A történelem során a világjárványok mindig megváltoztatják az emberek sorsát. Új fényt vetnek a világról alkotott képünkre, és emlékeztetnek bennünket az élet apró örömeire – a napi rituáléktól kezdve családtagjaink ölelésén át a bennünket körülölelő környezet megbecsüléséig. Életmódunkról is elgondolkoztatnak, és feltetetik velünk a kérdést, hogy ki tudunk-e alakítani egy jobbat. Tulajdonképpen lehetőséget adnak arra, hogy újragondoljuk a jövőnket.
Ez a világjárvány sem más. Sok millió ember számára természetesen fájdalmas és gondokkal övezett időszakot jelentett – sőt továbbra is ébernek kell maradnunk, mivel Európa egyes részein ismét nő a fertőzöttek száma. Az elmúlt hat hónapban azonban megtanultuk értékelni, amink van, például azt, hogy egy olyan Unióban élünk, amelyben 27 nemzet kölcsönösen segíti egymást. Ami lehetőséget kínál arra is, hogy megerősödve álljunk fel a válságból.
E lehetőség valódi mivoltát mutatja, hogy történelmi jelentőségű megállapodásra jutottunk a NextGenerationEU-ról, a helyreállításra és a jövőre irányuló 750 milliárd eurós tervünkről. Európa még soha nem mutatott ilyen egységet. Ez az a pillanat, amikor ugyanebben a szellemben más kérdésekben is előre kell lépnünk.
Vegyük a migrációt. Ez egy olyan ügy, amely túl régóta megosztja Európát, pedig meggyőződésem, hogy együtt kezelni tudjuk, és együtt is kell kezelnünk. Elég a hírekbe belenézni, hogy lássuk: mindenki számára fenntartható megoldást kell találnunk, mégpedig sürgősen. Amint azt múlt szerdán, az Unió helyzetéről szóló beszédemben bejelentettem, az Európai Bizottság a következő napokban előterjeszti az új európai migrációs paktumot. A paktum emberközeli és emberséges megközelítése biztosítani fogja, hogy ne csak névleg kínáljon közös európai megoldást, hanem a kialakításával is. Az európaiak közötti és a menekültekkel való szolidaritáson, valamint a nemzeti kormányok kollektív felelősségén fog alapulni. A migráció velünk marad. Jól kell kezelnünk, kihívásaival és lehetőségeivel együtt.
Itt az ideje, hogy talpra állítsuk Európát, és kialakítsunk egy jobb életmódot. A kijárási korlátozások alatt tisztább levegőre és környezetbarátabb városokra vágytunk. A digitális technológiák révén a diákoknak nem kellett abbahagyniuk a tanulást, és a vállalkozások is folytathatták működésüket, európai polgártársaink egy jelentős része számára azonban nem volt elérhető e lehetőség, főként a vidéki térségekben, vagy a hátrányos helyzetű családokban. A világjárvány után a világnak javítania kell majd ezen, és nekünk most minden lehetőségünk megvan erre.
A NextGenerationEU révén rendelkezésünkre állnak a szükséges pénzügyi források a sürgős és stratégiai fellépésekhez, az internet gyorsaságának növelésétől az ipar támogatásáig. Lehetőségünk van arra, hogy többet tegyünk gazdaságunk helyreállításánál: jobb életmódot alakíthatunk ki a jövő világa számára. Ez sehol sem fontosabb, mint a bolygónkhoz fűződő kapcsolatunkban. Az európai zöld megállapodással azt a célt tűztük ki, hogy 2050-re klímasemlegessé váljunk. Ennek érdekében most azt javasoljuk, hogy a jelenlegi 40 százalékról legalább 55 százalékra emeljük a 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célunkat.
Ez igen nagy ugrás, de megvalósítható, és mind gazdaságunk, mind iparunk számára előnyös. Az elmúlt hetekben több száz levelet kaptam polgároktól, cégvezetőktől, nem kormányzati szervezetektől, akik mind vezető szerepvállalásra kérték Európát. Készek vagyunk erre. Mindez nemcsak a kibocsátáscsökkentésről szól, hanem egy élhetőbb világ megteremtéséről, az épületektől a tisztább közlekedésig.
Bolygónk jobbá tételéhez a gondolkodásmódunkat is meg kell változtatnunk. Az európai zöld megállapodás nem csak környezetvédelmi és gazdasági projekt: egyúttal Európa új kulturális projektje kell hogy legyen. A kultúrát a nagy elmék találkozása élteti. Ezért azt akarom, hogy a száz éve létrejött, a formát és a funkciót ötvöző képzőművészeti iskola mintájára az EU hozza létre az új Európai Bauhaust. Ez közös alkotótérként szolgál majd építészek és művészek, mérnökök és dizájnerek számára, akik ott stílust szabhatnak a fenntarthatóságnak.
Ez csak kis része az előttünk álló munkának. Határozottnak kell lennünk az erősebb európai egészségügyi unió kiépítésében és annak biztosításában is, hogy a munka mindenki számára kifizetődő legyen. Meggyőződésem azonban, hogy Európának megvan mindene, ami szükséges ennek megvalósításához. Megvan a jövőképünk, a tervünk, megvannak a beruházási forrásaink. És megvan az újjászületett egységünk. Munkára fel, használjuk ki a világjárvány kényszereit sorsunk jobbítására.