Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2020-09-25 08:40:02
Szabad szemmel - EB: különösen aggasztó a vírushelyzet Magyarországon
Nemzetközi sajtószemle, 2020. szeptember 25.
Az Európai Bizottság szerint különösen aggasztó a vírushelyzet Magyarországon és öt másik országban, ezért Brüsszel riadót fújt. Az egészségügyi biztos attól fél, hogy az ellátó rendszerek nem tudnak megbirkózni a feladattal, pláne, hogy jön az influenzafertőzések ideje. Úgy, hogy egyes államokban már most rosszabb a helyzet, mint a márciusi csúcson – közölte Kyriakidesz. Merthogy amit a kormányok csináltak, az vagy nem elég hatékony, vagy nem szereztek érvényt az intézkedéseknek, illetve az emberek nem törődtek az utasításokkal.
Ám mivel kettős ragály fenyeget, a biztos felszólított minden országot, hogy azonnal lépjen, az újabb hullám első jelére. Mint mondta, döntő pillanatban vagyunk, mert ha most nem sikerül megfékezni a folyamatot, akkor megint az lesz, mint tavasszal. A Bizottság véleménye egyébként az európai hatóság, az ECDC kockázatelemzésén alapul, így került Magyarország, Bulgária, Csehország, Horvátország, Málta és Spanyolország a legnagyobb veszélyben lévő államok sorába. Merthogy sok az idős fertőzött, súlyos a betegség lefolyása és egyre nő a halottak száma. Ráadásul több helyütt is óriási nyomás nehezedik az egészségügyre. Az intenzív osztályok dugig vannak, a kezelőszemélyzet kimerült.
Az ECDC vezetője szerint az érintett kormányoknak elsősorban azt kell megakadályozniuk, hogy végigsöpörjön a járvány a fiatalabb korosztályokon, továbbá meg kell védeniük a különösen fenyegetett embereket, illetve az orvosokat, ápolókat. Kyriadesz ehhez azt tette hozzá, hogy egységes szabályokat kell szabályozni a ki- és beutazásokra a kockázatos térségek esetében. Nehogy az legyen, hogy az országok azt hiszik: nincs más választásuk, mint a teljes korlátozás.
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a kormányok rosszul állnak hozzá a Covid-19-hez, pedig a betegség még hónapokig itt marad, így addig a politikusoknak az alapvető dolgokkal kell foglalkozniuk. A halottak száma napokon belül átlépi az egymilliót világszerte. Lehet, hogy a másik egymilliónál nem jegyzik fel, hogy ők is ilyen okokból hunytak el. De a járvány most már a fejlődő világ egyes részein is tarol. Egyes európai államok azt hitték, túl vannak a nehezén, ám most jön az újabb hullám.
A felgyógyultak 1 %-a tartós egészségkárosodással él tovább. De az jó hír, hogy a kezelések csökkentik az áldozatok számát. Továbbá hamarosan jön az ellenszer és a társadalmaknak megvan az eszközük, hogy ellenőrzés alatt tartsák a bajt. Csak éppen jó pár kormány cserbenhagyja a népét. Ráadásul a leendő vakcina sem nyújt 100 %-os védelmet. Főleg az idősebbeknél, mert az ő immunrendszerük már meggyengült. Ezért még jó ideig a tesztelés és a nyomok visszakövetése jelenti a védelem fő vonalát. Továbbá a szociális távolságtartás, valamint az egyértelmű hivatalos tájékoztatás.
Az átfogó lezárás, amit Izraelben rendeltek el, a politika kudarcáról árulkodik. Merthogy drága, viszont fenntarthatatlan. Inkább Németország, Dél-Korea és Tajvan mutatta meg, hogyan kell ezt csinálni. Ha lassú a tesztelés, lásd Franciaország, az csak kudarchoz vezet. A maszk ellenben bevált és olcsó. Elsőbbséget kell adni az iskolák megnyitásának, a bárokat viszont zárva kell tartani. Ha egy kormány nem mutat példát, akkor ne várja, hogy az emberek kövessék az előírásokat. Teret kell engedni ugyanakkor a helyi megoldásoknak.
Most már egyetlen hatalom sem hivatkozhat arra, hogy váratlanul érik a fejlemények. Le kell gyűrni a fertőzést, bár a végső győzelem még messze van.
Paul Krugman azt érzékeli, hogy Trump úgy viszonyul a tudományhoz, mint egykor Sztálin, ám ennek súlyos következményei lehetnek. Akik a demokráciáért aggódnak Amerikában, azok olyan erős emberekhez hasonlítják az elnököt, mint Orbán vagy Erdogan. De hát a Republikánus Párt már szélsőséges, demokrácia-ellenes erő lett, a jobboldalon.
A Nobel-díjas közgazdászt azonban az USA vezetőjének stílusa a sztálinizmusra emlékezteti. Mindenütt összeesküvőket gyanít. Akik neki dolgoznak, azokat vagy kirúgja, vagy becsmérli, bár azért a gulagra még nem kell menniük. Viszont semmibe veszi a hozzáértést, ugyanakkor imádja a sarlatánokat. És félő, hogy a választások megnyerése érdekében egyszer csak bejelenti: megvan a vakcina a vírus ellen, pedig dehogy. Nemrégiben kiderült, hogy a szolgálati út megkerülésével politikai kinevezettek adták ki azt a közleményt, amely – minden szakértő állításával ellentétben – azt tartalmazta, hogy akinek nincsenek tünetei, az ne teszteltessen.
Most például egy radiológus az elnök egyik fő tanácsadója ragály-ügyben, noha semmiféle tapasztalata nincs ilyen területen. De vele pont az a baj, mint egykor Liszenkóval, akinek nézetei Sztálin alatt az állami doktrina rangjára emelkedtek, és nagyban hozzájárultak a 30-as évek katasztrofális éhínségéhez. Kuruzsló. Trump is megveti és terrorizálja a szakembereket és olyanoktól fogad el tanácsokat, akik azt sem tudják miről beszélnek. Viszont azt mondják neki, amit hallani akar. Hogy mi történik ebben az esetben? Emberek halnak meg.
A portál úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor 10 év alatt megtörte az uniót, de bármit is csinált, mindig megúszta, kihasználva a szervezet jogi és politikai rendszerének hiányosságait. Az összeállítás 10 gépelt oldalon veszi végig, melyek is voltak e folyamat fő állomásai. Onnan indít, hogy az EU nem volt felkészülve, mármint hogy lesz egy tagja, amely szembefordul a közös normákkal és tekintélyelvű alapokon igyekszik kiterjeszteni hatalmát. És ugyan az Európai Bizottság pár napon belül előterjeszti jelentését arról, miként is áll a jogállam a 27 országban, ám ez aligha állítja meg a magyar miniszterelnököt, aki visszaél a joggal. De hát már egy évtizede ezt csinálja.
És mivel már a lengyelek is ezen az úton haladnak, felvetődik, hogy egyáltalán fennmarad-e értékközösségként a szervezet. Vivian Reding, aki 2010-14 között volt a végrehajtó testület alelnöke Brüsszelben, azt mondja, ők annak idején megtettek minden tőlük telhetőt, hogy jobb belátásra bírják Orbánt, de képtelenek voltak megoldani egy ekkora problémát, mert intellektuálisan nem voltak rá felkészülve és az eszköztár is roppant hiányosnak bizonyult.
A luxemburgi Frank Engel, korábbi kereszténydemokrata EP-képviselő szerint az Európai Néppártban mindenki el akarta hinni, hogy a magyar vezető jó ember, ráadásul szükség is volt rá, hogy a frakció legyen a legnagyobb tömörülés Strasbourgban, ami jó pár előnnyel jár. Orbán ugyanakkor hasznos kapcsolatokhoz jutott az EPP-tagság révén, ami azután segített átvészelni neki a viharokat, amikor egyre inkább magához ragadta a hatalmat és emiatt tekintélyelvűséggel vádolták meg. Reding ehhez annyit tesz hozzá, hogy amikor annak idején megkísérelt valamit elérni a magyar jogállam ügyében, saját pártcsaládja szedte ízekre Strasbourgban.
Neelie Kroes, aki annak idején a Bizottság alelnökeként a sajtótörvény ügyében próbált engedményt kicsikarni a magyar politikusból, úgy nyilatkozott, hogy sokkal keményebbek lehettek volna, ha nincs ott a néppárti védőernyő. Ezzel szemben Barroso egykori bizottsági elnök most is azt bizonygatja, hogy a jogállami kérdések tárgyalásakor teljesen mindegy volt, melyik parlamenti csoporthoz tartozik a Fidesz. Honfitársa, Tavares, aki 8 éve az első átfogó értékelést készítette a magyar állapotokról, ott látja a gondot, hogy a magyar fél folyamatosan adatokkal és példákkal bombázta az illetékeseket, így azok egy idő után elvesztették a tájékozódási képességüket. Aztán mire feleszméltek, kész helyzetet találtak: összeálltak a részletek, a probléma immár rendszerszintűvé vált. A frankensteini szörny életre kelt.
Orbán folyamatosan tagadja, hogy aláásná a demokratikus játékszabályokat. Arra hivatkozik, hogy egyszerűen csak másfajta demokráciát épít. Gyakorta flörtöl a szélsőjobbal, elég Salvinire, vagy Wildersre gondolni, ám ez is arra inti a Néppártot, hogy nem szabad elengedni a kezét, mert akkor az ellenfelek egy energikus szervezőhöz jutnának, akinek ráadásul 13 embere van az Európai Parlamentben.
A bevándorlás ügyében elfoglalt kemény álláspontja némileg megosztotta az EPP-t, ugyanakkor elvonta a figyelmet a jogállami hiányosságokról, az alapértékekről, az emberi méltóságról. Ezt már Katainen volt finn kormányfő és biztos mondja, aki szintén kereszténydemokrata. A türelem akkor szakadt el Orbánnal szemben, amikor már Junckert támadta óriásplakátokon. Ám ettől még napi szintű az együttműködés a frakció és a Fidesz között.
Közben Budapest hasznot húz abból, hogy nehézkes a brüsszeli gépezet. Pl. előfordul, hogy az Európai Bíróság elmarasztalja Magyarországot, de addigra a károk már visszafordíthatatlanok. Azaz Orbán kiaknázza, hogy az EU nem tud mit kezdeni a belülről érkező kihívásokkal. Ezért nem sokan gondolják, hogy a haja szála is meggörbül a jogállami eljárás miatt. Sargentini, az EP korábbi magyar jelentéstevője úgy fogalmaz, hogy mindenki elfordítja a fejét, de leginkább a Tanács nem hajlandó mozdulni. Az ok az, hogy úgy gondolják: ha a 7-es paragrafus alapján elszigetelnek egy tagállamok, az csak fokozza a nyomást, noha a szervezet lassan kezd magához térni a Brexitből.
Von der Leyen jelezte, hogy tenni akar a jogállami dilemma megoldására, ám félő, hogy túl későn, és hogy meg van kötve a keze. Aligha bírja jobb belátásra Orbánt a demokrácia-jelentés, illetve a jogállami feltételek bevezetése. Magyarország várhatóan azzal söpri le a kérdést az asztalról, hogy már megint beleavatkoznak a belügyeibe. Budapesti kormánykörökben viszont derűlátással néznek az új Bizottság ténykedése elé. De hogy valójában mi történik, az nem csupán a magyar demokrácia, hanem az egész európai terv szemszögéből igen fontos.
Sargentini úgy véli: korábban kellett volna lépni, most már elkéstek. Bár ha a tagok összezárnak, még mindig el tudnak érni valamit. Ha azonban az eddigieket nézzük, akkor a következtetés az: a világon semmit csinálnak majd.
A lap úgy látja, hogy a keleti kormányok ugyan igyekeznek keménynek látszani a Bizottság által letett új menedékpolitika ügyében, de igazából csak taktikai megfontolásokból. Nem akarnak ugyanis túl korán engedékenynek látszani, hiszen az egyeztetések csak most kezdődnek. Viszont sokáig nem tudják blokkolni a jóváhagyást, mert Brüsszel kulcskérdésekben tett engedményeket nekik.
Hogy Orbán ezúttal is szaftos kijelentéseket tesz, azt már megszokhattuk tőle, de most felzárkózik mellé az osztrák kancellár. Ehhez persze tudni kell, hogy mindketten a bevándorlás elutasításával érnek el sikereket odahaza. Ugyanakkor hallani sem akarnak arról, hogy az új koncepció értelmében kénytelenek volnának menedékkérőket átvenni, ha azokat nem sikerül 8 hónapon belül hazatoloncolniuk. De már csak azért sem fűlik a foguk a dologhoz, mert pontosan tudják, hogy a hazazsuppolás időnként nemzetközi jogi akadályokba ütközik és eltérnek a vélemények az ügyben, hogy mi számít biztonságos 3. államnak.
Az újság úgy véli: Orbán gúnyolódott, amikor a von der Leyennel lezajlott találkozó után arról beszélt, hogy a Bizottság sínre akarja tenni a migrációt, ahelyett, hogy leállítaná azt. Magyar és cseh részről jelenleg erős az ellenállás a reformelképzeléssel szemben. Viszont jóval visszafogottabbnak bizonyult a szlovák kolléga, aki nem volt ott tegnap Brüsszelben, de jelezte, hogy a kvótákról ugyan hallani szem akar, viszont kész a szolidaritás más formáira. Részleteket azonban nem árult el.
Két arcvonal húzódik végig Európán a bizottsági reformjavaslat után: a keleti tagok kitartanak a blokád mellett, viszont a Dél csalódott, mert kevesli a megcélzott intézkedéseket. Orbán nem hajlandó engedni a megegyezés érdekében, a lengyelek pedig arra hivatkoznak, hogy ők befogadtak kétmillió ukránt, illetve beloruszt. Az olaszok ezzel szemben több szolidaritást várnak a többiektől, bár Conte miniszterelnök fontos lépésnek nevezte, hogy a migrációs politikában ezután jobban összekapcsolódna a felelősség és a szolidaritás. Jelezte, hogy bizonyosságot akarnak mind a migránsok elosztása, mind pedig hazaszállítása kapcsán.
A menekültcsomag kettészakítja az uniót, máris körvonalazódnak a következő viszályok. A franciák kedvezően fogadták a brüsszeli indítványt, a német belügyminiszter pedig, aki soros elnökként az egyeztetéseket vezeti majd, még az idén megállapodást szeretne. Megkönnyíti a dolgát, hogy ezúttal nincs szükség egyhangú döntésre, a többség is határozhat. Az UNHCR szintén esélyt ad az egyezségnek. A luxemburgi külügyminiszter ugyanakkor kifejtette, hogy kár volna túl hamar sutba vágni az elképzelést. Mert azon ugyan még javítani kell, ám olyan mechanizmusra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a végén ne mindössze hat tagállam álljon készen befogadni a menedékkérőket.
A Bizottság alelnöke azzal vette védelmébe a menedékszabályok átalakítását, hogy a reformot nem kell szeretni, de legalább próbálják meg azt megérteni. Schinas az EP-ben szólalt fel, mert többen azzal vádolták meg Brüsszelt, hogy az kiszolgáltatja a rendszert a migrációellenes hatalmaknak. A liberális EP-képviselő, Sophie in’t Veld egyenesen úgy fogalmazott, hogy azok nyertek, akik visszautasítják a bevándorlást. Ők írták az új migrációs politikát. A holland politikus ugyanakkor elismerte, hogy ennél jobb javaslat nincs az asztalon, és ha nem tudnak zöldágra vergődni, akkor továbbra is rengetegen kockáztatják az életüket a Földközi-tengeren, illetve sínylődnek görögországi táborokban.
A hírügynökség megszólaltatta a 20 NGO-t tömörítő segélyszervezet, az Oxfam EU-irodájának vezetőjét, aki kedvezőnek tartja, hogy az unió próbál változást elérni. Ám megjegyezte, hogy Brüsszel meghajolt azoknak a kormányoknak az akarata előtt, amelyeknek egyetlen céljuk van: lenyomni azoknak a számát, akiknek menedéket nyújtanak a földrészen.
A soros uniós elnökséget betöltő németek azt szeretnék, ha a tagok nem sokat tötymörögnének, hanem felgyorsítanák az egyeztetést a két pénzügyi tervezetről, amiben a legnagyobb akadályt a jogállami klauzula jelenti. Éppen ezért Berlin jelezte, hogy hamarosan nyilvánosságra hozza, ő miként gondolja összekapcsolni a brüsszeli támogatásokat, illetve a demokratikus normák betartását. Egyben felszólította az Európai Parlamentet, hogy az dolgozzon a hétvégeken is a munka felgyorsítására.
Strasbourg azonban azt közölte, hogy a labda nem náluk van, mert igazából a Tanács miatt nehéz egyezségre jutni, mivel a tagállamokat képviselő testület egyszerre akar dűlőre jutni a hosszú távú költségvetés, a gazdasági segélycsomag, valamint a jogállami feltételek ügyében.
A világ autokratái szinte egy emberként tömörülnek Trump mögé, mivel az elnök a tekintélyuralom oldalára vitte át a földkerekség legerősebb demokráciáját. Őt támogatja Putyin és a többi despota, ezzel szemben kevés barátja van Amerika hagyományos szövetségesei között. Márpedig ez mélyen lehangoló, de hogy az önjelölt erős emberek szinte kivétel nélkül az újjáválasztásáért szurkolnak, az sokat elárul arról, mekkora károkat okozott a liberális demokráciának.
Trump azt hirdeti, hogy mindenkinek önző nacionalistának kell lennie. Büszkélkedik azzal, milyen szoros viszony fűzi az orosz vagy a török elnökhöz. Ugyanakkor nem leplezi megvetését pl. Merkel iránt, amiért az ragaszkodik a szabályokra épülő nemzetközi rendhez. Úgy hogy Putyin szinte nevezte távozott két éve a Helsinki csúcsról, mert az amerikai politikus az ő oldalára állt, miközben a titkosszolgálat azt közölte, hogy Moszkva beleavatkozott a legutóbbi tengerentúli választásba. Törökország pedig a Közel-Keleten élvez büntetlenséget Washingtontól, túlkapásai ellenére.
A kulcs az, hogy a Fehér Ház gazdája szerint a külpolitika személyes kapcsolatokat és megállapodásokat jelent. Az akció a lényeg, itt nincs helye stratégiának, hát még értékeknek. Talán az egyetlen kivétel Kína, mert Trump rájött, szavazatokat hozhat neki odahaza, ha nekimegy Pekingnek. Ebből következően Hszi Bident favorizálja, az oroszok viszont az egykori alelnök lejáratásán ügyködnek.
De bárki is győz, az nagy hatással lesz a demokrácia és a tekintélyelvűség küzdelmére. Jelenleg a jogállam hátrakötött kezekkel igyekszik felülkerekedni. Ha a következő elnök olyasvalaki lesz, aki valamilyen minimális szabályok betartására akarja ösztökélni a nemzetközi partnereket, akkor legalább a kötéltől megszabadul a demokrácia.
Az UEFA elnöke Orbán Viktorra tolta rá a felelősséget, amiért nézők előtt játszották le a Szuperkupa fináléját. Ceferin a budapesti sajtótájékoztatón kijelentette, hogy ők megbíznak a kormányokban, márpedig a magyar kabinet biztonságosnak ítélte meg a találkozó megtartását az adott körülmények között. Az illetékes magyar szóvivő nem kívánt nyilatkozni a kockázatokról, noha szakértők, ellenzéki politikusok és egyszerű szavazók aggályaikat fejezté ki a kísérlet miatt.
A nemzetközi szövetség illetékese ugyanakkor visszautasította, hogy politikai torzsalkodásba rángassák bele őket. Mert a legegyszerűbb az lett volna, ha nem csinálnak semmit, ám ők reményt kívántak adni az embereknek. A tagállamokban jelenleg teljes zűrzavar van akörül, beengedjék-e a stadionokba a szurkolókat. Ha igen, abból az UEFÁ-nak – Ceferin szerint – nincs haszna, sőt csak ráfizet. Ugyanakkor a magyar vezetéssel együtt felmérik a továbbiakban a tegnap esti meccs egészségügyi következményeit. Az alapján határoznak majd arról, le lehet-e bonyolítani biztonságosan ilyen nemzetközi mérkőzéseket.
A lap azt írja a tegnapi kupadöntő kapcsán, hogy közismert Orbán lelkesedése a futball iránt, a kormány döntötte a pénzt a sportágba, miközben az egészségügy továbbra is alulfinanszírozott. Ugyanakkor a Budapestre látogatott szurkolók arra panaszkodnak a Bayern-Sevilla-meccs kapcsán, hogy nem kaptak érdemi útbaigazítást. A párizsi magyar nagykövetség pl. nem tudta megmondani, hogy milyen feltételekkel lehet belépni az országba.
A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a vírusigazolásával, mert azt franciául állították ki. Ugyanakkor a kutya meg nem kérdezte, hol száll meg és mikor megy haza. Ezért ő csak egy csomó rögtönzés, illetve bizonytalanság árán tudott jelen lenni a találkozón. Még arról sem kapott felvilágosítást, hogy mik az egészségügyi, illetve biztonsági előírások.