Hosszú sor a csekinnél, ne ide álljon, hanem oda, csomag mennyi, ide álljon, mondom már, egy kis türelmet, itt a sor vége, ne pofátlankodjon, ezt nem viheti be, azt sem viheti be, ne próbálkozzon, ez a gyógyszerem, na jó, azt viheti, zakót le, cipőt le, övet le, ha van pészmékere, szóljon, más is a sorára vár.
„A járat késik”. Nem a légitársaság a hibás, hanem az a buta járat. Az késik. „Kedves utasaink”. Nem vagyunk kedvesek. Tolakodók vagyunk, ráérősök, vagy elkésők. Izgatottak, pánikolók, panaszkodók.
Túl nagy a csomag. Ne oda tegye. Ide se tegye. Kiszállásnál nem találja majd. Majd jön valaki, és segít. Mindenki oldja meg maga. Kapcsolja be magát. Szeretnék kimenni. Most nem lehet. De most kell. Akkor sem. Kapcsolja be magát. Középső ülés. Én az ablak mellé kértem. Mindegy. Örüljön, hogy nem egy száz kilós, izzadós ül maga mellett, aki félálomban a vállára hajtja a fejét.
Indulunk. Nem indulunk. Kis türelmet kérünk. Két utasra még várunk. Kaphatnék egy pohár vizet? Kis türelmet. Kis türelem volt már, most még egy kis türelmet kérnek. Kapcsolja be magát. Üléstámlát függőleges állásba. Úgy.
Még mindig nem indulunk. Addig is ott a fedélzeti magazin. Az utasok szeretnek nyaralásról olvasni. Két hét tengerparton. Nyaralás egyenlő tengerpart, fürdőruhában, naptejjel kenegetve, napszemüvegben. Mindenki fiatal, jóképű és jókedvű, mindenki sokat napozik és jókat eszik. Minden szállodában van uszoda és francia séf, fontos, hogy jó szőrös legyen a keze a fotón, attól francia. Integetnek. Nyaralunk.
Fedélzeti biztonsági bemutató. Mi minden történhet velünk, amire nem szeretnénk számítani? Mutatja a fiatal-légiutas kísérő, pikk-pakk, követni is alig lehet. Ha csökkenne a kabinnyomás, az oxigénálarcok automatikusan megjelennek. (Ez kedves gesztus.) Rántsák maguk felé a legközelebb esőt, így megindul az oxigén áramlása. (Melyik lehet a legközelebb eső?) A gumiszalag segítségével erősítsék a fejükre úgy, hogy orrukat és szájukat befedje (Ez, mondjuk, logikus, máshová nem tennénk), és lélegezzenek nyugodtan. (Vajon lehet nyugodtan lélegezni, amikor csökken a kabinnyomás, és éppen a legközelebb eső oxigénálarcot próbálja az ember az arcára erősíteni?) Jegyezzék meg az Önökhöz legközelebb eső kijáratot, melyhez vészhelyzet esetén jelzések mutatnak (Melyik esik a legközelebb?)
A mentőmellények az ülések alatt találhatók zárt tasakban. Abban az esetben, ha a légiutas-kísérők erre utasítást adnak, a mentőmellényeket vegyék ki a tasakból, és bújtassák át a fejükön. (Ennél mi sem egyszerűbb.) A hevedert elől kapcsolják össze, és erősítsék a derekukra. A gép elhagyása után rántsák meg a két piros fület, így a mellény automatikusan felfújódik. (Reméljük.) "Kellemes utazást kívánunk.”
Mi lesz velem, ha majd ott állok a gép ajtajában? Megtalálom-e időben a piros füleket? Mellettem egy fiatalember a telefonján levelezik, mögöttem egy középkorú nő sminkel, egy idős házaspár civódik valami semmiségen.
Ők vajon megtalálják?