Azok a hatvanas évek

Margaret és Peter egy festői déltengeri szigeten találkozott. Munkakapcsolatnak indult, de megkedvelték egymást. Sokat úsztak együtt. Peter elárulta, vonzódik a lányhoz. Margaret zavarba jött, szólt a főnökének.

Történetünk az Egyesült Államokban játszódik, a múlt század legendás hatvanas éveiben. Nem zaklatási ügy, hanem a korszakra igencsak jellemző bizarr tudományos kísérlet. Egy John Lilly nevű amerikai orvos, pszichoanalitikus és filozófus (1915–2001) a fejébe vette, megtanít delfineket emberi nyelven – tehát angolul – beszélni, amitől szerényen „világtörténelmi jelentőségű áttörést” várt.

Ötletére fölfigyelt a NASA. Az űrkutatási hivatal éppen a Holdra szállást készítette elő, de merészen nézett távolabbra is. Úgy gondolták, a fajok közötti kommunikáció hasznos előtanulmány lesz arra az esetre, ha majd földönkívüliekkel kell szót érteniük. Temérdek pénzt adtak a kísérletezgetésre, amiből a szépreményű kutató medencés laboratóriumot rendezett be a Karib-tengeri St. Thomas szigetén (1963).

Nyelvoktatónak egy lelkes önkéntest, az egyetemről frissen kimaradt, 22 éves Margaret Howe-t szemelte ki. Peter pedig, ne kerülgessük tovább, a program palackorrú delfinje volt. A fiatal hím a beszédtanulásban nem jeleskedett – egy kezdő papagáj lepipálta –, annál célratörőbben dörgölőzött a víz alatt. Margaret tanácstalansága érthető, polgári családokban ritkán készítik fel a lányokat, hogyan reagáljanak tengeri emlősök szenvedélyes közeledésére.

A konzílium úgy határozott, hogy a kísérlet sikere érdekében nem szabad makacs visszautasítással Peter kedvét szegni. Margaretnek tehát áldozatot kellett hoznia a haladásért, legalább gyengéd kézmozdulatokkal. Hogy, hogy nem, a történteket megneszelte a Hustler magazin, és „szenzációs” cikket közölt Interspecies Sex (Fajközi szex) címmel, erotikus rajzzal illusztrálva.

Margaret csak fél évszázad elteltével, a The Girl Who Talked to Dolphins (A lány, aki delfinekhez beszélt) című dokumentumfilmben tárulkozott ki, egy sokat megélt idős hölgy kifinomultságával és bölcsességével. Értelmezése szerint érdeklődésük kölcsönös volt ugyan, de eltérő természetű: a delfiné szexuális, az övé szigorúan tudományos.

Lilly doktor LSD-t is adott a delfineknek, de asszisztense kérésére Peter nem kapott, csak a két nőstény, Pamela és Sissy. Az ötletgazda szorgosan kísérletezett önmagán is, legszívesebben tudattágítókkal. Három évbe telt, mire a NASA-nál belátták: a kitágult pupillájú neurológus, minden igyekezete dacára, nem visz közelebb idegen civilizációk megértéséhez, a delfinek pedig sosem jutnak el kezdő társalgási szintre.

Elzárták a pénzcsapot, az ígéretes program félbeszakadt. A polihisztor orvos túltette magát a csalódáson, tovább fürkészte az univerzum titkait szintén experimentális hajlamú barátai, Allen Ginsberg és Timothy Leary társaságában. Margaret Howe férjhez ment egy fotóshoz – „egy emberi lényhez”, hangsúlyozza a félreértések elkerülésére –, boldog családanya lett. Ám Petert, bohó ifjúságának emlékét, sohasem feledte.