Akarja-e, hogy majd a második hullám idején egy budapesti nemzetközi labdarúgó mérkőzésen próbáljuk ki, berobbantja-e a járványt, ha beengedünk a szuperkupára húszezer magyart és külföldit? Ez a kérdés speciel kimaradt a nemzeti konzultációból, így nem tudni, hány magyar szeretné vásárra vinni a bőrét a szeptemberre meghirdetett Bayern-Sevilla meccs kedvéért.
Az viszont konzultáció nélkül is kiderült, hogy a kormánynak mi az álláspontja: halálos nyugalommal engedte meg az UEFA-nak, hogy kísérleti nyúllá tegye a magyarok ezreit. Miután más nem jelentkezett a megtisztelő feladatra, hogy potenciális áldozat legyen az Európai Labdarúgó-szövetség milliárdos bizniszének oltárán, az UEFA hálás, amiért Budapesten tesztelheti, mi lesz, ha újra tömegrendezvénnyé válnak a futballmérkőzések.
Miután a kormány döntött helyettünk, a kérdés már csak az: miért is kockáztatják az egészségünket? A hivatalos magyarázat szerint azért, hogy az UEFA megvizsgálhassa, milyen hatása van annak, ha több ezer ember szurkol újra egy meccsen. Az csak a kisebbik baj, hogy az ember azt hinné, ha már mindenképp beteggé akarják tenni, akkor ennél azért valamivel többért, magasztosabb célért teszik kockára egészségét. Ráadásul valójában még az sem világos, hogy tanulhat-e bármit a világ, pláne Magyarország a nagy meccsből. Bebizonyítjuk például, hogy ha összeengedünk több ezer embert, akkor vagy berobban a járvány vagy nem? Emellett árulkodó az is, hogy a mérkőzés előtt kevesebb mint egy hónappal épp csak azt nem árulja el a magyar és az európai labdarúgó-szövetség: kik, mit és miként vizsgálnak majd a kísérleti meccsen. Nyugtalanító, ha azért hallgatnak, mert még nincs terv, és úgy gondolják, a hátralévő szűk harminc nap alatt dobnak majd össze valami vizsgálati tervet.
Az pedig rémisztő, ha tudják, csak nem mondják meg, hogy mi a terv. Mert ezek szerint úgy látják, nemcsak ahhoz nincs közünk, akarunk-e kísérleti nyúllá lenni, hanem ahhoz sincs, hogy miért és miként tesznek minket azzá.