HÖOK: Szomorú, hogy ennyire elfajultak a dolgok

Az egyetemfoglalásról a Hallgatói Önkormányzatok Országos konferenciájának elnöke, Murai László az alábbi levelet juttatta el:

„Magam részéről végtelenül szomorú vagyok, hogy ennyire elfajultak a dolgok, meg tudom érteni az SZFE-s hallgatótársaim csalódottságát és frusztráltságát. Fájó, hogy mindkét oldal empátiát és kölcsönös, konstruktív kommunikációt várt el a másiktól - mi is megpróbáltuk ennek fontosságát hangsúlyozni - ám ennek ellenére ettől most fényév távolságra vagyunk. Ebben a folyamatban a hallgatók sérülhetnek a legtöbbet. Nem feltétlenül a struktúraváltás vagy a kuratóriumi tagjai miatt lesz egy egyetem hallgatóként jó vagy rossz hely, ami a legtöbb kárt okozza, az a hosztilis atmoszféra, ami a helyzet látszólagos feloldhatatlanságából eszkalálódott. "A fejünk fölött lövöldöznek", fogalmazta meg az egyik SZFE-s hallgatótársam nagyon érzékletesen, szerintem is ez történik. Ez már rég nem arról szól, hogy a struktúraváltás jó szakpolitikai lépés-e, vagy hol kellene a koncepción finomítani - hanem arról, hogy kinek van igaza. Ezért lesz nehéz az előrelépés - mindkét oldalnak megvan a maga igazsága, amiből nem hajlandó engedni. Az egyetem működésének megváltozott menetéről sajnos nem tudok megalapozott véleményt formálni, mert bár megpróbáltam megszerezni az alapító okiratot és szmsz-t, még nem kaptam meg. Az biztos, hogy a szenátusok jogkörei jelenleg is nagyban függnek a kancellárok és a konzisztóriumok egyetértésétől, a rektorokat bár a szenátus választja, de a miniszter terjeszti fel, és a köztársasági elnök nevezi ki. Az egyetemi autonómia helyiértékének megváltozásáról azért nehéz nyilatkozni, mert nem tudjuk, hogy a struktúraváltó egyetemeken milyen gyakorlat fog kialakulni. Arra kell törekednünk, és mindenhol hangsúlyozni a fontosságát, hogy az egyetemi ügyekbe továbbra is legyen beleszólása az egyetemi polgároknak, köztük a hallgatóknak - hiszem, hogy ez az alapja egy jó intézményi működésnek -, aztán az egyetemek és a fenntartó majd úgyis eldönteni, hogy jó-e a javasolt irány, vagy sem. A kérdést, hogy a kancellárok és konzisztóriumok, vagy a kuratóriumok világában lesz jobb a felsőoktatásnak, az idő sajnos még nem döntötte el. A kialakult puskaporos hangulat viszont jól bizonyítja, hogy a jövőben egyik intézményben sem célravezető ennyire gyorsan, kevés valódi kommunikációval, és konszenzus nélkül megvalósítani egy ilyen volumenű átalakítást. Személy szerint bízom abban, hogy a struktúraváltás a megfelelő garanciákkal jó iránya lehet a felsőoktatásnak, hiszen a modellváltásban érintett többi intézmény hallgatói önkormányzatának visszajelzései alapján úgy látjuk, hogy az átalakításokkal kapcsolatos tárgyalásokba tevőlegesen is részt vehetnek, és ott megjeleníthetik a hallgatói érdekeket. Remélem, hogy a helyzet jövőbeni, előre még nem látható feloldása után az SZFE-s hallgatótársaink is egy olyan egyetemre járhatnak majd, ahol a falakban már nem látszanak a golyónyomok.”