koronavírus;lomisok;

- Nehezen válik kenyérré a kidobott osztrák tévé

Sok ezer lomizó került nehéz helyzetbe a koronavírus-járvány miatt: a határok lezárásával nem tudnak árut beszerezni, és a vásárlók is elmaradnak, pedig a legszegényebbek sokszor csak a használtcikk-piacokon tudnak vásárolni.

– Egyre szegényebbek az emberek, nézd, ló..sz sincs itt, amiből pénzt lehetne csinálni! – mondja Cingár, és dühödten belerúg egy törött kék, műanyag kádba. – Tíz éve még simán megtörtént, hogy naponta kétszer fordultunk, mert megtelt a plató, most jó, ha a harmadáig meg tudjuk pakolni.

A gilvánfai férfival két éve ismerkedtünk meg egy kaposvári lomtalanítás alkalmával, a profi lomizó család felségterülete a Dél-Dunántúl, de gyakran átmerészkednek Ausztriába is.

– Más nívó – jelenti ki a becenevével ellentétben alig 170 centis és 120 kilós, ötvenes férfi, akit felesége és egyik unokája segít a válogatásban. – Ott a három-négy éves tévé, mosógép, bicikli már öregnek számít, kirakják, és vesznek helyette újat. Ahogy ruhákból is alig hordottakat dobnak ki. Itt viszont évről évre gyengébb a felhozatal, meg aztán egyre többen próbálják megtalálni a nagy fogást.

– Aki ért hozzá, hogy úgy mondjam, megvan a szeme, az félmilliót simán összeszed egy ekkora városban – állítja Bömös Berci, azaz Kalányos Bertalan. Két unokatestvérével és három sógorával három Ford Transittal járják az utcákat, és elsősorban a megjavítható háztartási gépek, a kerékpárok és a bútorok érdeklik őket. – Találtunk már XVII. századi képkeretet, amit kétszázezerért adtunk el, de olyan is volt, hogy két fél bicikliből raktunk össze egy használhatót. A többség persze a vasra megy, nem nézik, mit visznek, csak jó nehéz legyen, mert azért jobban fizetnek a MÉH-ben. De ők az amatőrök, a profiknak nemcsak szemük, de még iparosaik is vannak, akik, ha szükséges, megreparálják a zsákmányt. Becsszóra mondom, három éve egy pécsi lomtalanításnál annyi összejött, hogy kivittem a családot Egyiptomba.

Duplán jött a baj

Az idén viszont ilyenről álmodni sem mernek a lomizók: a koronavírus-járvány miatt szinte összeomlott a piac. A határok lezárása miatt beszűkültek a beszerzési források, és a vásárlókat is megijesztette a fertőzés veszélye, így a híres használtcikk-piacokon jóval kevesebben fordultak meg, mint a korábbi években. A budapesti Ecseri mellett az ország talán legismertebb lomivásárhelyének számító veszpré­mi Devecserben például csak az önkormányzat vesztesége elérte a 15 millió forintot tavasszal: miután márciustól május végéig a veszélyhelyzet miatt be kellett zárni a piacot, nem szedhettek helypénzt, és kiesett a parkolási díj is. Pedig a piac igazából a település legnagyobb foglalkoztatója, ráadásul gazdasági-szociális szempontból is fontos: a helyiek a nyolcvanas évek végén, a világútlevél bevezetésekor kezdtek átjárni a határon, de eleinte még csak az út szélén, illetve a kertekben árultak. A használtcikk-piac 2009-es megnyitása óta aztán a városban jelentősen csökkent a munkanélküliség, és ami legalább ennyire fontos, szinte teljesen megszűnt a megélhetési bűnözés.

– Lehet, hogy túl óvatosak voltunk, az Ecseri ugyanis működött végig – magyarázza Ferenczi Gábor, a kisváros polgármestere –, de úgy gondoltuk, fő a biztonság. Még akkor is, ha duplán jött a baj: nem elég, hogy kiesett a tervezett bevétel, a szociális kasszát pedig bőséggel ki kellett egészíteni, különben sok család szó szerint éhezett volna. Többeket ugyanis elbocsátottak az állásukból, de a legnagyobb bajba a lomizók kerültek, hiszen egyik pillanatról a másikra megszűnt minden bevételük. És itt úgy négyszáz család él a használtcikk-kereskedelemből.

Közmunkások, mitfahrerek

Persze az említett 400 családból nem mindegyik főállásban él ebből, sokan a közmunka mellett lomiznak, és nem csupán árulnak, akadnak, akik csak beszállítói a nagyobb vállalkozásoknak, mások rakodóként, mitfah­rer­ként járnak Ausztriába áruért. A határok lezárása őket tragikusan érintette, hiszen összességében több mint ezer helybéli megélhetése lehetetlenült el.

– A nyár szerencsére viszonylag jól telt, de a szeptemberi újabb határzár miatt megint beüthet a krach – jegyzi meg a polgármester. – A vírus második hulláma a vásárlóknál is érezteti a hatását, az eddigi két, szeptemberi hétvégén úgy harmadával visszaesett a forgalom, de ennél is nagyobb baj, hogy a többségnek megint esélye sincs kimenni áruért, a készleteik pedig nagyjából egy hónapig tarthatnak ki. Így viszont beszerzési forrásnak a hazai piac marad, ám a 2013-as hulladéktörvény alapján a lomtalanítás során közterületre kitett dolgok, valamint a gyűjtőedényekbe kirakott hulladék a kihelyezés pillanatától a helyi közszolgáltató tulajdonát jelentik, engedély nélküli elvitelük így lopásnak számít, ami értékétől függően bűncselekmény vagy szabálysértés.

Hétről hétre élnek

– A profik, akiknek van vállalkozói engedélyük, azért most is át tudnak járni Ausztriába, sőt sokan még messzebb, Svájcba és Olaszba is kijárnak – állítja az egyik legnagyobb devecseri lomiscég tulajdonosa. – Ha nem lenne határzár, nem lenne gond Ausztriában, ugyanis ott is hasonlóképpen lazábban kezelik a járvány második hullámát, mint idehaza: tavasszal a megbeszélt helyekre kipakoltak, nem is találkozott velük az ember, most maszkban ugyan, de személyesen adják át a holmit. De ilyenek, vagyis osztrák vállalkozói engedéllyel is rendelkezők kevesen vagyunk, a többség mindenféle papír nélkül próbálkozik, ők azok, akik nem konkrét címekre mennek, hanem nekiindulnak az osztrák településeknek, aztán bekiabálnak a házakba, nincs-e valami kidobnivaló. Ők komoly bajba kerülhetnek, mert tényleg csak hétről hétre élnek: hazajönnek egy utánfutóval, és vagy maguk megpróbálják kiárulni, vagy legtöbbször eladják valamelyik nagyobb vállalkozásnak egyben, mert az kevesebb, de biztos bevétel. Azután, amikor elfogy a pénz, beülnek a kocsiba, és újra szerencsét próbálnak. Nincs semmi tartalékuk, a legtöbbször ugyanis az útiköltségen felül alig keresnek, ha pedig véletlenül mégis beesik nekik egy komolyabb fogás, akkor kitárul a világ és költekeznek. Néha én is szoktam tőlük vásárolni, bár ez veszélyes, mert nem minden kerül ám az utánfutóra legálisan…

A vásárlókat persze mindez nem érdekli, ők csak az árat, illetve az ár-érték arányt nézik, és hogy mennyivel olcsóbban vehetnek meg valamit, ami lomizásból származik, mint újként az üzletekben. S mivel az igény láthatóan nem csökken, így a lomizóknak mindig lesz piacuk. Már, ha a járvány engedi.

Képmutatás a lomizás tiltásaA használtcikk-piacok vevőkörének jelentős részét a boltinál jelentősen alacsonyabb árak vonzzák: sok esetben máskülönben meg sem tudnának venni bizonyos háztartási gépeket, de rengetegen ilyen helyekről ruházkodnak. Ezt a vevőkört is érzékenyen érintette a koronavírus-járvánnyal együtt járó gazdasági visszaesés, sőt náluk hatványozottabban érződik mindez, hiszen sokkal rosszabb, ha a kevés lesz akár csak egy kicsit is kevesebb, mintha a gazdagabb többet bukik. – Noha sokan nem vesznek róla tudomást, a nyomonkövethetetlen kiskereskedelmi forgalom nagyságrendje felbecsülhetetlen – mondja Csepeli György szociálpszichológus. – Lehetetlen megmondani, hányan vannak az eladók, hányan a vevők, nem is beszélve azokról, akik egyszerre eladók és vevők. A járvány érzékenyen érinthette a szürkegazdaságnak ezt a részét, de szerencsére nem szabad lebecsülni a szereplők nemzedékről nemzedékre áthagyományozott túlélési rutinját. Ők Jerry szerepét alakítják a Tom szerepében fellépő állammal szemben, mely szervezeténél fogva nem alkalmas a rugalmas reagálásra, a körülményekhez való észszerű és gyors alkalmazkodásra. A törvényalkotót ugyanis nem feltétlenül a közjót szolgáló célszerűség vezeti, sokkal inkább a politikai haszonszerzés motiválja. A guberálás, a lomizás a többség szemében stigmatizált tevékenység, éppen úgy, mint a prostitúció: a képmutatás akadályozza meg annak elismerését, hogy a többség mindkét tevékenység haszonélvezője. A törvényalkotó a képmutató többség szája íze szerint hozza a törvényeket, melyekről mindenki tudja, hogy betarthatatlanok. A megoldás a használtcikk-kereskedelem kifehérítése volna, ami azonban senkinek sem áll érdekében.

TürkÍz címmel a türk világ filmjeiből mutatott be programot az Uránia Nemzeti Filmszínház. A rendezvény szeptember 20-án Debrecenbe vándorol. A vetítések előtt Közép-Ázsia neves hazai szakértője, Somfai Kara Dávid turkológus, a Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa tartott bevezetőt. Vele beszélgettünk a régió és a magyarság kapcsolatáról.