Bár az oktatásirányítás néhány hete abszolút feleslegesnek tartotta az iskolai hőmérőzést, október elsejétől már minden intézményben kötelező lesz megmérni a gyerekek és a dolgozók lázát a bejáratnál. Ehhez a napokban 41 ezer érintésmentes hőmérőt osztanak ki az óvodákban, iskolákban, 120 intézménybe pedig hőkapu kerül.
A köznevelési államtitkárság korábbi álláspontját felülírta a felsőbb politikai vezetés; nem véletlen, hogy a kötelező hőmérőzésről Orbán Viktor miniszterelnök, nem pedig Maruzsa Zoltán államtitkár beszélt először. Az iskolák előtti lázmérés egyértelmű látványintézkedés, a valódi célja nem az, hogy kiszűrje a betegeket (a koronavírust hordozó gyerekek nagy részének még hőemelkedése sincs), hanem hogy azt a látszatot közvetítse a választópolgárok felé, hogy a kormány ura a helyzetnek, és az iskolákat sem hagyja magára.
Mint a látszatintézkedéseknél általában, itt is sok a nyitott kérdés. Az országos tisztifőorvos bejelentette: 37,8 Celsius-fok a határérték. Vagyis akiknek 37,6 vagy 37,7 fok a testhőmérséklete, még bemehet? Vagy őket is félreállítják és újra megmérik pár perccel később, hátha addig jobban belázasodnak? Ha valakiről mégis kiderül, hogy lázas, őt hol különítik el: az utcán vagy az udvaron? Vagy addig bemehet az iskolába, amíg érte nem jönnek a szülei? Egyébként egy figyelmes szülő már otthon észreveszi, ha a gyereke nincs jól, és ha lázas, nem engedi iskolába.
Több intézményben már korábban is volt belépés előtti hőmérőzés. Az egyetemek esetében például 37,5 Celsius van meghatározva határértékként a minisztériumi protokollban. Ezek szerint ők eddig rosszul mértek?
Ha a kormány valóban védeni akarná az iskolákat, elsősorban a tanárok és a diákok széleskörű, ingyenes tesztelését kellene lehetővé tennie. Miért nem teszi? Mert az eredmény dráma lenne, nem hősköltemény.