A Covid járvány kapcsán 2020 július elején 160 vakcina kísérletről tudtunk, illetve 21 vizsgálatról a témában. Természetesen hónapok kellenek ahhoz, hogy valamelyik oltóanyagból elfogadható termék legyen, de így is háromnegyedük érett kísérleti, majdnem kész fázisban lehet. S a részprojektek nemzetközi jelenléte is fontos lehet a kutatási hálózatokban, ahogy érdekes lehet az egyes részszíntereken megfogalmazódó konkrét, azonnali fogyasztói megrendelés is.
A legegyszerűbb a gazdag országok vakcina felhasználóinak ellátása lesz. Az igazi konfliktusok a közepes fejlettségi szinteken fordulhatnak elő, például nálunk. Hiszen az igények csak egy kis hányadát tudjuk kielégíteni. A legkülönfélébb csoportoknak nem jut majd belőle, és ezek közül sokan megpróbálnak majd különféle erőszakos módokon vagy nyilvános vitákkal hozzáférni az elvben elérhető, de gyakorlatilag mégsem hozzáférhető vakcinákhoz. A szegényebb térségeknek közben esetleg hónapokig tovább kell majd várniuk, s közben az áldozatok száma növekszik. Ebben az átmeneti időszakban folyni fog a küzdelem a szabadon nem elérhető vakcinákért az illegális piacokon, nem megengedett eszközökkel is. Remélem, hogy nem fajul idáig a helyzet, de azért sor kerülhet valamilyen vakcina háborúra is. Mindenesetre változni fog a gyártás politikai környezete, megpróbálkoznak a kooperációval, s ha tudnak, megpróbálnak szokatlan módokon hozzájutni az anyaghoz. Eddig ismeretlen függőségek kezdenek működni. Felértékelődnek majd a legmegbízhatóbb partnerek, különösen az amerikaiak. A megbízhatóság viszonylagossága, illetőleg annak különleges kereskedelmi értéke már sok éve kiemelt szereppel bír az orvosságbizniszben. A Viagra példájából kiindulva – óriási üzlet a helyettesítőivel és különleges hamisítványaival való kereskedelem is –, miért ne indulhatna be azonnal a Covid-vakcina piac is, igazi termékekkel és különböző mértékű hamisítványokkal? Erre egész gyógyszeripari ágazatok és nagyüzemek léteznek például a Távol-Keleten. Miért ne próbálkozzanak egy ilyen értékes részpiacon?
És akkor még nem beszélünk a megmaradó töredékfertőzésekről, amelyeket nem lehet teljesen kiirtani. Ez még akkor is így lehet, ha a hamisítási példákkal szemben – ahogy az ENSZ főtitkár is jelezte – itt globális közjavakról van szó. Persze valódi közjavak addig nem léteznek, amíg valakik a vakcinához nem férnek majd hozzá, bármilyen szűk forgalmazási keresztmetszetből következően.
A hatóanyag előállítására valószínűleg csak néhány nagy, legfeljebb egy tucat cég lesz képes. De rajtuk kívül is csak néhány tucat lehet kész a végső beállításra és kiszerelésre. Azt viszont nem tudjuk, hogyan fog hatni erre a piacra, hogy állítólag a kínai és orosz gyógyszergyárak is nagy erőkkel rámozdultak a vakcina versenyre. Az egész vakcina ügy ugyanakkor kiemelkedően fontos nemzetközi politikai presztízskérdés is. Ha a nyugati nagy gyártók a kínaiakhoz és az oroszokhoz képest megbízhatóak – és esetleg több mint egy lépésre lemaradnak –, az átrendezheti az országok presztízs-sorrendjét. Mindenki, ami már a célegyenesben van, ennek központi politikai jelentőséget is tanúsít. Ez máris látható az első, a témába vágó orosz és izraeli politikai közleményekben. A világ legnagyobb vakcina gyártója egyébként ma már a Serum Institute of India, egy indiai vállalat. Pillanatnyilag nekik van a legnagyobb gyártókapacitásuk. Természetesen ők majd az első pillanattól nagy tömegeket lesznek képesek otthon beoltani. A kicsik és szegények ebben a versenyben inkább vesztesek lesznek.
A nemzetközi vakcina kereskedelem azonban nem fogja feltétlenül másolni, vagy leképezni a nemzetközi kereskedelmet. A jó módú csoportok önmagukban is visszaszorulhatnak, emiatt visszaeshet a reprezentatív iparágak (például autóipar és beszállítói) termelése. Ez mind érzékenyen érintheti a vakcina piacokat, és el kell adni kevésbé frissen piacot formáló vásárlóknak is. S akkor még nem beszéltünk az EU lehetséges lépéseiről. A járvány első napjaitól kezdve az EU szabályozta a felhasználható anyagok forgalmát, és biztosan így fogják szabályozni a vakcina forgalmat is. Ami a hozzánk hasonló erejű, kisebb EU tagállamoknak az előnyükre válhat.
Minden valószínűség szerint működni fognak a vakcina kereskedelmet szabályzó mechanizmusok is – ahogy ilyenek eddig is léteztek. Az első ezek közül a CEPI (the Coalition for Epidemic Preparedness Innovations), amelyet a Bill & Melinda Gates Foundation Gavi nevű nemzetközi civil szervezete és mások raktak össze. Ez a szegények ellátását hivatott felgyorsítani a gyártás segítésével, illetve csökkentené a sorban állást Dél-Ázsiában, Dél-Afrikában és Latin-Amerikában. Közben a franciák, a németek, az olaszok és a hollandok is összeraktak egy szervezetet, az úgynevezett Inclusive Vaccine Alliance-ot: a szövetség célja, hogy együtt tárgyaljanak a vakcina iparral. A kínaiak pedig a nyáron a WHO-ban bejelentették, hogy ha készen lesznek, szándékukban áll a vakcinát megosztani a világgal. De hogy ez mikor lesz esedékes, az még nem világos.
Az amerikaiak viszont nem békülékenyek. Egyfelől azt állítják, a kínaiaknak maguknak is kell az anyag, akkor miért adnának másoknak? Másrészt a remdesivirből, az egyik első, hatékonynak tűnő vakcinából bejelentésük szerint kellő készlettel rendelkeznek, viszont az első három hónapban nem adtak belőle kipróbálásra sem az angoloknak, sem az EU-nak. Közben kibontakozott egy amerikai vita a pesszimisták és az optimisták között. A pesszimisták – leegyszerűsítve – úgy hiszik, az amerikaiak még a barátoktól sem függhetnek, ha jót akarnak maguknak. És ez a többségi álláspont. Érthető, hogy az amerikaiak szokatlan a viszonylagos gyengeségük, de ez még rosszabb a kis szövetségeseknek.
S van a vakcina történetnek itt, Közép-Európában még egy metszete. Az erősödő karantén tovább feszíti az utazási korlátozásokat, a közép-európai értelmiség azonban nehezen viseli az utazáshiányt. Nem Balira vágyik elsősorban, hanem egymáshoz. Mi megszoktuk, hogy egy térben élünk, ezért a korlátok itt még inkább feszítenek, korlátozzák az életmódot. A vakcina hiány, illetve a késlekedés itt már térkorlátozó, visszanyomorító hatással bír. Itt már nagyon nehéz tovább várni. A többmilliós nagyvárosokban megtanítható a túlélés, de a kárpát-medencei kisvárosok értelmiségét elnyomorítja.
A szerző szociológus