Ellenzéki alku: nem csodafegyver

A nemrég bejelentett ellenzéki stratégia mögött van kalkulus, de a győzelemhez ez nem elég. Ahhoz politikai innováció, népszerű jelöltek és népszerű pártok kellenének.

Ha csak a matek számítana 2022-ben, akkor az öt ellenzéki párt múlt heti megállapodása – azaz, hogy a 106 egyéni választókerületben nem indítanak egymással szemben jelöltet – alkalmas lenne arra, hogy megszüntessék a Fidesz kétharmadát.

A 2018-as eredményeket alapul vevő számításaink szerint ugyanis két évvel ezelőtt 52 olyan körzet volt, ahol a múlt heti megállapodást aláíró pártok (Jobbik, MSZP-Párbeszéd, DK, Momentum, LMP) indulói együtt több voksot szereztek, mint a kormánypártok jelöltjei. Ha legalább ezt hozni tudják 2022-ben is, akkor 37-tel több egyéni győzelmet könyvelhetnek el, mint 2018-ban, Budapestet például teljesen be tudnák húzni.

Ha ezen felül a billegő választókerületeket is megnyerik két év múlva, megszorongathatják a Fideszt, de a győzelmet önmagában ez nem garantálja. Az öt párt népszerűsége jelenleg együtt sem elegendő ahhoz, hogy begyűjtsék a kellő mennyiségű listás helyet és megszerezzék a kormánytöbbséghez szükséges 100 képviselői mandátumot.

Az ellenzéki pártok 2018-ban csak 15 kerületet tudtak meghódítani, mert nagyon kevés olyan hely akadt, ahol visszaléptek az esélyesebb kihívó javára, márpedig így a 3-5 induló megosztotta a Fideszt leváltani akaró szavazótábort. A kormánypártok újabb kétharmados parlamenti többségét eredményező választás után pedig hónapokig eltartott az adok-kapok az ellenzéki szervezetek között: egymásra kenték a felelősséget, amiért a nyerhető körzetek végül elestek.

Mint a Political Capital választási szakértője, László Róbert a Népszavának korábban elmondta: minimum a második forduló eltörlése, azaz 2011 óta tudható, hogy az új törvény kikényszeríti „az egy az egy ellen” indulást. Azaz a Fidesz eleve úgy alkotta meg a jogszabályt, hogy rájátszott az ellenzék megosztottságára. Sőt, a kormánypárt stratégiája már 2009 óta nyilvános. Orbán Viktor a 11 évvel ezelőtti kötcsei találkozón fogalmazta meg a „centrális erőtér” gondolatát: az a cél, hogy a nagy és monolit Fidesz-KDNP-vel szemben csak kis és közepes, egyedül nyerni nem képes pártok jelöltjei álljanak ki.

Az ellenzéki pártoknak viszont ennyi idő kellett, hogy leessen a tantusz. Az egyik legismertebb eset 2018-ban Kocsis Mátéé volt: a Fidesz jelenlegi frakcióvezetője úgy tudott nyerni Józsefvárosban alig több, mint 40 százalékkal, hogy a második és a harmadik helyen végzett DK-s és jobbikos politikus együtt 2,1 ezer vokssal kapott többet nála. De legyőzhető lett volna a szintén Budapesten indult Gulyás Gergely és Varga Mihály is, ha legalább a második és a harmadik helyet megcsípő jelölt összefog. Ezzel a kockázattal még a Fidesz elnöksége is számolt, hiszen mindhármójukat befutó helyre tette az országos listán, nehogy kiessenek a parlamentből. A fővárosban egyébként hat nyerhető körzetet veszített az ellenzék úgy, hogy pontosan tudták két évvel ezelőtt is, mik a játékszabályok.

Az 52 nyerhető kerületen felül ráadásul találtunk 7 olyan billegő körzetet, ahol a Fidesz-KDNP politikusai 2018-ban 50 százalék alatt végeztek, azaz kevesebbet kaptak, mint a többi jelölt összesen. Ám itt még akkor is nyerni tudtak volna a fideszesek, ha a múlt heti bejelentést tevő pártok csak egy embert indítanak. Ennek részben az az oka, hogy ebben a hét választókerületben a kamupártok tovább fragmentálták a szavazótáborokat.

Ezen felül akad 15 olyan körzet, ahol a Fidesz jelöltje megszerezte az abszolút többséget, de kevéssel ment 50 százalék felé. Ezekben a kerületekben csak akkor van esélye a közös ellenzéki nomináltnak, ha erős a kormányváltó hangulat – ám ennek most még semmi jele nincs. Végül volt 32 olyan választókerület, ahol a Fidesz-KDNP jelöltjei masszív, 53 százalék feletti, esetenként több mint 60 százalékos többséget kaptak. Ezek a körzetek több ciklus óta jobboldaliak, így ezeket 2022-ben is könnyedén megtarthatják.

Nehezítheti a megfelelő közös nomináltak megtalálását, ha a pártok ragaszkodnak a külön listákhoz: a szabályok szerint ilyenkor 27 egyéni jelöltet mindenképpen állítaniuk kell. Ha öt lista lesz, akkor minimum 27 helyen mindenképpen egymás ellen indulnának – azaz megszegnék a múlt heti megállapodást. A különféle pártnyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy közös névsor nem lesz, de azt sem kockáztatják, hogy ötöt állítsanak össze. Arra lehet számítani, hogy az egyes pártok összefogásából végül két lista lesz. Ugyanakkor a közös listán jobban érvényesülnének a vesztes egyéni jelöltek után járó töredékszavazatok, de az egyes felmérések azt mutatják, hogy kevesebben szavaznának egy olyan listára, amin egymás mellett található Gyurcsány Ferenc DK-s, Fekete-Győr András momentumos és Jakab Péter jobbikos elnök. Tehát hiába jó matematikailag a közös lista, politikailag nem feltétlenül hasznos.

Ha két lista lesz, kérdés, melyiken lesz rajta a közös miniszterelnök-jelölt, aki elég népszerű kellene legyen ahhoz, hogy húzni tudja maga után a teljes ellenzéket. Ugyanis jelenleg rendíthetetlen a Fidesz népszerűsége: a Publicus májusi felmérése szerint a biztos szavazók körében 50 százalék. Jelen állás szerint a Fidesz-KDNP listán tarolni fog, akár 50-55 mandátumnál is többet tudna behúzni az egyénieken felül. A 106 körzetben való közös indulásról szóló elvi megállapodásnak ugyanis az a hátránya, ami az előnye: ha jóval több egyéni kerületet nyer az ellenzék, mint 2018-ban, akkor a vesztesek után járó több millió töredékszavazat egy részét elveszítik – azok a Fidesz listáját gyarapítják. Magyarán nem elég jól matekozni, a közvélemény-kutatásokat, majd a választást is meg kell nyerni.

A legfőbb probléma a káderhiány

A teljes összefogás ellenzéken belüli kritikusai szerint az egyes pártok szavazói nem adhatók össze. Azaz bizonyos ellenzéki politikusok taszítják a többi NER-ellenes párt szavazóit. Ennek viszont ellentmond a tavalyi helyhatósági voksoláson szerzett eredmény: sok helyen még a DK-s választók is átszavaztak a jobbikos jelöltekre, azaz a választók is kitanulták már a rendszer működését.

Számít persze a jelölt helyi ismertsége, nem véletlen, hogy 2018-ban sok ellenzéki induló arányaiban több szavazatot kapott, mint a pártja listán. Márpedig a Jobbikot több olyan politikus is elhagyta, aki két évvel ezelőtt a második helyen végzett a Fidesz mögött (és a többi ellenzéki jelölt előtt): Vona Gábor Gyöngyösön, Mirkóczky Ádám Egerben, Fülöp Erik Nyíregyházán indult két éve, ők ma nem tagjai a pártnak. A 2018-ban relatíve jól teljesítő DK-s Gy. Németh Erzsébet vagy Niedermüller Péter például önkormányzati politikus lett, ami összeférhetetlen a parlamenti mandátummal. De már két évvel ezelőtt is gondot okozott a pártoknak, kit indítsanak bizonyos kerületekben: kisebb vitát okozott, amikor a DK Szentesen jelölte a Budapesten élő Eörsi Mátyás egykori SZDSZ-es politikust.

A pártok káderhiányát a leginkább illusztráló adat, hogy a 2019-es európai parlamenti voksoláson – a Political Capital számításai szerint – a szavazókörök 24 százalékában egyáltalán nem volt a választás tisztaságát ellenőrző ellenzéki delegált.