Felvonulók kérték

Gyilkos-e a leváltott habarovszki kormányzó, vagy csupán a politika áldozata? Miért szerveződnek megmozdulások már 79. napja Oroszország távol-keleti régiójában? E kérdésekre kerestük a választ a habarovszki tüntetők és az orosz politikai elemzők körében.

A moszkvai Lefortovo börtönt a legkegyetlenebb fegyházak közé sorolják az oroszok. A mendemondák szerint a verések, az elektrosokk, a súlyos betegek gyógyszermegvonásai mellett sok más eszközzel is igyekeznek jobb belátásra bírni a makacs, vagy rendbontó fegyenceket. Van, akinek halálos betegséget hazudnak, vagy büntetésből rendszeres testüreg-ellenőrzést végeznek rajta. Erről számolt be a szerzőnek Marija Aljohina a híres Pussy Riot punkegyüttes frontembere, aki írásban kifogásolta egy másik orosz büntetés-végrehajtási intézet egyes szabálytalanságait. A Lefortovo arról is híres, hogy itt tűnt el „nyomtalanul” Raul Wallenberg, akit éppen Budapestről raboltak el a szovjet állambiztonság emberei, de ezen falak között szenvedett a Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicin író.

Most újabb híresség került a börtön fogdájába: Szergej Ivanovics Furgal. Aki nem hallott volna róla: ő a Habarovszki terület leváltott kormányzója, akit július 9-én gyilkosság, illetve gyilkossági kísérlet gyanújával tartóztattak le, majd a helyi hatóságok intézményei helyett, Habarovszkból a 6139 kilométerre fekvő moszkvai Lefortovo börtönbe szállították, hogy majd az orosz legfelsőbb bíróság ítélkezzen felette. Furgal utaztatása láthatóan indokolt volt, hiszen egy korábbi, ellene felhozott vádat a helyi bíróság ejtett, és városában már harmadik hónapja zajlik a mellette kiálló emberek tüntetéssorozata.

Munkatársunk megkeresett több habarovszki polgárt, akik immár 79. napja tüntetnek, vagy csupán szemlélik a város legújabb látványosságát.

– Ma mindentől félünk Oroszországban, de mégis kimegyünk nap mint nap az utcára galambokat etetni – mert így nevezzük a tüntetéseket – mondja Zsanna, a 30 éves műkörmös és rendszeres “galambetető”. – Valójában szomorú vagyok, mert szemünk láttára folyik a régió kifosztása. Mindent Moszkvába, vagy Kínába szállítanak! Az ásványi kincseink, erdeink, vadjaink, halaink, sőt, meg a gombáink is vasúti szerelvényekre, vagy hajókra kerülnek. Például a fáinkból eldobható evőpálcikákat, a védett szibériai tigris csontjából pedig vágyfokozó szert készítenek a kínaiak – bosszankodik a fiatal nő.

Zsanna világ életében büszke habarovszkinak tartotta magát, de most még inkább büszke, mert a többi utcára vonuló polgárral együtt „megszűnt birka lenni és hallgatni”.

– A büszkeség megtölti a lelkemet és emiatt könnyek szöknek a szemembe. Azért tüntetünk, mert elvették tőlünk a választottunkat. Két évvel ezelőtt Szergej Ivanovics Furgalt szavaztuk meg kormányzónak. Most érte, a saját kormányzónkért harcolunk. A saját választottunkért és a szavazati jogunkért. Mert ezt vették el tőlünk. Olyan érzésünk van, mintha elveszítettük volna egy közeli hozzátartozónkat – szipog a telefonba Zsanna.

Szása a harmincas éveiben jár, magát szabadúszó üzletasszonynak tartja. Ő nem vett részt egy tüntetésen sem, pedig született habarovszki.

– Némileg szolidáris vagyok a tüntetőkkel, mindemellett céltalannak, fölöslegesnek tartom a megmozdulásokat, mert ilyen eszközökkel nem lehet befolyásolni a kormányzatot, viszont újabb okot adhatunk arra, hogy tovább szigorítsák a szabályokat. Persze érthető, hogy a nép nagy nyomás alatt nyög az őrült adók és az elviselhetetlen kölcsönhelyzet, vagyis a magas kamatok miatt, szóval az emberek többsége nem él, hanem túlél – folyik a panasz Szásából. Kérdésemre, hogy az új kormányzó mennyire befolyásolja az életét, meglepő módon azt feleli: „Azzal, hogy leváltották Furgalt, az én életemben semmi nem változott meg. Nem módosultak az árak, szóval minden maradt a régiben”. A Furgal ügyről pedig velős véleményt fogalmazott meg.

– A mi hatalmi elitünk egy zárt klubbot alkot, és mindenki magát akarja megszedni, Furgal pedig a népnek is juttatott valamicskét. Több olyan vezetőre lenne szükség, mint a mi volt kormányzónk! A letartóztatásáról pedig az a személyes véleményem, hogy valakit nem engedett ide, hogy tovább rabolja ezt a hatalmas területű régiót – mondja szomorúan a franchise-üzletasszony.

– Kifacsarják az ember pénztárcáját, hiszen az árak itt ugyanakkorák, mint Moszkvában, ám a fizetés az ottaninak töredéke. Furgalról azt gondolom, hogy valakit nem engedett a húsos tálhoz. Ha valaki jó szeretne lenni a néphez, az úgy jár, mint ő – mondja már Szása barátnője a telefonba.

Andrej középkorú ingatlanügynök, sokat utazik, kevés a szabad ideje, de ha teheti, szintén eljár a felvonulásokra, mert egyetért a főbb célokkal és persze a békés eszközökkel.

– Nálunk, Oroszországban törvényszerű, hogyha nem vagy megfelelő a hatalomnak, akkor pokollá teszik az életedet. A tüntetések után a következő lépés a politikai rendszer teljes átszervezése. Nekünk nincsenek fegyvereink, mert elég volt a testvérháborúból! Szeretnénk, ha demokratikus, vagyis normális módszerekkel, választások útján változna meg a helyzet és boldog ország lennék, mert most a hatalom kénye kedve szerint cselekszik – véli Andrej.

Timur is többször erősíti a tüntetőket, s azt is észrevette, hogy egyre többször tartóztatják le, igazoltatják, büntetik meg társait.

– Mindennap úgy 3-5 embert látok igazoltatni. A transzparenseik, a hangos kiabálás miatt, vagy csak azért, mert az engedély nélküli tüntetésen vesznek részt. Persze eddig a koronavírus-járványra hivatkozva egyetlen megmozdulást sem engedélyezett a rendőrség – teszi hozzá a fuvarszervezőként dolgozó 29 éves férfi. Azt is megtudjuk tőle, hogy alapvető jogukért harcolnak 79. napja, mégpedig a szabad választás jogáért – hiszen ők megválasztották törvényes kormányzójukat, akit elvettek tőlük. Amikor a harc eszközeiről kérdezem, bizonytalanná válik, azt mondja, most keresik a módszereiket és közvetlen céljuk az, hogy egész Oroszországban meghallják a hangjukat.

Jevgenyij szerint a habarovszkiakat a régió sorsa nyugtalanítja. A helyi emberek legitim eszközökkel akarják megváltoztatni a jelenlegi állapotokat, amikor is mindenütt az orruk előtt folyik a lopás, amelyet a hatalom palástol.

– Mi megválasztottunk valakit, aki ha nem is sokat, de igyekezett tenni az egyszerű emberekért. Mivel igen komoly vádak alapján tartóztatták le, ez azt mutatja, hogy a jelenlegi hatalomnak nem kellenek olyan regionális vezetők, akik másként gondolkodnak, mint Putyin apparátusa – vallja a 43 éves férfi, aki bányaipari eszközök értékesítésével foglalkozik. Szerinte a helyi hatalom nem vesz tudomást a tüntetők követeléseiről, de állandó ellenőrzés alatt tartja a békés megmozdulásokat.

A Távol-Keleten mára beköszöntött az igazi ősz, sokat esik az eső, árvizek nehezítik a mindennapi életet, de a tüntetők egyelőre kitartanak. Helyzetüket tovább nehezítik a magas pénzbüntetések, amelyeket a rendőrség ró ki rájuk. Az eddig legnagyobb bírság összege 150 000 rubel (650 000 Ft) volt.

Bár a habarovszki terület polgárai sejtik, hogy Furgal sem teljesen ártatlan, ennek dacára visszavárják. Nekünk, magyaroknak, kicsit ijesztő, de Oroszországban sok politikusnak sötét a múltja. A Szovjetunió szétesése, Oroszország újjászervezése a korrupcióról és a bűnözésről szólt és ezek a gyökerek, hagyományok meghatározóak egyes körökben még ma is.

– Mindegyik politikus hasonlóan cselekszik, azért, hogy hatalmát megtartsa, vagy növelje, egy zárt klubba tartoznak. Furgal egyik bűne az volt, hogy nem volt hajlandó együttműködni az Egységes Oroszország párttal. Továbbá az is, hogy ki akarta javítani azokat a hibákat, amelyeket a korábbi kormányzó vétett, aki egyszerűen eladta a mi teljes Távol-Keletünket – mondja Zsanna.

Szergej Mingazov ismert helyi újságíró, aki szerint Furgal rabosítása a Kreml büntetése a kormányzó-választás miatt, szintén igyekszik segíteni a tüntetőknek, akiknek a száma esetenként eléri a 80 ezret.

– Céljaink a letartóztatott kormányzó melletti kiállás, a kijelölt kormányzó elleni fellépés, továbbá változások elérése a habarovszki régióban és az egész országban. Újságíróként különböző médiumoknak nyilatkozom, elmesélem a történéseket a távolról érkezett kollégáknak és cikkeket írok – foglalja össze a tevékenységét a Vedomosztyi munkatársa.

Emlékezetes, hogy 2018-ban Furgal majdnem 70 százalékkal került a kormányzói székbe. Sok meghamisított oroszországi kormányzó-választással szemben ez valódi népakarat volt. Bár Furgal a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Oroszország Liberális Demokrata Pártjának (LDPR) a színeiben indult, minden előrejelzést meghazudtolva megverte a Putyin-féle Egységes Oroszország párt emberét. Ez hatalmas győzelem volt az LDPR számára, de amikor Furgalt letartóztatták, Zsirinovszkij csak az első napokban állt ki mellette, majd hamar eltávolodott tőle.

– Miért hallgattatok 14 évig? 15 évig miért hallgattatok? A helyi Habarovszki Duma jelöltjeként indult, csendben voltatok, háromszor az Állami Duma képviselője volt, ti hallgattatok, kormányzónak jelölik, hallgattok! – ordította Zsirinovszkij a Duma pulpitusáról az alsóház képviselőinek. Aztán küldött egy táviratot a Lefortovo börtönbe, majd elfogadta a szintén LDPR-tag, ideiglenes habarovszki kormányzó személyét, Mihail Gyegtyarjovot.

Erre rímel Abbasz Galljamov orosz politikai elemző gondolata, miszerint Furgal ügye politikai jelleggel bír, célja az LDPR gyengítése. Továbbá az, hogy olyan ember álljon a vártán, akit a Kreml kézi vezérléssel irányíthat – tehetjük hozzá. Megfigyelők két fontos momentumra hívják fel a figyelmet. Az egyik, hogy a Furgal rovására írt állítólagos bűncselekményeket tartalmazó lezárt aktákat csak most, 15-16 évvel később porolták le és nem Habarovszkban nyomoznak utána, ráadásul nem a helyi bíróság fog dönteni az ügyében. Minden Moszkvában történik.

Fjodor Krasenyinnyikov politológus erről azt mondta a Népszavának: „meglehet, hogy bűnös, de ezt ma már képtelenség bizonyítani. Mindenesetre tisztán technikailag és jogilag nem bűnös, hiszen az ügyet oly sok év elteltével indították újra, ráadásul olyan koronatanúra épül a vád, aki teljes mértékben a rendőrség befolyása alatt áll”.

Az illető Nyikolaj Misztrjukov, akiről Krasenyinnyikov úgy tudja, hogy halálos beteg, míg mások szerint egyszerűen vádalkut kötött a hatóságokkal, hogy mentse az irháját.

– A Kremlre figyelő kollégáim Furgal letartóztatását emberi és politikai alkalmatlanságával magyarázzák – vág bele rövid elemzésébe Konsztantyin Kalacsjov politológus. – Kezdjük a politikai bizonytalansággal: Furgal elismertsége a régióban valóban elérte Putyinét, amit a volt kormányzó nem akart használni a kormánypárt érdekében. A regionális választásokon és az Állami Duma időközi választásain csapata kihasználva ezt a népszerűségét megverte a Putyin-párt jelöltjeit. Bár, mint mondják, Furgal állítólag megígérte az elnöki adminisztrációnak, hogy lehetővé teszi a hatalmon lévő párt jelöltjeinek győzelmét – mondta lapunknak a szakember. Kalacsjovval az emberi tényezőre is kitért. Szerinte ha az elnökhöz közeli személy kér valamit, akkor azt egy észszerűen cselekvő ember nem utasítja vissza. Ellenkező esetben sok problémája adódik. Furgalt állítólag arra kérték, hogy tegye lehetővé a régió területén található egyik kohászati vállalkozás átadását az elnökhöz közeli személynek. Ő ezt állítólag visszautasította, ami az utolsó csepp lehetett a pohárban, az utolsó érv a "rendszerellenessége" mellett.

Ilyen letartóztatásokat a Kreml jóváhagyása nélkül nem hajtanak végre. Azt, hogy ezt a történetet miként tálalták a Kremlben, csak találgatni tudjuk. A történet egyébként nem új keletű, a 2000-es évek elején megpróbálták már egyszer meggyanúsítani Furgalát két üzletember halálával. De a regionális ügyészség, mivel nem talált bizonyítékot, lezárta az ügyet. A Kreml által nem tervezett győzelem Furgal számára már önmagában kockázatot és fenyegetést jelentett, amit azzal súlyosbított, hogy túl sok függetlenséget engedett meg magának – mondta az orosz poiltikai elemző.

Szergej Furgalt egyébként a két gyilkosság mellett banditizmussal, zsarolással és gyilkossági kísérlettel is gyanúsítják – amennyiben bűnösnek találják, akár élethosszig tartó börtönbüntetést is kaphat

És milyen az új kormányzó, a Kreml által kinevezett Mihail Gyegtyarjov? A tüntetők az első napokban azt skandálták, hogy „Gyere ki!”, de mivel sürgető feladataira hivatkozva nem mutatkozott meg személyesen a polgárok előtt, ezt a „Menj el!" váltotta fel.