Ember legyen a talpán, aki teljes mértékig képes felfogni a következő szöveg jelentését: „Valamely büntetőeljárás tárgyát képző bűncselekmény – elsőfokú eljárás lezárását megelőzően csupán büntetőjogi fenyegetettségben testet öltő – absztrakt súlya az elsőfokú, nem jogerős ítéletben a terhelt számára konkrét és egyéniesített formában megnyilvánuló joghátrányban ölt testet, amely bizonyos esetekben növelheti a szökés vagy elrejtőzés veszélyét.”
A példa nem a fantázia terméke, a Magyar Helsinki Bizottság konkrét esetet idézett. Az emberi jogi szervezet évek óta szeretné elérni, hogy a bíróság, az ügyészség vagy a rendőrség ne csupán a jogi egyetemen és a rendvédelmi képzésen tanított bikkfanyelven, hanem hétköznapi halandónak is értelmezhető módon kommunikáljon.
Nagy tétje annak, hogy a hatóságok mennyire érthetően közlik azt, mit kell pontosan csinálnia, milyen kötelességei és milyen jogai vannak annak, aki ellen büntető- vagy szabálysértési eljárás indult. Ha valaki nem érti meg a jogait, akkor nem is tud élni velük, nem tud megfelelően védekezni, ennek pedig súlyos következményei lehetnek – állapította meg a szervezet közleménye, hozzátéve, hogy a probléma rengeteg embert érint.
Krámer Lili, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében a hatóságnak törekednie kell arra, hogy az eljárásban résztvevő személy a „vele közölteket megértse és magát megértesse”. Ugyancsak jogszabályi elvárás az „egyszerű és közérthető” fogalmazás.
A törvény szerint figyelembe kell venni az eljárásban érintett „állapotát és személyes jellemzőit”. Nem elég feltételezni, meg is kell győződni arról, hogy a vele közölteket megértette-e. Amennyiben nem, el kell magyarázni számára a közlés tartalmát. Ezek a szempontok – jegyezte meg Krámer Lili – egy 2012-es EU-s irányelv alapján kerültek be a törvénybe.
A jogvédők elvileg nyitott kapukat döngetnek. Ami azonban a jogalkalmazást illeti, a tapasztalatok igencsak vegyesek. A bíróságok vagy a rendőrkapitányságok egy része kifejezetten fontosnak tartja a közérthetőséget, és „lefordítja magyarra” a nehezen emészthető jogi szövegeket, másik részük viszont egyáltalán nem törődik ezzel. Pontos arányokat nehéz megállapítani. Krámer Lili elmondta, a Legyen közérthető az igazság! címmel folyó „civil jogtudatosító" projektjük részeként készítettek egy kutatást, amely alátámasztotta azt a feltevést, hogy különösen a szövegértési nehézségekkel küzdők számára komoly gondot okoz a hatósági formulák megfejtése.
A Magyar Helsinki Bizottságnak több olyan ügyfele is volt, akire a rendőrség bagatell szabálysértések miatt szabott ki pénzbírságot, például mert nem volt náluk a személyi igazolványuk, szemeteltek, hiányzott a biciklijükről a csengő. A bürokratikus nyelvezetű tájékoztatóból nem értették meg, hogy a pénzbüntetést átválthatják közérdekű munkára. Ezt viszont bizonyos határidő betartásával kérelmezniük kell, különben – ha nem tudnak fizetni – a pénzbírság automatikusan átváltozik szabálysértési elzárássá, azaz börtönbe kerülnek. A szervezet ezért is állítja, hogy a „jogi bikkfanyelv a jogegyenlőség ellensége”. A tét sok esetben a szó fizikai értelmében vett szabadság.
A Magyar Helsinki Bizottság online tananyagot készített szakmabelieknek, és javaslatokat tett arra is, hogyan kellene átfogalmazni a hatósági tájékoztatókat. Krámer Lili elmondta: bár emberi jogi szervezetként speciálisan a büntető- és szabálysértési eljárással foglalkoznak, elvárható lenne, hogy a közérthetőség követelményének valamennyi hivatal, így például az adóhatóság is eleget tegyen.
