A nagyjából 23-19 ezer évvel ezelőtt, az úgynevezett utolsó glaciális maximum idején a Föld átlagos hőmérséklete 7,8 Celsius-fok volt, 7 Celsius-fokkal hűvösebb, mint 2019-ben – közölték a tudósok.
Bizonyos régiók sokkal hűvösebbek voltak, mint a globális átlag. A sarkvidékek jóval hidegebbek lehettek, mint a trópusok, az Északi-sarkvidék hőmérséklete 14 fokkal volt alacsonyabb, mint a világátlag.
A szakértők számításaikat zooplanktonok (állati planktonok) apró kövületeinek kémiai vizsgálatára, valamint más típusú planktonok fennmaradt zsírszerkezetének elemzésére alapozták. Ezek a planktonok a vízhőmérséklet változásának hatására maguk is változnak. Az így kapott információt aztán belehelyezték a klímamodell-szimulációkba, melyek segítségével kiszámították az átlagos globális hőmérsékletet.
„A múltbéli klímajellemzőkről szóló ismeretek informálnak egyedül arról, mi történik valójában, amikor a Föld nagy mértékben lehűl vagy felmelegszik. Így jobban meg tudjuk határozni, mire számíthatunk a jövőben” – mondta Jessica Tierney, az Arizonai Egyetem paleoklimatológusa, a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője.
A legutóbbi jégkorszak alatt, amely mintegy 115-11 ezer évvel ezelőtt zajlott, a nagy emlősök – köztük a mamutok, a masztodonok, a gyapjas rinocéroszok – jól alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz.
Az emberek a jégkorszak során léptek először Észak-Amerika területére azon a földhídon, amely egykor Szibériát és Alaszkát kötötte össze, mivel akkor a tengerszint jóval alacsonyabban volt, mint ma.
„Érdekes, hogy Alaszkát akkoriban nem borította teljesen jég. Volt egy jégmentes folyosó, amelyen át az emberek átjuthattak a Bering-szoroson át Alaszkába. Közép-Alaszka tulajdonképpen nem volt olyan hideg, mint ma, így a jégkorszaki ember számára viszonylag jó területnek bizonyult a letelepedésre” – mondta Tierney.
