– Elutasítjuk az egyetem modellváltásáról szóló törvényt a jelenlegi formájában, a kuratórium és a felügyelőbizottság kinevezésének módját, egyben a kinevezett személyeket – fogalmazott L. Nagy Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épületét megszálló hallgatók képviseletében. A tiltakozásuk rövidtávú célja, hogy fizikailag akadályozzák meg az egyetem fölé kinevezett Színház- és Filmművészetért Alapítvány vezetőségének, különösen Vidnyánszky Attilának az intézménybe való bejutását. - Követeljük jelenlegi kuratóriumi tagok lemondását - hangsúlyozták kedd délutáni közös nyilatkozatukban az elfoglalt épületnél.
A követeléseik lényege, hogy mindent állítsanak vissza az átalakítás előtti állapotra, az egyetemi Szenátus kapja vissza jogköreit, illetve hogy az állam ne vonuljon ki teljesen az egyetem fenntartásából.
A hallgatók kedden egy belső fórumon egyeztettek az egyetemfoglalás következő napjairól, ennek folyamatáról a későbbiekben adnak tájékoztatást.
– Azt szeretném, hogy ezek a fiatalok egy szabad országban élhessenek – mondta egy idős asszony, aki egy kisebb élelmiszercsomagot adott át a tiltakozóknak. Tucatszámra érkeztek a hasonló felajánlások: az egyetem előcsarnokában a sátrak és a fekvőhelyek mellett egyre halmozódik a hallgatók ellátmánya. Az SZFE előtt elhaladó autósok közül sokan dudálva vállaltak szolidaritást, de akadtak, akik indulatukkal kevésbé bírva Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját szidalmazták.
– Nem lesz szabadság ott, ahol nem tesznek érte, ahol nem hoznak áldozatot – mondta lapunknak Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője, aki szimbolikusan egy palack bort és két cipót adott át az egyetemi hallgatóknak. A MET a közelmúltban ugyancsak érintettje volt a kormányzat oktatáspolitikai átalakításainak: a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó iskoláik támogatását megfelezte az oktatási tárca, jövőre pedig teljesen fel is számolja azt. – Ez egy gaztett, rombolás – mondta az egyetemet és az egyház iskoláit érintő intézkedésekről Iványi. Hogy szerinte meddig tarthatnak ki a hallgatók, azt mondta, a tisztességes állapot kivívása érdekében "a jogszabályokat látványosan meg kell szegni és nem lehet annak megváltoztatásáig várni, a szabadságért való küzdelem nem lehetőség, hanem kötelesség".
A szorgalmi időszak hivatalosan egy hét múlva kezdődik, Csernai Mihály HÖK-elnök kedden a hvg.hu-nak azt mondta, a hallgatói önkormányzat szerint jó eséllyel addig ki is tartanának. Ha az egyetemet irányító kuratórium bejelentést tesz, a jogszabályok szerint a kerületi önkormányzatnak birtokvédelmi eljárás keretében 15 napos határidőn belül ki kell vizsgálnia az ügyet és határozatot hozni, vagyis a hallgatóknak a számukra kedvezőbb esetben is legfeljebb két hetük lenne a tiltakozásra úgy, hogy rendőrökkel ne távolíthassák el őket.
„Magam részéről végtelenül szomorú vagyok, hogy ennyire elfajultak a dolgok, meg tudom érteni az SZFE-s hallgatótársaim csalódottságát és frusztráltságát. Fájó, hogy mindkét oldal empátiát és kölcsönös, konstruktív kommunikációt várt el a másiktól - mi is megpróbáltuk ennek fontosságát hangsúlyozni - ám ennek ellenére ettől most fényév távolságra vagyunk. Ebben a folyamatban a hallgatók sérülhetnek a legtöbbet. Nem feltétlenül a struktúraváltás vagy a kuratóriumi tagjai miatt lesz egy egyetem hallgatóként jó vagy rossz hely, ami a legtöbb kárt okozza, az a hosztilis atmoszféra, ami a helyzet látszólagos feloldhatatlanságából eszkalálódott. "A fejünk fölött lövöldöznek", fogalmazta meg az egyik SZFE-s hallgatótársam nagyon érzékletesen, szerintem is ez történik. Ez már rég nem arról szól, hogy a struktúraváltás jó szakpolitikai lépés-e, vagy hol kellene a koncepción finomítani - hanem arról, hogy kinek van igaza. Ezért lesz nehéz az előrelépés - mindkét oldalnak megvan a maga igazsága, amiből nem hajlandó engedni. Az egyetem működésének megváltozott menetéről sajnos nem tudok megalapozott véleményt formálni, mert bár megpróbáltam megszerezni az alapító okiratot és szmsz-t, még nem kaptam meg. Az biztos, hogy a szenátusok jogkörei jelenleg is nagyban függnek a kancellárok és a konzisztóriumok egyetértésétől, a rektorokat bár a szenátus választja, de a miniszter terjeszti fel, és a köztársasági elnök nevezi ki. Az egyetemi autonómia helyiértékének megváltozásáról azért nehéz nyilatkozni, mert nem tudjuk, hogy a struktúraváltó egyetemeken milyen gyakorlat fog kialakulni. Arra kell törekednünk, és mindenhol hangsúlyozni a fontosságát, hogy az egyetemi ügyekbe továbbra is legyen beleszólása az egyetemi polgároknak, köztük a hallgatóknak - hiszem, hogy ez az alapja egy jó intézményi működésnek -, aztán az egyetemek és a fenntartó majd úgyis eldönteni, hogy jó-e a javasolt irány, vagy sem. A kérdést, hogy a kancellárok és konzisztóriumok, vagy a kuratóriumok világában lesz jobb a felsőoktatásnak, az idő sajnos még nem döntötte el. A kialakult puskaporos hangulat viszont jól bizonyítja, hogy a jövőben egyik intézményben sem célravezető ennyire gyorsan, kevés valódi kommunikációval, és konszenzus nélkül megvalósítani egy ilyen volumenű átalakítást. Személy szerint bízom abban, hogy a struktúraváltás a megfelelő garanciákkal jó iránya lehet a felsőoktatásnak, hiszen a modellváltásban érintett többi intézmény hallgatói önkormányzatának visszajelzései alapján úgy látjuk, hogy az átalakításokkal kapcsolatos tárgyalásokba tevőlegesen is részt vehetnek, és ott megjeleníthetik a hallgatói érdekeket. Remélem, hogy a helyzet jövőbeni, előre még nem látható feloldása után az SZFE-s hallgatótársaink is egy olyan egyetemre járhatnak majd, ahol a falakban már nem látszanak a golyónyomok.”
