Előfizetés

Lakatos Mónika életműdíjat kapott

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.09.23. 13:51

Fotó: Facebook/Romengo
A Romengo énekesnője a második magyar díjazott a Womex történetében.
Lakatos Mónika, a Romengo és a Cigány Hangok énekesnője kapja a Womex idei életműdíját a budapesti világzenei expón október 24-én. Az előadó, aki a Muzsikás (2008) után a második magyar díjazott a Womex történetében, fellép a rangos eseményen a Müpában. A szerdai online sajtótájékoztatón Weyer Balázs, a szervező Hangvető programigazgatója elmondta: az októberi budapesti Womex a járványhelyzet miatt jórészt virtuálisan fog lezajlani.
– Ugyanakkor a Budapest Ritmo feat. Womex elnevezésű esemény keretében, október 22-től 24-ig a nemzetközi zsűri által kiválasztott négy magyar zenekar, a Dalinda, a Magos, a Babra és az Ötödik Évszak élő koncertet ad a Müpa Fesztivál Színházában

– tette hozzá.

Mint elhangzott, a Womex előtt, október 9-én és 10-én három fővárosi piacon, a Millenáris parkban, a Hunyadi téren és a Rákóczi téren Budapest Ritmo Pikniket tartanak. A különleges eseményen a hazai világzenei színtér számos képviselője ad ingyenes koncertet.
A világzene legrangosabb nemzetközi eseményét – amely egyszerre vásár, világzenei fesztivál, konferencia, zenei dokumentumfilmek fesztiválja és díjkiosztó ünnepség – huszonhatodik alkalommal, hazánkban immár másodszor rendezik meg október 21-25 között. Idén a pandémia miatt többnyire digitálisan lehet majd követni a programokat.

Mindenáron hírnév

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.09.23. 11:30

Fotó: Netflix
A francia Cukorfalatok című Netflix-mozgókép kendőzetlenül mutatja be egy tizenegy éves szenegáli lány szexuális kibontakozását.
Nem finomkodik a szexuális ábrázolással a Cukorfalatok (Mignonnes) című Netflix-film, mely megjelenésekor hatalmas botrányt kavart a nézők körében. A film hatására ugyanis tömegesen mondták le a Netflix-előfizetésüket, mivel a történet egy Párizsban élő, de Szenegálból érkezett tizenegy éves lány nőiségének kibontakozását mutatja be, miközben nem mellőzi a testi ábrázolást. Merthogy ez lenne Maïmouna Doucouré francia rendező egyik eszköze arra, hogy bemutassa, hogyan is torzítja el a közösségi média és a popkultúra a Z generációs lányok önmagukról alkotott képét. A film „képlete” persze korántsem ilyen egyszerű. A rendező szerint a Mignonnes főhősének három kultúrában is kell lavíroznia, ezáltal egyszerre kell megfelelnie a családja Szenegálból hozott hagyományainak, az általános iskolában a nyugati, francia (pop)kultúrának, valamint a közösségi média virtuális valóságának. Amy élete éppen ezért súlyos megfelelési kényszerekkel terhelt, hiszen nehéz feladat a nap huszonnégy órájában mind a három térben jelen lenni és bizonyítani. Doucouré filmje pedig nem árul zsákbamacskát: rögtön az elején sejteti a nézővel, hogy az eltérő világokban egyszerre mozogni és bizonyítani nemcsak veszélyes feladat, de lehetetlen vállalkozás. Már csak azért is, mivel Amy mindhárom világban akadályokba ütközik. Otthon, egyedül él édesanyjával és öccsével, miközben a család várja haza Amy apját, aki Párizsban feleségül fogja venni második, Szenegálból hozott feleségét. A főhősnek ezt a tényt nehéz feldolgozni, ezért is indul az iskolában kutatni a saját boldogságát, amit végül egy négytagú, szintén kora tizenéves lányokból álló tánccsapatban talál meg. Noha a lányok eleinte kiközösítik Amy-t – például egy kővel dobják meg, mert leskelődik utánuk, vagy csúfolják a ruhái miatt –, idővel megbékélnek vele, és beveszik a csapatba. A főhős így a lánybandában biztonságra lel, azonban idővel fel kell ismernie, hogy ez a biztonság csak látszat és kifejezetten törékeny. Ha ugyanis nem felel meg társai elvárásainak, azok kivetik kicsiny körükből. A megfelelés azonban nemcsak a tánckoreográfia elsajátításával és az aktuális divat követésével jár, de a közösségi médiában való minél kihívóbb szerepvállalással is. A film pedig az utóbbi szempontból veri ki a biztosítékot számos nézőnél: Amy ugyanis a fiatal kora ellenére úgy kezd társai előtt táncolni és mozogni, ahogyan azt a legforróbb hangulatú videóklipekből megtanulhatta. A film ráadásul hosszan elidőz ezeken a jeleneteken, melyek minden egyes alkalommal egyre nyersebbé és explicitebbé válnak, jelezve, hogy Amy és táncostársai alól fokozatosan csúszik ki a talaj. A Cukorfalatokban azonban nemcsak a táncjelenetek nyersek, a rendező az erőszak képeitől sem riad vissza: Amy például az egyik jelenetben az iskola udvarán egy fiú miatt kap össze egy lánnyal, amit közben az egyik fiatal a telefonjával rögzít. A tragédia Doucouré filmjében tehát elkerülhetetlen, Amy neten élt „második” életéről idővel az anyja is tudomást szerez, aki felindulásában egy papot hívat a lányhoz, hogy kiűzze belőle az ördögöt. A Cukorfalatokhoz hasonló történettel amúgy idén már találkozhattak a Netflix-nézők: a szintén botrányt kavart Unortodox című minisorozat a tizenéves Esther Shapiro történetét mesélte el, aki a Brooklynban található williamsburgi haszid zsidó közösségből menekült el egészen Berlinig, hogy ott kezdjen új életet, és építsen fel magának egy teljesen új identitást. Az Unortodox témája így szintén a szigorú vallási szabályrendszerből való menekülés és a nyugati kultúrával való ismerkedés volt, a Cukorfalatok azonban úgy tűnik, még explicitebben ábrázolja ezt a problémát. Olyannyira, hogy a másfél órás játékidő alatt a néző Amy-vel együtt veszik el a három világ között, és csak remélheti, hogy a főhős végül megtalálja azt az énjét, amellyel végre önazonos lehet. Infó: Cukorfalatok (Mignonnes) (2020) francia, színes, 96 perc Rendezte: Maïmouna Doucouré Szereplők: Fathia Youssouf, Médina El Aidi-Azouni, Maïmouna Gueye 

Nagy Testvér velünk van

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.09.23. 10:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Mikó Csaba ’84 című gyűlöletdrámája felkavaró másfél órát eredményez az Örkény Színház Asbóth utcai Stúdiójában.
Az Örkény Színház hangszórókkal teli stúdiójának a színpadát bemikrofonozták. A központi „Telekép” feliratozza a hatalom által irányított kommunikáció aktuális információit: „Óceánia. A mi hazánk. A bőség és béke földje. A remény és harmónia hona. Óceánia. Nagy Testvér legyőzhetetlen, félelem nélküli protektor, aki sziklaként szegül szembe Eurázsia hordáival. Le kell számolnunk a belső ellenséggel, hogy leszámolhassunk Eurázsiával!” Mikó Csaba ’84 címmel írt „gyűlöletdrámát” George Orwell 1984 című kultikus regényéből. Talán nem véletlen, hogy mostanában Orwell műve több színházi alkotónak eszébe jut, az Örkény után Szegeden is készülnek egy bemutatóra, amely az 1984-ből születik. Widder Kristóf rendezésében az Asbóth utcában mindössze három szereplő jelenik meg, másoknak csak a hangját halljuk. Az előadás sűrített, rendkívül nyomasztó, az érzékeinket bántó, fájdalmas látlelet egy diktatórikus rendszerről. Orwell a Mikó Csabát ihlető művet 1948-ban írta kiábrándultan. Már ő is az akkori jövőbe helyezte a történetet, de ki gondolta volna, hogy a rendszerváltás után több mint harminc évvel is aktuálisnak érezzük magát a felvetést, vagyis, hogy az aktuális hatalom miként nyomorítja meg a lázadókat és miként formálja át őket minden létező eszközzel a saját képére. Mikó Csaba tovább élesítette az orwelli szarkazmust. Egy gyűlöletdrámában lenniük kell gyűlöletperceknek, amikor az a feladat, hogy gyűlöljünk! Az ellenséget persze, ki mást, mi mást! „A félelem gyűlöletet szül; a gyűlölet arca: Goldstein. És ki az, aki megmenti őket? Nagy Testvér! Gyűlöletet szít, hogy megmentő lehessen! Meneteltet, zászlót lobogtattat, háborúztat. Az energiát pedig a frusztrációnkból nyeri hozzá.” Aztán még néhány kiragadott mondat: „Nagy Testvér a képünkbe hazudik, és szó nélkül eltűrjük!” (…) Mindig kell, akit gyűlölhetnek, és mindig kell, akit imádhatnak! Ez az egyensúly már tökéletes, ez a rendszer már örökkévaló!” Hát így! Nem lepődnék meg, ha nem csak én gondolnám úgy, hogy a színpadi szöveg sok tekintetben egybeolvad a mai valósággal. Jó persze, legyen ez inkább az én képzelgésem! A főhős Winston Smith (Bajomi Nagy György) is képzeleg. Több éve! A párt nem belső, hanem külső tagjaként. Gyűlöletről, arról, hogy a Nagy Testvér hazudik. Juliáról (Zsigmond Emőke), akibe bele is szeret. Együtt lázadnak, például azzal, hogy szeretkeznek. Próbálnak kitörni, elvonulni, csak egymással foglalkozni. De a gondolatrendőrség karmaiból nem menekülhetnek. Figyelik őket, még szeretkezés közben is. O’Brien (Mácsai Pál) mindenhol ott van, igen még akkor is! Lehet, hogy csak Smith gondolataiban, de ott van, megkerülhetetlen! Aztán akkor is, amikor elszámoltatja és megkínozza az ötvennégy éves külső párttag társát. Ő bezzeg a belső párt tagja. Ő még ezt is megteheti. 
Bajomi Nagy György Szombathelyről szerződött Budapestre. Rögtön egy komoly szereppel debütál. Bejárja az utat, hittel, szenvedéllyel, gyötrelmekkel. érzékenységgel, esendő iróniával. Zsigmond Emőke szürke overallos figurája menet közben válik Nővé! Igen, nagybetűssé, de ebben a rendszerben a boldogság, legfeljebb képzelgés. Elárulják, és ő is árulóvá lesz. Mácsai Pál, mint O’Brien maga az ördög, sátáni és kiismerhetetlen. Bizalmat kelt, hogy aztán megtörje a másikat. Bajomi Nagy György utolsó mondata, „ Szeretem Nagy Testvért” sokáig a fülünkbe marad. Nem lehet tőle szabadulni! Az utcán, az Egyetem előtt, és a fürdőszobában sem! 2020-ban sem hagy nyugodni! Infó: ’84 George Orwell 1984 című regénye alapján írta: Mikó Csaba A regényt fordította: Szíjgyártó László Rendező: Widder Kristóf Örkény Stúdió