Előfizetés

Meghalt Leindler László Széchenyi-díjas matematikus

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.21. 15:50

Fotó: Shutterstock
A matematikai analízist kutató akadémikus 84 évet élt.
Életének 85. évében elhunyt Leindler László Széchenyi-díjas akadémikus, a matematikai analízis kiemelkedő kutatója – tudatta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hétfőn.
Leindler László 1935-ben született Kecskeméten. A Szegedi Tudományegyetemen 1958-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári és matematikusi oklevelet. 1958-tól a Veszprémi Vegyipari Technikum tanára. 1962-től a szegedi József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézetének adjunktusa, 1965-től docense. 1968-tól egyetemi tanár, majd 1977-től 1988-ig tanszékvezető. Az intézmény Természettudományi Karát 1972-től 1977-ig dékánként vezette, közben 1975-től 1978-ig, majd 1984-től 1987-ig a tudományos rektorhelyettesi feladatokat is ellátta.
A közlemény szerint Leindler László fő kutatási területe az ortogonális sorok konvergenciája és szummálhatósága volt. 1966-ban lett az MTA doktora, 1973-ban választották az akadémia levelező, majd 1982-ben rendes tagjává. 1976-tól 1990-ig az MTA Matematikai Tudományos Osztályának elnökhelyettese volt. Munkásságát 1992-ben Széchenyi-díjjal ismerték el, emellett Szele Tibor-emlékéremmel, Szőkefalvy-Nagy Béla-éremmel és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével is kitüntették.

Meghalt Török László Széchenyi-díjas ókortörténész

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.21. 15:50

Fotó: Shutterstock
Az ókori Núbia történetének és az ókori Egyiptom hellenisztikus művészetének nemzetközileg elismert tudósa 79 évet élt.
Életének 80. évében elhunyt Török László Széchenyi-díjas ókortörténész, régész, núbiológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – közölte az MTA hétfőn az MTI-vel.
Török László, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének kutató professor emeritusa, az ókori Núbia történetének, régészetének és az ókori Egyiptom hellenisztikus művészetének nemzetközileg elismert tudósa volt. Szeptember 17-én érte a halál.
Török László 1964-ben csatlakozott az MTA Régészeti Kutató Csoportjához, amelynek előbb intézetté, majd kutatóközponttá való átszervezését követően élete végéig aktív munkatársa maradt. Érdeklődése doktori értekezésének témája, a kora Árpád-kori kőfaragványok díszítőrendszere felől hamar a késő ókori Egyiptom művészete felé fordult, melyhez későbbi tudományos pályafutása alatt mindvégig újra és újra visszatért – olvasható Bollók Ádám régész méltatásában.
Mint írja, hamarosan bekapcsolódott a Régészeti Kutató Csoport munkatársai által az UNESCO programjának keretében az Asszuáni-gát építése előtt feltárt emlékanyag feldolgozásába. E munka miatt mélyült el az akkor születőben lévő új tudományág, a núbiológia művelésében, melyből életművének jelentős része kinőtt. Olyan nagyszabású és meghatározó jelentőségű tudományos vállalkozások kötődnek a nevéhez, mint a Núbiáról szóló ókori írott forrásokat kritikai kiadásban, bő tudományos kommentárokkal közzétevő négykötetes forrásgyűjtemény, a Meroitikus Királyság egyik fővárosában, Meroé városában folyó ásatások tudományos feldolgozása és kiadása vagy éppen Núbia késő ókori történeti és régészeti emlékeinek átfogó értékelése.
Mindeközben sohasem távolodott el attól a tudományterülettől, amely Egyiptomba vonzotta. Több mint fél évszázadon keresztül rendszeresen tett közzé tanulmányokat és monográfiákat a késő ókori Nílus-völgy művészeti emlékeiről. Kutatásai megkoronázásaként 2005-ben nagy sikerű kiállítást rendezett a magyar közönség számára a Szépművészeti Múzeumban A fáraók után: a kopt művészet kincsei Egyiptomból címmel. Ehhez elkészítette a bemutatott emlékek elemző katalógusát, amelyből kinőve megírta a késő ókori Egyiptom művészeti emlékeit összefoglalóan tárgyaló modern szintézist. Núbiológiai és koptológiai munkásságát összekötve részletesen foglalkozott a Nílus-völgy hellenisztikus kori régészeti és művészeti emlékeivel.
A Seuso Kutatási Projekt és a Seuso Munkabizottság vezetőjeként is tevékenykedő ókortörténész kutatómunkájának több mint fél évszázadon át az MTA BTK Régészeti Intézet adott otthont; emellett mindvégig szoros munka- és baráti kapcsolatot ápolt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének kutatóival és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológia Tanszékének munkatársaival. Meghívásukra évtizedeken keresztül tanított az egyetemen, hosszú éveken keresztül oktatott vendégprofesszorként a Bergeni Egyetemen is. Munkásságát számos Széchenyi-díjjal és számos elismeréssel méltatták itthon és külföldön egyaránt.

Öngyógyító és az egyik legellenállóbb kórokozó lehet a koronavírus

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.21. 12:03
Illusztráció
Fotó: DESIGN CELLS/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
Először sikerült megvizsgálni az aktív, fertőzőképes vírus szerkezetét.
Az új típusú koronavírusról (SARS-CoV-2) az elmúlt több mint fél évben egyre több dolgot lehetett megtudni, de még mindig sok a kérdőjel a működésével és a tulajdonságaival kapcsolatban. A Semmelweis Egyetem kutatóinak a Nemzeti Népegészségügyi Központ, Nemzeti Biztonsági Laboratórium kutatóival együttműködve először sikerült az aktív, fertőzőképes koronavírus szerkezetét megvizsgálni. Eredményeik szerint a vírus öngyógyító és az egyik legrugalmasabb, ember által ismert biológiai organizmus lehet – olvasható az egyetem honlapján megjelent közleményben.
Kellermayer Miklós, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja által vezetett munkacsoport a Nemzeti Népegészségügyi Központ Nemzeti Biztonsági Laboratóriumának kutatóival különleges technikával, atomi erőmikroszkóppal tapogatták le a SARS-COV-2 részecskék felületét. Kimutatták, hogy a vírust koronaszerűen borító tüskék rendkívül mozgékonyak, az organizmus pedig különlegesen ellenálló: alakja bár könnyedén összenyomható, gumilabdaszerűen helyreáll, a fizikai behatás nem tesz kárt sem a struktúrájában, sem a tartalmában. A dékán szerint a vírus mechanikai és öngyógyító tulajdonságai biztosíthatják a környezeti körülmények széles köréhez való alkalmazkodást, ami hozzájárulhat a szokatlanul nagy fertőzőképességéhez is.
A Semmelweis Egyetem kutatóinak vizsgálata azért is számít egyedülállónak, mert a szakirodalomban a vírusról eddig megjelent cikkek mindegyike inaktivált, kémiailag kezelt vagy fagyasztott mintán készült. A Semmelweis Egyetem műszerét atomok, molekulák és sejtek topográfiai szerkezetének és nanomechanikai tulajdonságainak vizsgálatára alkalmazzák – a módszerért még 1986-ban ítélték oda a Nobel-díjat Gerd Binning és Heinrich Rohrer kutatóknak. Kellermayer Miklós szerint egyedül az AFM alkalmas arra, hogy natív kórokozókról nagyfelbontású képeket készítsen – ennél a műszernél ugyanis az eletronmikroszkópiával ellentétben nincs szükség a minta fixálására vagy fagyasztására.
A magyar kutatócsoport a vizsgálat során a kb. 80 nanométer szélességű SARS-CoV-2 részecskét egy ennél is kisebb tűvel szúrta meg. A tű hegyét a vírus tetejétől az aljáig nyomták, amitől az összenyomódott, majd a tű eltávolításakor azonnal visszapattant. Ezt száz alkalommal megismételték ugyanazon az organizmuson, ám a vírus szinte teljesen sértetlen maradt. Mindez azt bizonyítja, hogy 
a SARS-CoV-2 lehet az ember által ismert, fizikailag egyik legrugalmasabb és legellenállóbb vírus.

A vírusok a gazdatestet elhagyva általában sebezhetővé válnak, a SARS-CoV-2 azonban tárgyak felületén megtapadva is hosszú ideig fertőzőképes maradhat – a kutatás szerint ehhez a részecskét borító tüskék rugalmassága is hozzájárulhat. 
A korábbi kutatások eredményei eltértek azt illetően, hány ilyen koronaszerű tüske borítja a vírus külsejét: a Cambridge Egyetem tanulmánya szerint körülbelül 24, míg a németországi Max Planck Institute 40-re becsülte a számukat. A magyar kutatók által vizsgált organizmus 61 tüskével rendelkezett, Kellermayer Miklós szerint ez is bizonyítja, hogy a vírusszerkezet változékonysága nagyobb lehet, mint korábban gondolták. 
Vizsgálatukban a tüskéket alkotó fehérjéket is fizikai vizsgálat alá vetették: a koronaszerű alkotóelemek a tű fizikai behatására olyan magas frekvenciával lendültek ki, hogy a másodpercenkénti 300 felvétel készítésére is képes atomi erőmikroszkóp is csak elmosódott képet tudott készíteni róluk. A kutatók szerint ez a nagysebességű mozgás segíthet a vírusnak könnyebben megtalálni a gazdasejteket és összekapcsolódni azokkal. 
Vizsgálták a SARS-CoV-2 hőellenállását is: az eredmény szerint a vírus megjelenése egyedülálló módon alig változik, ha 10 percen át 90 Celsius fokos hőnek van kitéve; mindössze néhány tüskéjét veszítette el, de a szerkezete sértetlen maradt. Ez magyarázatot adhat arra is, miért maradt fertőzőképes a meleg éghajlatú országokban, vagy a nyári időjárás ellenére is – derül ki a bioRxiv-en megjelent publikáció összegzéséből.