Matolcsy meséi

Mennyire lehet hiteles az a monetáris politika, amelyet egy olyan jegybankelnök irányít, aki alig két hónappal ezelőtt még így ujjongott: "Túl vagyunk a nehezén, Magyarország megnyerte a járványkezelés első szakaszát." Matolcsy György mindebből azt a következtetést vonta le, hogy ez már felér egy végső győzelemmel.

Jobban tette volna, ha csendben marad! Az elnöknek tán még megbocsátható lett volna, hogy nem számolt azzal: a szeptember minden eddiginél több koronavírus fertőzöttel köszönt be. De bombasztikus kijelentése enélkül sem állta volna ki a reális helyzetértékelés próbáját. Talán már a kormányfő is kezdi belátni, hogy a válságkezelésről semmiképpen sem lehet elmondani, s hogy a jó vizsga voltaképpen bukás: ezért is utasította minisztereit, hogy ebben a hónapban készítsenek új gazdaságvédelmi csomagot.

Ha az epidemiológiai ismeretekből elbukott is Matolcsy, blöffjei ellenére élhetett egy csipetnyi remény, hogy talán az egykori közgazdasági egyetemi tanulmányaiból, kutatói, kormányzati, jegybanki tapasztalataiból fel tud idézni valami máig hasznosíthatót. De sajnos meggyőződhettünk arról, hogy 65 éves fejjel már ez sem megy. A vállalkozók honlapjának álcázott Növekedés.hu portálon, amelyet talán azzal a céllal hoztak létre, hogy rendre helyt adjon Matolcsy az eklektika minden jegyét magukon hordozó írásainak, most éppen arra buzdít az MNB elnöke, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot el kell engedni, de 2022 után kötelező lesz visszafordulni az egyensúly és növekedés bevált receptjéhez. Arra nem lehet hivatkozni - állítja -, hogy netán ne lenne elég pénz a kiadások fedezetére, hiszen "a magyar gazdaságtörténetben példátlan pénzügyi forrásbőség lép fel az Európai Unióból, az MNB programjai révén, a bankrendszerből, valamint a családi és vállalkozói megtakarításokból."

A cikk ország-világ okulására a honlapon párhuzamosan angolul is megjelent, hiszen a merész elképzelések okozta élményből vétek lett volna a nyelvünket nem beszélők népes táborát kirekeszteni. Így a brüsszeli bürokraták is szájtátva olvashatják, hogy a magyar jegybankelnök - a még el sem fogadott - uniós támogatások összegére is úgy tekint, mint amit osztogatásra, túlköltekezésre lehet majd felhasználni. Azon meg a hazai vállalkozók népes serege álmélkodhat, hogy Matolcsy a nem létező megtakarításaikat is úgy tartja számon, mint álmai forrásbőségének egyik elemét.

A hazai gazdaság jelen állapotának teljes félreismeréséből fakad annak felemlegetése, hogy például nem az infláció elszabadulása, vagy a cikk hatására újabb gyengülő pályára állt forint az igazi kockázat, de még csak nem is az esély, hogy teljes ágazatok mehetnek csődbe, hanem az, hogy költéseiket nem hangolták össze a versenyképességi fordulattal. Hogy ehhez honnan merít erőt Matolcsy? Dubai uralkodójától, Mohammed bin Rashid Al Maktoumtól: „Jövőképpel válaszoljunk azokra a kihívásokra, amelyekkel a kiválósághoz vezető versenyben találkozunk.” Ausztria utoléréséről lemondva az Ezeregy éjszaka meséit olvasgathatjuk immár.