezetői ugyanis sorra hívták Vlagyimir Putyint. Az orosz elnöki hivatal a részletek említése nélkül számolt be a megbeszélésekről, azt viszont kiemelte, hogy nem Putyin kereste meg tárgyalópartnereit a fehérorosz helyzet kapcsán és azt is hozzátették, hogy az elnök leszögezte – Oroszország számára elfogadhatatlan a belarusz belügyekbe való bármiféle külső beavatkozás vagy a minszki vezetésére gyakorolt nyomás. Putyin először Angela Merkel német kancellárral, majd Emmanuel Macron francia elnökkel, később pedig az Európai Tanács elnökével, Charles Michellel tárgyalt telefonon Fehéroroszországról.
Az uniós vezetők sem részletezték beszélgetéseik tartalmát, Merkel hivatala szerint a kancellár azt nyomatékosította, hogy a minszki kormánynak véget kell vetnie a békés tüntetők elleni erőszaknak, azonnal szabadon kell engednie minden politikai foglyot, és nemzeti párbeszédet kell folytatnia az ellenzékkel a válság mielőbbi békés megoldása érdekében. Michel is Twitteren azt hangsúlyozta „csupán a felek közötti békés és valós párbeszéd tudja megoldani a fehérorosz válságot”.
Az időzítés nyilván nem véletlen, az uniós politikusok a szerdai EU-csúcs előtt próbálták Putyin álláspontját tisztázni. Lengyelország és Csehország kezdeményezésére az uniós tagállamok vezetői rendkívüli videókonferencián vitatják meg a fehérorosz válságot és döntenek „Európa utolsó diktátorát” és rezsimjét célzó büntetőintézkedésekről. A békés politikai rendezés azonban elképzelhetetlen Putyin nélkül, amint azt az ukrán forradalom, a Majdan esete is bizonyítja. Adam Michnik, a lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztője egy interjúban többek között azt mondta, Belarusz helyzete Örményországéhoz hasonlítható - bárki kerüljön ott hatalomra, arra van ítéltetve, hogy a Kremllel jó viszonyt ápoljon. És addig, míg a Kreml erős, addig diktálja is a feltételeket.
Moszkva azonban ezúttal, - egyelőre úgy tűnik – nem kíván segítő jobbot nyújtani Lukasenkonak, bár egyelőre az sem derült ki, mi lenne az a forgatókönyv, ami Moszkva és a Kreml semlegességét biztosítaná. Azt feltételezni, hogy Putyin ölbe tett kézzel fogja végignézni azt, hogy a Lukasenko rezsim bukása után az ország irányítását átvegye egy, az Európai Unióhoz közeledő, demokratikus fehérorosz vezetés, több mint idealizmus. Erre utal az is, hogy a Kreml egyik legfontosabb nemzetközi propagandistája, az angol nyelvű Russia Today kedden címlapon futtatta a vlagyivosztoki Távol-keleti Szövetségi Egyetem professzorának, Artyom Lukinnak azt az írását, amely már címében azt hirdette: „Lehetséges, hogy Lukasenko diktátor, de távozása Fehéroroszország, mint szuverén állam végét fogja jelenti”.
Eközben a fehéroroszági tüntetések, bár kisebb lendülettel, de kedden is folytatódtak. Az ellenzékiek azon minszki börtön előtt gyülekeztek, ahol az augusztus 9-i választásokon Lukasenko ellenében induló Szvetlana Tyihanovszkaja férjét, a 42. életévét kedden betöltő Szergejt tartja fogva a rezsim. Szergej Tyihanovszkij ismert bloggert május 29-én tartóztatták le a közrend megzavarásának ürügyén, valójában pedig azért, mert ellenzéki elnökjelölt volt. Felesége, Szvetlana csak az ő bebörtönzése után vált elnökjelöltté.
Az ellenzékiek is elkezdtek szervezkedni, kedden a remélt átmenet levezénylésére életre hívott koordinációs bizottság kedden tartotta első egyeztetését. Jelezték, a tanács tagja lesz a Nobel-díjas író, Szvetlána Alekszijevics is.
Lukasenko még nem tudatosította, hogy számára nincs visszaút - kedden a a tüntetők elleni brutális fellépés levezénylő rendészeti vezetőket tüntetett ki „kifogástalan munkájukért”. A nem demonstráló lakosság megfélemlítése is zajlik. Hétfőn este azonnali hatállyal menesztették például Pavel Latusko korábbi művelődési minisztert, a minszki nemzeti színház jelenlegi vezetőjét, amiért nyilvánosan Lukasenko lemondását és új választások kiírásáért emelt szót. Kedden a tüntetők már az ő szabadon bocsátását is követelték.
