„Három hónapig állt az aktám” – Az állam keveset vagy semmit nem ad

Sok állástalan, feszült, kizsigerelt ügyintézők, hiába várt járadékok – pillanatkép egy fővárosi munkaügyi kirendeltség elől.

– Maga még hisz a mesékben? Persze, hogy nem találtam állást a régi helyett – mondja visszafojtott indulattal nyugdíjkorhoz közelítő, nemrég munkanélkülivé lett villanyszerelő kedd reggel, a IV. kerületi munkaügyi kirendeltség előtt hosszan kígyózó sorban várakozva.

Hogy egy ezt mondja, a körülötte állók egyetértőn bólogatnak. Többen is megjegyzik, hiába ígért tavasszal minden elvesztett munkahely helyett újat a kormány, nekik még senki nem mutatta meg ezeket az állítólagos álláshelyeket.

– Esetleg elmehetnék börtönőrnek – neveti el magát egy középkorú hölgy, aki legutóbbi ittjártakor látta bent a hivatalban a plakátot, hogy a büntetésvégrehajtás munkavállalókat keres. Vele nevetnek kényszeredetten többen is, ahogy végigmérik alacsony termetét, törékeny alkatát, s megtudják, fehérnemű eladóként dolgozott korábban.

Harminc-negyven ember áll kedd reggel az újpesti Kassai utcában lévő munkaügyi kirendeltség előtt. Bár sokan megbeszélt időpontra jöttek, legtöbbször nekik is várniuk kell: rengeteg az új ügyfél, a sor lassan halad. A rutinosabbak azt mondják, átlagosan egy-másfél órás sorban állásra kell felkészülni.

– Én már harmadjára vagyok itt – mondja egy szőke nő, aki korábban egy nagy sportbolt-hálózatnál dolgozott eladóként. – Már kétszer elkezdtem kivárni a sorom, ám végül elfogyott a türelmem, meg telefonált az anyós is, hogy nem tud tovább vigyázni a gyerekre.

A megkérdezettek többsége azért áll a sorban, hogy munkanélküliként regisztrálja magát, jó néhányan pedig az állástalanoknak járó, ingyenes BKV-bérletre jogosító igazolásra várnak. De legyen szó bármilyen ügyintézésről – mondják a várakozók –, mindenképp komoly tortúrának néz elébe az, akinek a munkaügyi kirendeltségen akad dolga.

– Az a legnagyobb baj, hogy ugyanannyi az ügyintéző, mint korábban, amikor még nem voltunk ennyien állástalanok – mondja egy fiatalabb nő, akiről kiderül, hogy tulajdonképpen szakértő, hiszen a válságig munkaügyesként dolgozott. Ő azon ritka kivételek közé tartozik, aki már talált állást, ám gondolta, hogy még az erre a hónapra járó BKV-támogatást felveszi. Megtudjuk tőle, hogy a bérletért minden hónapban meg kellett harcolni: havonta igazolást kell kérni a központtól, és bár ez csak egy pár perces művelet, a rövid papírmunkára egy-másfél órát kell várni a sorban.

Ennél komolyabb gondokkal küzdenek azok, akik nemhogy állást nem kaptak még, azt is nehezen érték el, hogy a munkanélküliként regisztrálják őket.

– Most szóltak, hogy 85 nap után végre sikerült engem regisztrálni – dühöng egy középkorú, korábban karbantartóként dolgozó férfi. Miután a válság kezdetén átszervezésre hivatkozva elbocsátották, online jelentkezett a munkaügyi központba. Ezután be kellett jönnie személyesen, ekkor felvették az adatait egy jegyzőkönyvbe. Ezt követően azonban – ahogy fogalmaz – „lefagyott” az ügyintézés.

– Lényegében három hónapig állt az én aktám is – összegezte ügyét egy másik sorban álló. Ő idegenvezető volt, ám jó ideje már csak állásinterjúkra jár. Eddig mindenhonnan elküldték.

Az egykori karbantartó és a volt idegenvezető is azt mondja: három hónap után most telefonáltak nekik, hogy végre bekerültek a rendszerbe, azaz rövidesen hozzájuthatnak az álláskeresési járadéknak nevezett háromhavi segélyhez. Kérdés, hogy mindenki ki tudja-e húzni ennyi ideig bármiféle anyagi segítség nélkül.

Sorban állók azt mondják, nem csak a várakozást nehéz elviselni: bár értik ők, hogy túlterheltek a hivatalok dolgozói, úgy érzik, sokszor megengedhetetlen stílusban beszélnek velük, és tájékoztatást is alig adnak. Van, aki azt meséli, korábban nem is hallott arról, hogy a munkanélkülieknek jár a BKV-támogatás, így két hónapig kevés megtakarított pénzéből vette a bérletet. Az idősebb, korábban villanyszerelőként dolgozó férfi pedig azt idézi fel: sokáig hagyták, hogy szokványos álláskeresési járadékért folyamodjon, nem közölték vele a hivatalban, számára a nyugdíj előtti álláskeresési segély, vagyis a Nyes lehetne a megoldás. Csak ismerőse lepődött meg, hogy miért nem rögtön ezt kérte.

– És akkor már kérte ezt? – faggatjuk a férfit.

– Hát éppen most kérem. Pontosabban, most kérném – mondja, és lemondóan mutat a negyedórája mozdulatlan sorra.

(Batka Zoltán)

A semmiből él az állástalanok fele

Júliusban fél év után először csökkent a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál regisztrált álláskeresők száma. Ekkor csaknem 366 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, mivel mintegy 10 ezren a gazdaság újranyitása után ismét el tudtak helyezkedni. Nem mindenkinek sikerül azonban a gyors munkaerőpiaci visszatérés, hiszen júliusban még mindig 118 ezerrel többen voltak munka nélkül, mint egy évvel korábban. Minden ötödik közülük ráadásul már több mint egy éve keres állást. Ez a csaknem 80 ezer ember nem is számíthat már álláskeresési támogatásra, olyan régóta van a rendszerben.

A koronavírus miatt tavasszal munkájukat elvesztők is könnyen azzal szembesülhettek, hogy hiába regisztráltak, nem kapnak anyagi támogatást. Az álláskeresési járadék feltétele ugyanis a megelőző három évben legalább 360 napos bejelentett munkaviszony vagy vállalkozói jogviszony megléte. Utóbbi is csak akkor számít, ha a vállalkozó a járulékokat rendre befizette. Márpedig a válság miatt bajba került ágazatokban, például a turizmusban vagy a vendéglátásban igen gyakori a feketemunka, azaz a bejelentés nélküli foglalkoztatás.

Emiatt lehetséges az, hogy a regisztrált munkanélküliek kevesebb, mint harmada – alig több, mint 100 ezer ember – kapott csak júliusban álláskeresési ellátást. Maga a támogatás a korábbi bruttó bér maximum 60 százaléka, de legföljebb 161 ezer forint lehet havonta. Ez is mindössze három hónapig jár, miután a Fidesz-kormány 2010-ben Európában példátlan módon lerövidítette az álláskeresési támogatás folyósítási idejét, és a koronavírusválságra tekintettel sem hosszabbította meg, hiába kérték a szakszervezetek. Három hónap munkanélküliség után így már csak a 22 800 forintos szociális támogatást lehet kérni. Júliusban több mint 74 ezer ember ebből az összegből kényszerült megélni.

Majdnem 191 ezer ember viszont – azaz a regisztrált munkanélküliek fele – úgy keresett állást júliusban, hogy közben semmilyen ellátást nem kapott. Ez azt jelenti, hogy az idén júliusban csaknem 80 ezerrel többen maradtak ellátás nélkül munkanélküliként, mint tavaly, de még idén júniushoz képest is 15 ezerrel többen vannak azok, akik lényegében a semmiből élnek.

A munkanélküliségi elszabadulását ugyanakkor meg lehetett volna előzni, vagy legalábbis fékezni lehetett volna, ha a kormány hamarabb lép tavasszal. A Kurzarbeit magyarosított változatára, azaz a rövidített munkaidő melletti állami bértámogatási programra azonban a veszélyhelyzet március közepi kihirdetése után még másfél hónapot várni kellett. Mire elindult, már tízezrek kerültek az utcára, hiszen sorra álltak le az üzemek és zártak be a boltok, éttermek. A kormány egy kiszivárgott háttéranyag szerint eredetileg egymillió munkahelyet szeretett volna megmenteni a Kurzarbeit programmal. Nem így történt: hétfőig alig 205 ezer, részmunkaidőbe átsorolt munkavállaló után igényelték a cégek az amúgy nem túl bőkezű, három hónapig járó, legföljebb havi 112 ezer forintos bérkiegészítést. A munkáltatók szerint azonban ez is több volt, mint a semmi.

Az induláskor úgy gondoltuk, ha 150 ezer munkahelyet sikerül a bértámogatással megmenteni, az már sikernek mondható. Ennél pedig többen vettek részt a programban – értékelt érdeklődésére Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke. A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökéhez, Kordás Lászlóhoz hasonlóan ő is azt mondja: a programot meg kellene hosszabbítani.

A bérkiegészítésre ugyanakkor már csak augusztus 31-ig lehet jelentkezni, a kormány pedig többször is leszögezte a napokban: nem kívánnak hosszabbítani, mert nincs rá igény. Rolek Ferenc ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: lehet, hogy most kisebb az érdeklődés, de ősszel, ha jön a járvány újabb hulláma, ismét szüksége lehet a cégeknek a bértámogatásra. A magyar gazdaság erősen függ a nyugat-európai gazdaságtól, így ha ott problémák lépnek fel, az ellátási láncok megszakadása miatt a hazai vállalkozások is nehéz helyzetbe kerülhetnek, még ha sikeresen védekezünk is a járvánnyal szemben. Nem csak amiatt állhat le egy gyár, mert felüti a fejét a vírus, hanem amiatt is, ha nem jön a beszállítótól alapanyag, vagy nincs kereslet a termékre. A turizmusban a magyar vendégek a nyári hónapokban valamelyest ellensúlyozni tudták a külföldi turisták elmaradását, ám ősszel és télen erre már nem lehet számítani – magyarázta. Szerinte ezekre a helyzetekre megfelelő keretet nyújtana a részmunkaidős bértámogatás, ezért azt mindenképpen fenn kellene tartani.

(Varga Dóra)