A járványtól megroggyant Oroszország most is nagyon nagyban gondolkodik

Hosszan lehetne sorolni, milyen, főként állami forrásokból megvalósuló, nagyszabású ipari és infrastrukturális építkezések folynak szerte az országban.

A koronavírus járványtól megroggyant Oroszország továbbra is gigantikus tervek kidolgozásán, sőt megvalósításán dolgozik, amelyek még egy ereje teljében lévő nagyhatalom erőforrásait is próbára tennék. Hosszan lehetne sorolni, milyen, főként állami forrásokból megvalósuló, nagyszabású ipari és infrastrukturális építkezések folynak szerte az országban.

A világ második legnagyobb földgázfeldolgozója évi 40 milliárd köbméter teljesítményével az Amuri lesz. A távol-keleti Szvabódnij város mellett épülő üzemben a kínai exportra szánt gázt dolgozzák majd fel. A gyár héliumtermelése is számottevő lesz: 60 millió köbméter évente. 2015-ben láttak hozzá az építkezéshez, és 2025-re szándékoznak teljesen befejezni. 790 milliárd rubelre becsülik a beruházás nagyságát (egy rubel jelenleg négy forintot ér).

Már működik Szibériában Oroszország legnagyobb petrolkémiai komplexuma, amely 650 milliárd rubelért épült. Az irkutszki létesítmény maximális kapacitása évi 500 ezer tonna polipropilén.

A sok száz milliárd rubeles beruházások közé tartozik az észak-szibériai Jamal-félszigeten épülő gázfeldolgozó, Volgográd közelében egy bányászati és feldolgozó üzem, a Permi régióban egy műtrágyagyár, Bogucsanszkban pedig egy alumíniumkohó.

Különösen figyelemre méltó az a Szentpétervár közelében, a Finn-öböl déli partján több mint 2.1 milliárd dollárért (mintegy 160 milliárd rubelért) modernizálódó kikötő. Uszt-Lugával akarják kiváltani azokat az észt és lett kikötőket, amelyeket korábban Oroszország árutranzitra használt. 2022-re szeretnék elérni az évi 200 millió tonna áruforgalmat (2019-ben ennek csak a fele volt), 2030-ra pedig Rotterdam után a világ második legnagyobb kikötőjéé álmodják ide. A lehetőség Kínát sem hagyja hidegen, szeretne bekapcsolódni, hogy saját létesítménnyel innen nyisson új ablakot Európára. Közben az eredetileg alig kétezres falu lakossága több tízezresre duzzad – ez az első teljesen új város, amely a Szovjetunió felbomlása után épült. Ezzel Uszt-Luga nem lesz sokáig egyedül, Egyre-másra kerülnek nyilvánosságra azok a nagyszabású tervek, amelyek együtt járnak új települések, egész kisvárosok létrejöttével, a jelek szerint a járvány ellenére sehol nem állt le teljesen a munka.

A Kreml a legnagyobb gazdasági nehézségek közepette is megkülönböztetett figyelmet fordít az Északi-sarkvidék és ezzel szoros összefüggésben az északi flotta fejlesztésére. Augusztusi hír, hogy a védelmi minisztérium létrehozza a sarkvidéken az „úszó benzinkutak” flottáját. A sorozat Pasin akadémikus nevét viselő vezérhajója idén elkészült, és már szolgálatba is állt az Északi flotta kötelékében, néhány éven belül pedig hat ilyen tartályhajó áll majd bevetésre készen. Nemcsak arról van szó, hogy ezek a tartályhajók üzemanyaggal látják majd el az itt közlekedő hajókat, hanem arról is, hogy a sarkvidéki orosz infrastruktúra szerves részeivé válnak. Az Északi-sarkvidék part menti infrastruktúrája számára is biztosítani fogják az erőforrásokat.

Technológiai értelemben mindezt elhomályosítja az orosz atomipar hivatalos lapjának nyári közlése, amely szerint avatásra kész a minden eddiginél nagyobb jégtörő, az új generációs „Artyika”. A 173 méter hosszú, 34 méter széles, 33,5 ezer tonna vízkiszorítású atomjégtörő a három méter vastagságú jéggel is megbirkózik, de alkalmazható a szokásosnál sekélyebb vizeken, sőt a nagyobb folyókon is. A hajó azonban csak jövőre éri el teljes kapacitását, miután lecserélik hajtóművének egyik, az építés közben megrongálódott. Addig is képes azonban arra, hogy utat törjön a nyersanyagot szállító hajókaravánok számára. Atomreaktorát csak hét évente kell feltölteni.

Közben már döntés született egy minden eddiginél nagyobb, Rosszija (Oroszország) nevű atomjégtörő felépítéséről, amelyet 7 év alatt szeretnének elkészíteni. Több mint kétszáz méter hosszú, az „Artyikánál” kétszer erősebb, 75 ezer lóerős lesz, az ára pedig legalább a háromszorosa, 120 milliárd rubel (1.6 milliárd dollár).

Az orosz kommentátorok nem kis büszkeséggel állapítják meg, hogy ezen a téren az Egyesült Államok lemaradt. Nincs atommeghajtású jégtörője, nagy és közepes kapacitású jégtörője is összesen csak kettő. Igaz, nincsenek is olyan nagyszabású tervei az északi sarkvidéken, mint Oroszországnak.