Előfizetés

Rongyszőnyeg

Az elmúlt évtizedben az Európai Unió egyre nagyobb érdeklődéssel tekintett Belaruszra. Brüsszel úgy gondolkodott: az ellenségem ellensége a barátom, Alekszandr Lukasenko pedig Nicolae Ceausescut követte, aki avval vívott ki Nyugaton hírnevet magának, hogy 1968-ban nem vonult be a Varsói Szerződés csapataival Csehszlovákiába, és időnként odamondogatott a Szovjetuniónak. Ezzel már el is érte, hogy a Nyugat évtizedeken át szemet hunyt az elképesztő romániai jogsértések felett. S lám, az utóbbi években mind több nyugati és belarusz település létesített testvérvárosi viszonyt. Ám az elcsalt augusztusi elnökválasztás és az azt követő események láttán az unióban mind többen kénytelenek belátni: az ellenségem ellensége ettől még nem lehet a barátom. Lukasenko ugyan oly sokszor beszélt nemzeti szuverenitásról, de mihelyst szorult körülötte a hurok, Vlagyimir Putyintól kért segítséget, aki az ukrajnai stratégiát követte. Közvetlenül ugyan nem nyújtott katonai támogatást, de orosz szakemberekkel töltötték fel az állami televíziót, talán egyes gyárakat is, és hirtelenjében erőszakos, civil ruhás alakok jelentek meg Minszk és más városok utcáin, hogy kegyetlen eszközökkel tanítsák móresre a tüntetőket. A Neue Zürcher Zeitung Európa rongyszőnyegének nevezte Belaruszt, amely a múltban oly sokszor vált a különböző országok játszóterévé. Kétszáz évig orosz ellenőrzés alatt állt, előtte pedig, kétszer annyi ideig a Lengyel-Litván Unió része volt. Bár papíron 1991-ben független lett, most különösen szembetűnővé vált, hogy ez az önállóság csak névleges. Oroszország évtizedeken át gazdasági előjogokat biztosított Minszk számára, de akkor sem enyhült az orosz szorítás, amikor Lukasenko látszólag távolodott Moszkvától. A belarusz tüntetők példát adnak bátorságból, kitartásból Európának. Pedig a lelkük mélyén ők is tudják: reménytelen a helyzetük. Putyin magatartását látva nincs esély arra, hogy elérjék fő céljukat, az ország tényleges függetlenségét. Nincs beleszólásuk Lukasenko és Putyin ördögi játszmájába.

NER a Mátrai Erőműben

A Mátrai Erőmű MVM általi megszerzése jól példázza az állam és a kiválasztott vállalkozások – ebben az esetben egy Mészáros érdekeltség – közötti üzletelés mibenlétét. Ennek lényege, hogy a kormány bármi áron garantálja a baráti cégek kiemelkedő profitját és befektetésük gyors megtérülését. Ha szükséges, akár kormányfői beavatkozással is. Az MVM egy 2019. december végén indult és ez év márciusában zárult tranzakcióban 672721 százalékos, azaz hatszázhetvenkétezer-hétszázhuszonegy százalékos árfolyamon vásárolta meg a Mészáros érdekeltségébe tartozó OPUS Nyrt.-től a két éve alapított - és a Mátrai Erőműben közvetetten 72,7 százalékos tulajdonnal rendelkező - Status Power Invest Kft-beli üzletrészét. Ez valószínűleg világrekord. E lap hasábjain is többször írtak már a Mátrai Erőművel kapcsolatos ügyekről, de azért tekintsük át a legfontosabb elemeket dióhéjban: mi is történt, és mi a probléma. A sajtóban megjelent hírek szerint 2017-ben az MVM is tárgyalt a német tulajdonossal a Mátrai Erőmű Zrt. 72,7 százalékának megvételéről, amelyben 26,2 százalékban maga is tulajdonos, de sokallotta az eladó által kért vételárat. Végül 2018 márciusában a Status Power Invest és egy cseh befektető által fele-fele részben birtokolt Mátra Energy Holding Zrt. vette meg a Mátrai Erőmű társaságnak az RWE tulajdonában lévő 72,7 százalékát 5,9  milliárd forintért. A tranzakció hatóságok általi jóváhagyását követő héten az OPUS bejelentette, hogy kivásárolja cseh partnerét az erőművet birtokló holding társaságból, mert a cseh fél le akarja építeni az erőművet, ők pedig fejleszteni szeretnék. De azért közös egyetértéssel úgy döntöttek, hogy 11,2 milliárd forint osztalékot kivesznek az erőmű társaságból a 2018. évi veszteséges év után. 2019 közepére a csehek óriási nyereséggel kiszálltak a közös vállalatból, de az erőműben folytatódott a veszteség termelés. Már az első félév is katasztrofális volt. A miniszterelnök 2020. január 9-i nemzetközi sajtótájékoztatóján a Mátrai Erőműről feltett kérdésre válaszolva elmondta: azt közölte a kormánnyal a tulajdonos, hogy be fogja zárni az erőművet, és ezért a kormánynak 10 ezer ember munkahelyének megőrzése miatt döntést kellett hoznia. Az a tulajdonos – nyilvánvalóan az OPUS csoport, és nem a kisebbségi tulajdonos MVM - jelentette be a bezárást, amely korábban az erőmű fejlesztéséről beszélt. Csakhogy a Mészáros Beatrix által vezetett Mátra Energy Holding nem zárhatta volna be saját hatáskörben az erőművet. Miként a vízellátást, a szemétszállítást vagy más alapvető közellátást, úgy egy erőművet sem lehet máról holnapra csak úgy leállítani. Minden energetikával foglalkozó szakember tudja, hogy a Magyar Energia Hivatal (MEKH) a villamosenergia-termelés megszüntetésére vonatkozó engedélyt csak akkor adhatja meg, ha az a villamosenergia-rendszer működését és az ellátás biztonságát nem veszélyezteti. De ha az engedélyt megadják, a villamosenergia-termelés megszüntetését akkor is oly módon kell ütemezni, hogy az ne veszélyeztesse a villamosenergia-versenypiac működését, egyes területek villamosenergia-ellátását. Ha pedig az erőmű tulajdonosa nem tenne eleget a hatóság határozatának, akkor a MEKH a folyamatos ellátás biztosítása érdekében külön jogszabályban meghatározott eljárás keretében más vállalatot is kijelölhet az erőmű üzemeltetésére. Az energetikai ügyekben illetékes miniszter, Palkovics László a Magyar Nemzetnek adott 2018. december 20-i interjújában leszögezte, hogy „semmi nem indokolja a létesítmény bezárását, ez egyáltalán nem reális opció”. Nem volt tehát azonnali veszélyben tízezer ember munkahelye, nem fenyegetett az erőmű gyors bezárása, mert mint a miniszter nyilatkozatából is kitűnik, a MEKH nem járult volna hozzá az erőmű leállításához. Végső esetben az MVM-et ki lehetett volna jelölni az erőmű üzemeltetésére. A miniszterelnök az említett sajtótájékoztatóján azt ígérte, hogy egy transzparens ügylet keretében lehet csak az erőművet megvásárolni, és amikor az lezárul, akkor transzparenssé is teszik a tranzakciót. Mégis csak Tóth Bertalan MSZP frakcióvezető közérdekű adatigénylése eredményeként lehetett az ügyletet megismerni az MSZP honlapján. Ennek legfontosabb eleme, hogy a tranzakció valójában sokkal többe került, mint a Mészáros érdekeltségébe tartozó Status Power Invest Kft.-nek fizetett 17,5 milliárd forint. Összesen 75 milliárd forintot fizetett az MVM a Mészáros érdekeltségek által 5,9 milliárd forintért vásárolt Mátrai Erőmű megszerzéséért úgy, hogy ebből 44 milliárd forint a végleges kifizetés (vételár plusz tőkeemelés), a többi hitel. Nyilván azért, mert az erőmű pénzügyileg ki volt fosztva. A 2019-es mérleg szerint december 31-én egy havi bérre sem volt elegendő készpénze. Nem szólva arról, hogy az erőmű leszerelésére és a bánya bezárására hosszú évek alatt képzett 22 milliárd forint céltartalék is „elfogyott”, nem utolsó sorban a 2018 után kivett 11,2 milliárd forintos osztalék fizetés miatt. Nem ismerjük az erőműre vonatkozó kormánydöntés tartalmát, de valószínűleg nem az MVM vezetése találta ki, hogy ajánlatot tegyen az OPUS csoportnak az erőmű megszerzésére. De még a nyilvánosságra hozott anyagokból sem derül ki, hogy miért a Status Power Invest Kft.-t - egy 3 millió forint törzstőkéjű projekt társaságot -, és nem a Mátrai Erőmű Zrt.-t (esetleg a Mátra Energy Holding Zrt.-t, amelynek egyetlen befektetése az erőmű társaság) vették meg? Egy racionális magyarázat van: így lehetett biztosítani azt, hogy nagy nyereséggel szálljon ki a befektetéséből a Mészáros érdekeltség. Nem az gond, hogy az erőmű közvetett módon, az MVM-en keresztül az állam tulajdonába került, hanem annak módja és indokolatlanul nagy költsége. Ha az állami vagyon hatékony működtetéséért és gyarapításáért felelős MVM igazgatósága gondosan jár el, akkor azt is javasolhatta volna a részvényesi jogokat gyakorló miniszternek, hogy nem kell megijedni a kormányt a Mátrai Erőmű Zrt. bezárásával fenyegető tulajdonostól. Érdemes megvárni, amíg az tőkeemelés formában visszateszi a kivett közel tíz milliárd forint osztalékot a cégbe, és hogy meneküljön a további veszteségtől, 1 forintért felkínálja eladásra az általa birtokolt üzletrészt, ami legkésőbb 2021-ben bekövetkezik. Ha szükséges, akkor addig a MEKH kijelölése alapján az MVM üzemelteti az erőművet. De a korábbi időszakban is történtek érthetetlen döntések. Például: miért hagyták jóvá, hogy egy 6 milliárd forintos alaptőkéjű társaság – a cseh és a Mészáros-érdekeltség által alapított - Mátra Energy Holding Zrt. vegye meg az RWE-től a Mátrai Erőművet? Az MVM miért nem tett ajánlatot az erőművi tulajdonos társának? Az ügylet döntéshozói magasan kvalifikált szakemberek, tehát biztosan tudták, mit és miért tesznek, és láthatóan összehangoltan cselekedtek. És a miniszterelnök is szintet lépett. Először avatkozott be nyilvánosan annak érdekében, hogy egy szívének kedves NER oligarcha semmiképpen se veszítsen egy elrontott befektetésén, sőt nagy nyereséggel tudjon kiszállni az ügyből. Ha kell, akkor akár közpénzből finanszírozva. A már hivatkozott sajtótájékoztatóján, a Mátrai Erőműről szóló tájékoztatója előtt nem egészen egy perccel kijelentette, hogy: „Befolyást erre a kormányra se pénzzel, se hatalommal, se erővel nem lehet gyakorolni. Azért, mert én ezt nem engedem.” Az első Orbán-kormány egyik minisztere egy minapi interjúban azt mondta, hogy „..ez most a hazugságok országa. Mindenről hazudnak: a kereszténységről, a jogállamról, a biztonságról…”.  A Mátrai Erőmű megszerzéséről is, de még hosszan folytathatnánk a sort.  

Piros-fehér szalag

Közösségi oldalakon terjed egy mém, amely szerint 2020 forgatókönyvét Stephen King írta, a belőle készült filmet pedig Quentin Tarantino rendezte. Maszkkal takart arcunkon félmosollyal mindannyian találva érezhetjük magunkat, ám érdemes belegondolni: van a Józsefvárosban egy hely, ahol ötszáz diákra még inkább érvényes e kép igazsága. A diákok, akik éveken keresztül készültek a felvételijükre, majd több rostán átjutva beléphettek álmaik, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapuján, tanáraikkal együtt tanulták, hogyan lehet virtuálisan gyakorlati képzést megoldani. Ki kellett találniuk, hogy a már a felvételi idején személyessé alakult kapcsolat miként működhet találkozás nélkül, és mennyit kell változtatniuk az első művészi próbálkozásokon, ha azok karanténba és online térbe szorulnak. És miközben fantáziájuknak semmi sem szabott határt, a fejük fölött a hatalom ismét a korlátokat építette. Lépésről lépésre tervezetten alakította át az intézmény működését. Lesöpörve az egyeztetés látszatát is, homályos hivatkozásokkal tarkítva. Most is elhallgatva a valódi okot: a sértettséget és a teljes kulturális térfoglalás szándékát. Az egyetemfoglalók nem készültek forradalmárnak. Nem vagyunk hősök - mondta egyikük. Egy hete, amikor piros-fehér szalagokkal kissé tétován elkezdték lezárni azt a bizonyos kaput, a kuratórium vezetője által sugalltakkal ellentétben nem nemzetközi nyomásra lázított fiatalokat láthatott, aki a Vas utcában járt. Az igazságérzetük vezérelte őket akkor, amikor szerenádot adtak a felmondott osztályfőnöknek, Máté Gábornak, akinek 2003-ban végzett osztálya ma is évente készít előadást; amikor a nekik juttatott élelmiszerből rászorulóknak küldtek, amikor demonstrációkat szerveztek, és amikor percről percre alakították ki az egyetemfoglalás - paradoxon - hétköznapjait. A lemondott vezetés időt adna diákoknak és tanároknak azzal, hogy egy héttel elhalasztja az évkezdést, a kuratórium ebben az alkalmatlanságot és a felelőtlenséget látja. A miniszter új helyben és új tanárok toborzásában látja a megoldást, a felmondott oktatók egy része alternatív képzés szervezését fontolgatja. Sokat tapasztalt, dörzsölt és cinikus felnőttek sem könnyen igazodnának el a lehetőségek között, nem lenne csoda, ha a hallgatók eltévednének a jogi és oktatási labirintusban. Ez a bizonytalanság azonban nem változtatott az eltökéltségükön. A hétvégi demonstrációkon volt, aki azért csatlakozott hozzájuk, mert átlátta az átalakítás és a hatalommal való visszaélés összefüggését. Sokan azért, mert azonosulnak a szabadságért küzdő diákokkal. Sokan pedig azért, mert itthon szokatlan tüntetéskultúrával találkozhattak, ahol a fő mondanivaló nem az volt, hogy mocskos Fidesz, a felszólalók nem unásig ismert paneleket habogtak. Ehelyett a nemzetietlenséggel vádolt intézmény diákjai népdalt dolgoztak át közös dallá, véleményüket staféta lánccal, chartával, tánccal, versekkel és performanszokkal mondták el. Mindazzal, amit megtanultak az azóta kultúrpolitikai csatatérré vált egyetemen.