Előfizetés

SZFE: figyelmeztető sztrájkot tartanak az egyetemi dolgozók

Népszava
Publikálás dátuma
2020.09.23. 20:49

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A sztrájk eszközével és céljaival egyetértő egyetemi dolgozók csütörtökön 15-17 óráig figyelmeztető sztrájkot tartanak az egyetem Vas utcai épületében.
Szerdán megkezdte a tárgyalásokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem Sztrájkbizottsága a törvény által meghatározott tárgyalópartnerrel, a sztrájkot meghirdető egyetemi dolgozók munkáltatójával, aki történetesen a felmondási idejét töltő rektorhelyettes és a kancellár. A tárgyaláson részt vett Czenner József ügyvéd, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriuma képviseletében. Az első tárgyalás eredménytelenül zárult. A Sztrájkbizottság, az Egyetem munkáltatója és a fenntartó alapítvány képviselője csütörtökön folytatja a tárgyalásokat. A sztrájk eszközével és céljaival egyetértő egyetemi dolgozók ugyancsak csütörtökön 15-17 óráig figyelmeztető sztrájkot tartanak az egyetem Vas utcai épületében. 

Egyre több a támogató

Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának 77 oktatója írta alá azt a dokumentumot, amely támogatásáról biztosítja a Színház- és Filmművészeti Egyetemet blokád alá vonó hallgatókat – írja a hvg.hu. A szegedi oktatók, mint írják, szolidárisak azokkal az oktatókkal is, akik a kuratórium erőszakos fellépését látva felmondtak az intézményben. Közleményükben hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi patthelyzet feloldását az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetőjétől, Palkovics Lászlótól várják, és arra kérik a minisztert, hogy a Kuratórium megbízását vonja vissza, helyükre pedig olyan vezetést jelöljön ki, amelyben helyet kapnak az SZFE által jelölt személyek is. Kiállnak követeléseikben Upor László mellett is: kérik, hogy haladéktalanul terjesszék fel kinevezésre, mint az SZFE szabályosan megválasztott rektorát. Az SZTE mellett a stuttgart-i székhelyű Theater tri-bühne társulat is szolidaritását fejezte ki, amely támogatja Bagossy Lászlót, az SZFE Színházművészeti Intézetének volt vezetőjét - aki évek óta szoros művészi kapcsolatban áll a társulattal -, valamint a demokráciáért és a tanítás szabadságáért folytatott küzdelemben résztvevő diákokat, oktatókat és munkatársakat – közölte a Színház Online nevű portál. Folytatódnak a hallgatók akciói is. Vasárnap óriásbábos karnevál címen tartanak vonulásos demonstrációt a SZFE autonómiájáért a Hősök terén. A gyülekezőt 16 órára hirdetik, a tervek szerint a Hősök teréről 17 órakor indul a menet az Andrássy út-Deák Ferenc tér-Astoria-Rákóczi út-Vas utca SZFE irányba. A szokásostól eltérően, a Vas utcába érkezés után nem lesznek beszédek, és arra kérik a résztvevőket, hogy maszkban érkezzenek.

A magyar államé maradnak az Esterházy-kincsek

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.09.23. 20:31
A vezekényi tál
A Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint nem a fraknói vár tartozéka az a mintegy négyszáz műtárgy, amely miatt pert indított az Esterházy Magánalapítvány.
Az Esterházy Magánalapítvány 2016-ban indított tulajdonvédelmi pert a magyar állammal, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft.-vel, valamint az Iparművészeti Múzeummal szemben, miután kiderült, a múzeumi szakma egy részének tiltakozása ellenére az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-kincsek egy részét a fertődi kastélyba szállítják, amelyet az Eszterháza Központ működtet. A mintegy három és fél évig tartó jogi procedúra műtárgyelhelyezési perként indult, tulajdonjogi perré változott: a magánalapítvány azt szerette volna, hogy a Fertődre vitt kincseket szállítsák vissza – a felújításra váró – Iparművészetibe, valamint azt kívánta bizonyítani: a mintegy négyszáz, Magyarországra került műtárgy az egykori hercegi hitbizomány részeként továbbra is a fraknói vár tartozékai. A vár pedig a magánalapítvány tulajdona, azaz van jogalapja perelni. Az osztrák sajtó 100 millió euróra becsülte a perértéket. Pákozdi Zoltán bíró ítéletét úgy indokolta: a magánalapítványnak nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania, hogy a perben érintett műkincsek valóban a fraknói vár szerves tartozékai lennének. „A korabeli jogtörténeti dokumentumok, a ma is hatályban lévő korábbi bírósági határozatok, valamint a korabeli jogszabályok épp azt bizonyították, hogy ezek a műkincsek nem képezték a fraknói várat is magába foglaló osztrák Esterházy-hitbizomány vagyonát. Azok magyarországi kötődése vitathatatlan.” – Az ítélet ellen a magánalapítvány feltehetően fellebbezni fog. Az Esterházy-kincsek nagy részét a Tanácsköztársaság idején hurcolták Budapestre, köztulajdonba vették, majd visszaszolgáltatták. 1920-ban, amikor a trianoni döntés után osztrák fennhatóság alá került Fraknó, IV. Esterházy Miklós letéti szerződést kötött a kincsekre az Iparművészeti Múzeummal, amit örököse, Esterházy Pál 1923-ban megújított. Az alperesek a per végső szakaszában azzal kívánták bizonyítani, hogy az Esterházy-hitbizomány két részre szakadt – így a magyarországi Esterházy-kincsek már nem fraknói kincsek –, hogy az 1930-as években majdnem egy időben két hitbizományi leltár született: egy osztrák, és egy magyar, amelyek különbözőek. Magyarországon 1936-37-ben törvényi kötelezettség volt leltárba venni a hitbizományi kötöttség alatt maradó ingóságokat, így az „ékszereket és drágaságokat” is – ez az Esterházy-hitbizományi leltár felsorolja az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezett műtárgyakat is. Ausztriában hasonló jogszabály az Anschluss után született. Az Esterházy-hitbizomány ausztriai részéről – így a Fraknóban maradt kincsekről is – 1938-ban készült leltár, a dokumentumon korabeli illetékbélyeg, illetve Esterházy Pál saját kezű aláírása található. E leltár részletesen felsorolja a fraknói vár tartozékait, de nem tesz említést a magyarországi műkincsekről. Ugyanakkor megjegyzi: az ehemalige Schatzkammer (azaz az egykori kincsestár) fegyvergyűjteményének egy része egy bécsi múzeumban látható. Az alperesek szerint, ha az Iparművészetiben őrzött műtárgyakat Esterházy Pál a fraknói vár tartozékának tartotta volna, ez utóbbi dokumentum a fegyvergyűjteményhez hasonlóan említést tett volna azokról. A magánalapítvány megkérdőjelezte a dokumentum hitelességét, a Fővárosi Törvényszék viszont elfogadta. Esterházy Pál Budapest ostroma előtt 1944 decemberében az Iparművészeti Múzeumból elszállíttatta, a budai várban lévő palotájának – általa biztonságosnak hitt – pincéjébe a kincseket. A magánalapítvány szerint ezzel nem szűnt meg a letéti szerződés, Pákozdi Zoltán bíró viszont az alperesek ezzel ellentétes érvelését fogadta el. És kommentár nélkül megállapította: az 1947-es hitbizományok megszüntetéséről szóló törvénnyel a kincsek a magyar állam tulajdonába kerültek. A Fertődre került, mintegy tízmilliárd forintra biztosított kincseket jelenleg egy műtárgyak tárolására alkalmas trezorban tárolják, csak a fertődi kastély felújításának befejezése után fogják a nagyközönségnek bemutatni. 

Elhunyt Juliette Gréco

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.23. 20:29

Fotó: DANIEL REINHARDT / DPA/AFP
Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Az énekesnő a délkelet-franciaországi Ramatuelle-ben lévő otthonában hunyt el szerettei körében. Juliette Gréco az 1950-es, 60-as években vált világhírűvé a L'accordeon, a La Javanaise és a Deshabillez-moi című sanzonokkal. 1927. február 7-én született a dél-franciaországi Montpellier-ben korzikai apától és francia anyától. Szülei kiskorában elváltak, hatéves korában anyja Párizsba vitte. Amikor a németek 1940-ben elfoglalták Párizst, Délnyugat-Franciaországba költöztek. Nem sokkal később az ellenállásban részt vevő anyját és nővérét deportálták. Juliette-et is letartóztatták, de fiatal korára való tekintettel elengedték. A háború után színi kurzusokon vett részt, néhány szerepet is kapott a színpadon és a rádióban. Hamarosan megismerkedett a Saint-Germain negyed bohémjaival, a lázongó "vad ifjúság" jelképes alakjává vált. Olyan jelentős művészek baráti köréhez tartozott, mint Boris Vian és Albert Camus, első dalának szövegét Jean-Paul Sartre írta. Barátai biztatására énekelni kezdett. Dalainak a zene mellett a szöveg is erőssége volt, ezeket többek között Raymond Queneau, Boris Vian és Jacques Prevert jegyezte, és közülük többet Joseph Kosma zenésített meg. 1951-ben megjelent első albuma, amelynek legnagyobb slágere a Je suis comme je suis (Vagyok, aki vagyok) és a Je hais les dimanches (Gyűlölöm a vasárnapokat) lett. Grécóra Hollywood is felfigyelt, olyan filmes nagyságokkal dolgozott, mint John Huston és Orson Welles. A hatvanas évek elején hazatért, pályáján ettől kezdve a sanzon élvezett elsőbbséget, bár 1965-ben nagy sikert aratott a Belphégor című, akkor induló televíziós sorozatban, amelyet Magyarországon is bemutattak. Egy Serge Gainsbourg nevű fiatal szövegíróval kezdett együtt dolgozni, a közös munkának rengeteg sláger lett az eredménye, ezek közül is kiemelkedett az 1963-ban felvett La Javanaise. A siker ellenére a színésznő egyre mélyülő depresszióval küszködött, 1965-ben öngyilkosságot kísérelt meg. A hatvanas évek végén ismét teltházas koncerteket adott, világkörüli turnékra indult, majd megszületett egyik legnagyobb slágere, a Deshabillez-moi (Vetkőztess le!) című dal. Pályafutása a hetvenes években a kiadóváltások miatt kissé megtorpant, de mindig vissza tudott térni a csúcsra. 1982-ben önéletrajzi könyvet jelentetett meg Jujube címmel. Az örökifjú énekesnő 2004-ben legendás koncertet adott a párizsi Olympiában, és még a nyolcvanhoz közel is vállalkozott világ körüli turnékra. Új műfajokban is kipróbálta magát, készített dzsesszlemezt, és brazil zenészekkel is dolgozott együtt. Gréco úgy nyilatkozott, hogy a színpadon egyáltalán nem érez fáradtságot, 2015-ben mégis több külföldi állomást érintő búcsúturnéra indult. Budapesti fellépését 2016 őszére hirdették meg, de az előadást egészségi okok miatt le kellett mondania. Hazájában intézménynek számít, kitüntetéseinek se szeri, se száma, a Becsületrendet 1984-ben vehette át.