Májusban megkezdődött az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. végelszámolása, miután a céget alapító Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) kuratóriuma elfogadta az év első négy hónapjának gazdasági beszámolóját, majd elindította a vállalkozás jogutód nélküli megszüntetését. A szociális üdültetés működtetésére még 1992-ben létrejött alapítvány ugyan még megvan, de az Igazságügyi Minisztérium honlapján elérhető 2019-es beszámolójuk szerint tavaly is folytatódott a szervezet zuhanórepülése.
Az alapítvány 2018-at már 3,7 milliárdos veszteséggel zárta, saját tőkéje abban az évben majdnem 74 százalékkal csökkent, majd a múlt évben ez az összezsugorodott tőke is a felére esett vissza. A 2018-as majdnem ötmilliárdos bevételből 25 millió maradt, ezen a téren a csökkenés 99,5 százalékos. Az MNÜA tavaly 670 millió forintos veszteséget könyvelt el, ennek ellenére a beszámolóban az szerepel, hogy „a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy jelentős csökkenése”.
Az optimizmusra azonban a szövegben nincs magyarázat, a jövőről még a kurátorok sem tudnak semmit, vagy nem nyilatkozhatnak. Az alapítvány tulajdonában lévő Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. megszüntetése csak idő kérdése volt, miután a kormány döntése alapján az utalványok gyártása tavaly január elsejével leállt. A már forgalomban lévő papír alapú és elektronikus utalványokat december végéig be lehetett váltani a meghirdetett nyugdíjas, nagycsaládos és fogyatékos pályázatokon, de ezzel együtt is a társaság vesztesége 2019-ben 1,6 milliárd forint volt.
A hazai szociális üdültetés a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány szervezésében az Erzsébet-program keretében tehát a végéhez közeledik, és ez a végjáték nem szép. A szervezet működését a köddé vált ingatlanvagyon miatt az első perctől állandó kétkedés övezte, a gyermektáborok kiszervezése az egyházi gyökerű Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványba szintén nem segítette az MNÜA pozitív megítélését.
Ráadásul most a kedvezményes üdülésben résztvevő nyugdíjasok egy része becsapottnak érzi magát – erre hívta fel a figyelmet a mosonmagyaróvári Margaréta Nyugdíjas Klub vezetője. Bognár Dezsőné levelében felidézi, hogy sorozatosan kap panaszokat klubtársaitól, mert az üdülés végi elszámoláskor a szállásokon magasabb összeget kérnek el, mint ami a foglalási igazoláson szerepelt.
A klubvezető példája szerint a 40 ezer forintos kedvezményt figyelembe véve sokan választanak kétszemélyes, két éjszakára szóló üdülést 50 ezer forintért, amihez tehát tízezer forintos kiegészítés helyszíni megfizetését vállalják. A meglepetés azonban az elszámolásnál éri őket, mert sokszor akár további húszezer forintot is tartalmaz a számla. Nem tudják ugyanis, hogy a szálláshelyek szerződése lehetővé teszi: a szobafoglalásba ne értsék bele például az energia használati díjat, a poggyász kezelési-, vagy „újságkihordási díjat”, a szobai széfek díját, vagy a takarítási és ki tudja még milyen díjakat, s ezeket utólag számolják el.
A Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének elnöke több hasonló panasszal találkozott az utóbbi hónapokban. Egészen elképesztőnek tartja, „amit a hátrányos helyzetűek üdülésszervezésével csinálnak”. Hegyesiné Orsós Éva egy országos rendezvényüket idézte fel, ahol több tagjuk örömmel újságolta, hogy 2 hét múlva ismét abban a szállodában lesznek vendégek az Erzsébet utalvánnyal. Kiderült, hogy sokkal magasabb áron kapják a szállást, mint a szövetség vendégeként: a 4 nap, 3 éjszaka „kedvezményes” üdülés árán a klubhálózat szervezésében 6 nap, öt éjszakát tölthettek volna a szállodában.
Bognár Dezsőné azt is panaszolja, hogy az idei nyugdíjas szociális üdülés minden lépéséhez kapcsolódott valami kellemetlen újdonság. Először a korábbi 145 ezer forintos nyugdíjhatárt vitték le 130 ezer forintra, vagyis az ennél magasabb nyugdíjban részesülők nem is pályázhattak. Aztán sokáig nem hirdettek eredményt a rengeteg jelentkezőre hivatkozva, miközben mindenki tudta, hogy a leszállított nyugdíjhatár miatt eleve sokkal kevesebben pályázhattak.
A nyár elején írtuk meg, hogy végül összesen 6500 idős ember mehet idén pihenni a szociális üdültetés keretében, míg tavaly majdnem 60 ezren voltak. A számla rendezésekor az utóbbi hetekben tapasztalt kellemetlenség miatt a nyugdíjasok főleg egymásnak panaszkodnak, de a békesség kedvéért inkább kifizetik a különbözetet és keserű szájízzel megköszönik az állami gondoskodást. Azt, hogy szenvedő részesei lehettek a rendszerváltás utáni nyugdíjas szociális üdültetés kimúlásának.
